Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-03-15 / 11. szám

11-ik szám. Till, évfoi.yam. Szatmár, 1890. márczius 15. HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évr9 —-------—---------— — — — 3 frt — kr. Fé lévre — — — — — — — — — — 1 frt 50 kr Negyedévre------------------------------------------frt 75 kr. Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. . ■ Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDKE. A lap :kiadója : A „PÁZMÁN Y-SA.JTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány­sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sara ÍO kr. A lívp megjelenik minden szerdán. A szó és gondolatszabadság esz­méjének diadala fűződik ehhez a naphoz. Lelkesedést ébreszt szerte a hazában, hol magyar szív dobog, ünnepnek tekinti azt a nemzet fiai­nak apraja, nagyja. Öröm lángol fel minden kebelben a sajtószabadság legelső termékének, Petőfi „Talpra magyarjának hangjai mellett. Elvonulnak lelki szemeink előtt rég elhunyt nagyjaink, kegyelettel áldozunk azok emlékének, " kik a népek boldogságának, a szabadság­nak lelkes bajnokai valának. Nem zavarja a kellemes összhangot semmi fájdalmas visszaemlékezés, egybe­forr minden kebel, midőn a magyar nemzeti újjászületésének hajnaíha- sadását ünnepli. Nekünk sem szándékunk keserű érzéseket fakasztani, de a nagy nem- zati vívmány ötvenegyedik évfordu­lóján lehetetlen, hogy párhuzamba ne állítsa a gondolkodó fő a múltat a jelennel. A kkor magasztos eszmékért küz­döttek a nemzeti kultúra szolgála­tában, — ma a sajtószabadság czé- gére alatt hitvány üzelmeket foly­tat egy bérencz sereg, mely megfe­lelő sáp fejében kész fegyvert ková­csolni a nemzet alkotásai, a polgár jogai, vagy az eszményi törekvések ellen. Akkor a sajtószabadság dicső apostolai nemes elveket igyekeztek beplántálni a nép szivének közepébe, ma erkölcsrontó iratoktól hemzseg a ponyva, melyek dögleletes levegőt terjesztenek a négy folyam határai között. Akkor az igazság kelt szárnyra, hogy hirdesse létjogát, ma nap-nap után agyonbunkózzák, hogy méltat­lan tendentiáknak utat nyissanak. Szép a szabadság, de olyan népnek való, amely vele élni tud, melyben fenkölt gondolkozásu, ne­mes lélek lakik. Ilyen volt a magyar ötven óv előtt, ma meg van keverve, be van fertőzve, nem az neki többé a sajtószabadság, mi akkor vala. Ma a haszon, az üzlet a fődo­log, emellett háttérbe szorul minden magasztos elv, hitvány eszközzé fa­jult a legdicsőbb vívmány. — De bizzunk a jövőben. Él még a ma­gyarok Istene, vannak még hazánk­ban lelkes bajnokok, akik ki fogják űzni a kufárokat, s magasra emelik azt a zászlót, mely alatt nagynevű őseink keblében annyi sok szent, magasztos érzelem fakadt. Ez a remény egyesit most is bennünket, azért ünnepeljük oly lelkesedéssel márczius idusát, mert a szabadság eszméjénél nincs fen­ségesebb, csak élni nem tudtunk vele, eltűrtük, hogy a gseftmeisterek kezétől plántált durva fattyúhajtások elnyomják magát az anyatörzset, melynek gondozása volt volna a leg­szebb ideál. Sziebír Ede taiepiése. A kassai tarA-wü-kii véfrgífegató, Sziebér Ede, kinek ellenőrzése alá van beosztva vá­rosunknak két főgymnasiuma is, most töl­tötte be tanári működésének 40-ik évét. Ez alkalomból kifolyólag a tudományokban megőszült tanfórfiu előtt, ki most körünk­ben időzik, városunk nagy közönsége is le­rótta tiszteletének adóját. Negyven évet a tanügy szolgálatában tölteni, negyven évig buzgólkodni oly ön- feláldozással mint Szeiber Ede tette a nem­zeti kultúra előmozdítása körül, oktatni és nevelni a haza jövendő reményeit, oly ma­gasztos tény, mely előtt kalapot kell emelni minden müveit embernek. Az ünneplés lefo­lyását a következőkben adjuk. E hó 10-én este Va 6 órakor a kir. kath. főgymn. ifjúsága jelent meg a püspöki palota dísztermében, hol a püspök, a kano­nokok és a tanári kar által körülvett fői­gazgatót szerenáddal ünnepelték, s hozzá Haller István VIII. oszt. papnövendók inté­zett talpraesett beszédet, tolmácsolva az if­júság örömét és fiúi ragaszkodását. Ezután Tanódi Endre VII. o. egy alkalmi költemény­ben méltatta a főigazgató tanári pályáját. Szieber Ede az elhangzott üdvözlő szavak után a következő beszédet mondotta : Kedves ifjalc! A fiúi bizalom, ragaszkodás és szere­tetnek zsenge, romlatlan kebleikből fakadt nemes érzelmeikért, melyeknek derék pálya­társaik oly lelkes tolmácsolói voltak, fogad­ják őszinte, hálás köszönetemet. Őszintén megvallom, hogy gyengéd megemlékezésök tanári működésemnek 40-ik évfordulójáról, lelkemnek jól esik. Igen, 40 évvel ezelőtt léptem a tanári pályára, eltelve jóakarattal, lelkesedéssel és azon nemes vágygyal, hogy az ifjúság val­lási, — erkölcsi — és hazafias nevelése és tanításával szeretett magyar hazám jólétének, felvirágoztatásának és boldogságának elő­mozdításához csekély erőmhöz képest hoz­zájárulhassak. 11 éve pedig annak, hogy mint főigazgató először jöttem a szatmári kir. kath. virágzó tanintézetbe és azóta min­dig örömmel látogatom meg e tanintézetet, mert tapasztalom azt, hogy a haladás, a tö­kéletesedés utján folyton előre tör; nevelői, oktatói magasztos hivatását sikeresen, ered­ményesen és hazafiasán oldja meg. És nem­csak szellemileg kellőleg kiképzett, vallásos, erkölcsös, hanem érzelmeikben és tetteikben igazi magyar ifjakat bocsát ki szárnyai alól az életbe, gyarapítva velők hazank intelli- gencziáját. Azért kiváló benső örömmel fo­gadom e tanintézet derék ifjúságának e gyengéd figyelmét, a melyet ime irántam tanúsított. És midőn jókivánataikórt, kedves, igen sikerült dalaikért ismételve őszinte köszöne­tét mondok, csak szivem sugallatát követem, ha önöket, kedves fiatal barátaim, most is, midőn nekem örömet szerezni jöttek, úgy önnön boldogságuk megalapithatása, mintédes magyar hazánk második ezred éves életé­nek biztosítása és felvirágoztatása végett atyai szeretettel és jóindulattal ez alkalom­mal is arra kérem és buzdítom, hogy ápol­ják híven fogékony kebleikben az igazi benső vallásosságot és nemes tiszta erköl­csöt és igy azután emberi boldogságunk ezen sziklaszilárd, rendithetlen alapján állva, legyenek munkaszeretők, tudománykedve­lők, törvénytisztelők. Szeressék lángolón és egész önfeláldozással édes magyar hazánkat és testvéries érzületben egybeforrva, mun­kálkodjanak vállvetve felvirágzásán. Koronás apostoli királyunknak és a felséges családnak legyenek mindenkor és maradjanak minden körülmény közt tánto- rithatlan, rendíthetetlen hívei és végre imád­kozzanak buzgón, fohászkodjanak a magya­rok Istenéhez, hogy jóságos szivü, őszbebo- rult királyunkat, ki atyai szeretőiével, böl- cseségével, törvénytiszteletével, nemzetünket most is egy nagy válságból mentette ki, hazánk és nemzetünk jólétére igen sokáig a legjobb egészségben tartsa és éltesse. (3-szo- ros élénk éljenzés.) És ezen jóakaratukért buzdításul és kérésül önöket mindnyájukat atyai keblemre ölelve s kívánom a Mindenhatótól, hogy lei­keiket, sziveiket említettem erényekkel fel­vértezve és önöket további pályájukon sze­rencsésen kisérje és áldásával halmozza el! A szatmári kir. kath. főgymn. derék, lelkes ifjúsága éljen ! Vasárnap este a Társas-kör üvegter­mében fényes bankett volt, hol a két fő­gymn. s a többi intézetek tanári karán kívül lárczius 15.

Next

/
Oldalképek
Tartalom