Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-04-05 / 14. szám
X Y9BS. évfolyam. 8i“ilí sisím. §zalinár. á|)i'ili^ 5. r r POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évi'3------------ —-------— — — — 3 fit — kr. J Fé lövre — —-------— —------------------<- 1 frt 50 kr. Ne gyodévro — —--------------------------------írt 75 kr. Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szára ára 7 kr. Felelős szerkesztő IIÁTHORY KNDKE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY SAJTÓ.“ A szerkesztőségot és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „VázmámJ- sajtó“ cziraére küldendők, (Deák-tér 19. szára.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 20 kr. A lap meg'.jölenik minden szerdán. Isméi a latli. autonómiáról. Az ország- katkolikusai örömmel és megnyugvással veszik a hirt, hogy a kath. autonómia tervezetét előkészítő 9-es bizottság április 17-re, a 27-es bizottság pedig ugyanazon hó 18-ra összekivatott. A eongressus megalakulása óta lefolyt másfélévet többen egy kissé soknak tarthatták ezen tervezet megalkotására. És nem oknélkül. Hiszen e bizottság előtt kész tervezet állott, o 7 az 1871-i eongressus elfogadott és csak még nem szentesített munkálata. A bizottságoknak csak e munkálat néhány pontját kellett átala- kitni a megváltozott viszonyok szerint. > A nagy késedelem miatt pessi- mistikus hangok is emelkedtek, majd a 9-es bizottságot vádolva, hogy jogkörét átlépte s titkos alkudozásaival az egyház sarkalatos jogait akarja megnyirbálni az államhatalom kedvéért, majd a főpapságot gyanúsítva, hogy hatalmát félti s nem óhajtja az autonómiát s kéz alatt mesterséges akadályokkal törekszik csirájában elfojtani az ügyet. Nem helyeselhetjük a levegőbe épített gyanusitgatásokat. Mert hiszen épen a rendkívül fontos érdek követeli, hogy a közreműködő feleket jó akarattal inkább közelebb hozzuk egymáshoz, mint inkább szembeállítsuk és elkedvetlenítsük. Mégkevésbbé helyeselhetjük a nem kath. irányú lapoknak ama rosszakaratú vagy tájékozatlanságra valló eljárását, hogy a kath. autonómia létesítésének módját és az állammal szemben felállított követelmények mértékét illető nézeteltérések miatt politikai pártok szerint osztályozzák a bizottságok és a con- gressus tagjait. Nem tesznek jó szolgálatot az autonómia ügyének sem ezek, sem azok. A mellett igazság sincs eljárásukban, mégha meg is van a jóhiszeműség. Mert igaz ugyan, hogy a 9-es bizottság túllépte hatáskörét, a mikor munkálatára a kormány és a püspöki kar véleményét is kikérte, — s be is látta az elutasító válaszokból tévedését, — de azt kell hinnünk, hogy .ezt csak az eljárás és végkifejlés könnyebbé tétele végett és az ügy érdekében hű te. í A másfélévi előkészítés és késedelem is soknak látszik ugyan, de — amint a következmények igazolták — ez is csak az ügy javára szolgált, mert az uj kormány és irány alatt egyházunkra nézve bizonyára kedvezőbb megoldásra van kilátás, — mint az erőszakos, jogtipró és egyházüldöző Bánffy-Tisza rendszer virágzása alatt. S ezen reményeink még szilárdabb alapot nyernének, ha a végleges megoldás egy más kultuszminiszter alatt történnék meg. A püspöki karnak pedig meg- gyanusitása, minden tények nélkül puszta feltevésre egyáltalában méltatlan dolog ép úgy az ügyhöz, mint e fényes testület tekintélyéhez. Mert ugyan ki merné azt föltételezni, hogy ha a püspöki kar egyik-másik pontban a megállapodásokkal szemben esetleg bizonyos nehézségeket támasztana, ezt akár a felekezetien államhatalom érdekében tenné, a melynek épen jogtalan túlkapásaival szemben óhajtunk az autonómiában biztosítékot nyerni, — akár saját külső hatalmuk fenntartása czél- jából emelné, vagy épen a kath. autonómia megbuktatását akarná. Ezt föltenni is iszonyú volna. Végül azon eljárásban sincs egészen igazság, a mely politikai pártok szerint osztályozza, mint például a „Magyarország“ a kongres- sus tagjait. Nem tagadhatjuk ugyan, hogy Bánffy-Tisza erőszakos líberalisai usa, a mely mindent párthatalom és pártmonopolium szemüvegén nézett és a melynek politikai elvei közé tartozik a kath. egyház jogainak csorbítása és leigázása, — a congressusi tagok választását meg- kisérlé kezdetben e szempontból befolyásolni, — de ez mindjárt csirájában kudarezot vallott a katholi- kusok zömének összetartásán. Az is igaz, hogy azon talán csak kis számuakkal szemben, akik a kath. egyházat a leglényegesebb téreken A lelki küzdelem óráiban. Egy jobb sorsra mélló fiatal ember lelki tépelődését hallám a minap, melyet ha papírra teszünk, körülbelül igy hangzana: Komor az ég, mint lelkem ege. Sötét, nehéz gondok egy mást kergetik rajta, mint elborult égen a fellegek. Teher az élet. Végig tekintem életem s alig egy vigasztaló sugár, mely bátorítana a jövőre. Hol is lehetne? Gyermekségeim szebb évei eltűntek, mint az álom. A múlt küzdelmes, a jelen sivár, a jövő bizonytalan. Hol a biztató sugár aggódó lelkemnek ! Ne hagyj el Istenem 1 Nincs nyugalmam. Lelkemben nehéz tusák dúlnak, melyek tönkre teszik nappalomat s elrabolják éjjelem álmait. Rideg, kietlen életem, mint a vibarzó téli éjszaka. Nappal tépelődöm, mint börtönébe zárt rab; éjjel hánykolódom, mint felkorbácsolt tenger hullámain az árboczvesztett hajó. Bánt a világ zaja, zavar az éj néma magánja. A szemembe hizelognek, hátam megett megmarnak. Ha hiúságoknak kedvezek, megdicsérnek ; ha szeműkbe vágom az igazságot, megrágalmaznak. Ha leereszkedem az emberekhez, pajtásuknak akarnak tekinteni s lerántani a fold sarába, melybe ők henteregnek ; ha távol tartom magamtól őket, gőgösnek vélnek, győlölnek. Oly rósz a világ s benne az emberek ! Nincs életkedvem. Nem tudok örülni az emberek boldogságán, mert ez a pillanaté, nyomába fakad a szenvedés. Nem tudok hinni az embereknek, mert áraitok, gyanúsítok; nem a világnak, mert csalárd. A szenvedés nem hat meg, mert ez a vétek gyümölcse ; a köny nem ébreszt bennem szánalmat, mert hamis, mint a mosoly, mely nem varázsol derűt arezomra. Szemem köny •• nyezík, szivem vérzik. Lassankint kiapadnak könyeim, elsírom önmagam felett. Az elpattant húr nem ad hangokat, agyongyötrött szív nem fog vórzeni. De nem ! Erős leszek. Istenem! nem te mondád e az első kétséggel küzdő embernek. Küzdj és bizva bizzál. Küzdők és bizom Istenem ! Meghalni akarni bűn. Így nem akarom. Nem zúgolódom. Viselem az élet terhét, mint mások. Ki ream adta a terhet, támogatni fogja ingadozó lépteimet. Már remélek is. Oh az ember oly könnyen remél. Miért is távoztok tőlem, tiszta nemes vágyaim ? Miért vagy olyan törekvésem, mint a szunyadó ébredése ? Vagy igen, nem te vagy a hibás. Én és az emberek. Hittem könnyelműen, midőn azt mondták törekvésemre, hogy déli bábot kergetek, melyet elérni Dem lehet. Hogy vágyaim tulcsapon- gók s nekem csalódni keik Jobb korán keveset, mint későn sokat. És én hittem. A küzdelem nem tört meg, az akadály növelte akaratomat, de a közöny, ez megállitott utamon. Tudom, lehullt levél helyett nőhet más, megtépett bimbóból fakad-e virág? Kérdezed, mi bajom ? Hagyd el ne szo- morits. Koldustarisznyája lettem nemzetemnek. Mint a nyári harmat önmagát emésztve, másokat éltet, olyan hivatalom. Szép, nemes. Talpköve az állam és erkölcsnek. Talán azért is oly lenézett, talán azért nincsen becse. Ifjú vágygyal kezdtem. S alig volt reggelem, már alkonyodik. Idealista voltam, annak kellet^ lennem, mert e nélkül pályám t TÁRCZA
