Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-03-08 / 10. szám

2

„HETI S Z E M L E“ (10-ik szám.

az alkalmat arra, ho^y a nemzet igaz akarata érvényesülhessen és eszmékkel szemben eszmék, elvekkel szemben elvek, ideális törekvésekkel ideális törekvések, államférfiakkal szemben államférfiak álljanak, nem pedig erőszak, önérdek és törpe epigonok.

A Széchenyi-Társulat közgyűlése.

Szatmár vármegyének eme nagyhivatásu és már eddig is oly sok szép eredményt felmutató közművelődési egyesülete a városház dísztermében f. hó 1.-én tartotta évi rendes közgyűlését Báró Vécsey József elnöklete alatt.

Habár a megyei nemzeti pártnak, gazdasági egyesületnek gyűlései és a rossz idő számos tagot visszatartottak a megjelenéstől, megyénk vezérfiai közzül is elég számosán vettek részt a közgyűlésen. Jelen voltak a többi közt: Nagy László alispán, Hérmán Mihály polgármester, Szuhányi Ödön igazgató, Majos Károly aligazgató, Berenczei Kovách Jenő, Kende Zsigmond, Domahidy Sándor, Balás’i József, Jékey Zsigmond, Schwaiczer Gábor, Kováts Gyula, Dr. Hantz Jenő, Jaskovics Ferencz, Pethő György, Melles Einil,Sarmaságh Géza,Bodnár György, Nagy Károly, Hatvani Péter, Marosán Kornél, stb.

1.) Báró Vécsey József lelkes szép beszéddel nyitja meg a közgyűlést. A nagy Széchenyi István emléke iránti tiszteletből is — igy szólt a többi közt, — örömmel állt ő e jótékony társulat élére, a mely ama nagy férfiú nevét irta zászlójára s az ő nemes és hazafias czéljait iparkodik a maga körében megvalósítani. Örömmel szemlélte ama szép eredményeket, melyeket a társulat eddig is elért, a jó hatást, melyet megyénk közművelődésének emelésére tett s biztos a remény, hogy a jövőben fokozottabb buzgalommal és sikerrel tenni fog. A magasztos czól, a melyet a társulat maga elé tűzött, — a közműveltségnek, a nemzet eme fenntartó elemének békés eszközökkel előmozdítása, valóban olyan, a mely méltó a haza, a megyeminden lakójának buzgó felkarolására, épen azért a közgyűlés megnyitása előtt első kedves kötelességének tartja mindenekelőtt

a társulat mély köszönetét és elismerését fejezni ki a vármegye közönségének, a mely nagymórü anyagi áldozataival kezébe adta a társulatnak az eszközöket, hogy az eddigi eredményekhez jusson és a jövőben fokiólfokra minél teljesebb sikerrel teljesíthesse feladatát. Felkéri a jelenlevő alispánt, tolmácsolja a megyének a társulat háláját és a közjó érdekében eszközölje ki annak továbbra is hathatós támogatását. A lelkes éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó után

2.) Szuhányi Ödön igazgató terjesztő be jelentését a társulatnak 1898. évi működéséről. A jelentés egész terjedelmében a következő :

Igazgatói tisztem elfoglalásakor volt szerencsém a tek. választmány előtt működési programmomat kifejteni.

Most működési évem befejeztével mindenek előtt is kijelentem, miszerint legfőbb igyekezetem volt programmomat, mely az alapszabályokban lefektetett elvekkel azonos, ha egyes, legyőzhetetlen akadályok miatt egészében nem is, de legfőbb körvonalaiban, és pedig a választmányuyal egyetértve, és segélyével megvalósitani.

Nevezetesen az igazgató tanácsot választmányi ülésekre, az ügyek elintézése végett, mindannyiszor egybehívtam, a hányszor erre szükség volt.

Tartottunk 9 választmányi ülést ; az alapszabályok módosítása végett pedig 1 rendkívüli közgyűlést.

Ezen válaszimányi ülésen állapítottuk meg a segélyezéseket, jutalmazásokat, gyer- rnekmenhelyek, esti tanfolyamok szervezését, s minden fontosabb folyó ügyeket.

Társulatunk működésének súlypontja, mint eddig, a jelen évben is a kisdedóvó intézetekre esett. És pedig nemcsak a magyar vidék községiben tettük lehetővé a gyermekmenhelyek fennállását, hanem jól tudva, mily hatalmas tényezői a kisdedóvó intézetek a magyar beszéd terjesztésének, a tisztán nemzetiségi és vegyes ajkú községekben is folytattuk ezek szervezését. És pedig mindazon helyeken, hol állami iskola is van, hogy ennek segélyével s ezzel karöltve legyen emeltyűje a magyar nemzeti szellem terjesztésének.

Fentartottunk különben 66, részint állandó, részint nyári gyermek-menhelyet. Ez

évben ujjonnan szerveztünk 6-ot. A fentar- tásra fordítottunk összesen 6310 forintot.

A menhelyek működésének ellenőrzése végett úgy magam, mint Majos Károly igazgató társam és a jegyzők több menhelyet meglátogattunk, tapasztalatainkról a választmányi üléseket informáltuk.

Jutalmaztunk egyenkinl 25 forinttal, a kir. tanfelügyelőség ajánlatára 10 olyan tanítót, kik idegen tannyelvű iskoláknál a magyarnyelv és beszéd tanításában kiváló eredményt mutattak fel.

Ugyancsak 250 forintot osztottunk ki a legszorgalmasabb óvónők között, személyes tapasztalataink alapján, jutalomképen.

Aranyos-Medgyesen, Patóházán, Apában, Vámfaluban, Avasfelsőfaluban, Iiagy- más-Láposon, Dengelegen az idegen ajkú felnőttek részére magyar nyelvi esti tanfo- lyamot szerveztünk, melyeket, a beérkezett jelentések szerint az idegen ajkúak nagyszámmal és dicséretes buzgalommal látogatnak. Az ezen tanfolyamok által felmutatott eredmények megfigyelése czéljából a jövő hó végén tartandó vizsgálatokon a társulat képviseltetni fogja magát.

így a megyétől nyert 7000 forint és csekély tagsági s egyébb jövedelmeink hasznos felhasználása mellett az alapszabályokban kitűzött czélokat nagyobbára megvalósítottuk.

Csak a könyvtár gyarapítását nem eszközölhettük, bár e czélra is áll költségvetésünkben fedezet. Nem gyarapithattuk, mert úgy tapasztaltam, hogy központi könytárunk holt tőke, talán egyáltalán nem vétetik igénybe.

Ennélfogva szándékom a tek. választmányhoz előterjesztést tenni az iránt, hogy a központi könyvtár gyarapítása helyett ott, a hol megbízható egyének állanak rendelkezésünkre, nép- és vándor könytárakat állítanánk fel.

A mi már most jelen 1899. évi működésünket illeti, az a bemutatott költségvetés keretéből kiviláglik.

Folytatjuk a menhelyek szervezését a nemzetiségi vidékeken. Társulatunk működéséhez az anyagi erőt legnagyobb részben a megye szolgáltatja az 1% cultur-adóból, a melyhez a nem nemzetiségi községek is hozzájárulnak filléreikkel, s igy méltán megvárDe nemcsak ifjúkori betegség, hanem csaknem kizárólag férfi betegség is a pénzzavar; ha a nő (feleség vagy leány) is beleesik, ez csak folyománya a férj vagy a papa pénzzavarának ; — mert, ha a családfő megkapja a bajt, végig megy az egész családon, mint a bárányhimlő a gyermekeken, belejut a feleség, a kisasszony, leány, a jogászuifi, még a szakácsnő is. Itt igazán alkalmazni lehet — némi módosítással — azt a régi közmondást: „fejétől bűzlik a hal“ ilyenformán : ha a családfőnél kiapad a pénz forrása, akkor szárazon marad az egész família.

De nézzük meg csak egy kevéssé, mi az oka ennek a bajnak, s hogy szokott fellépni.

Hát bizony az oka rendesen könnyelműség, a számítani nem tudás, a takarékosság-hiány, általában az az elv : éljünk a mának, a holnap —gondoskodjék magáról! Innét magyarázható az is, hogy az asszonyoknál miért szokott ez a baj ritkább lenni; nomcsak az az oka, mert az asszonyok ke- vésbbé vannak kitéve a hirtelen nagy ér- illetőleg zsebvágásokat vagy épen bankrottot előidéző alkalmaknak, hanem első sorban az, hogy az asszonyok általában takarékosabbak, mint a férfiak s az ő konyha-, gombostű- stb. pénzeiket okos előrelátással úgy tudják beosztani, hogy a háztartás egyenletesen haladjon a medrében, szépen, egyformán hajtva a családi élet malmát., hogy a túlságos vizbőségre ne következzék olyan viz- szüke, hogy a malom kénytelen legyen meg- állani.

A mi a betegség módját illeti, nem szokta hirtelen megtámadni az ember zsebeit, hanem fokozatosan áll be. — Ha mégis váratlanul lép fel, úgy hogy tegnap még duzzadt a tárczánk a bankótól s ma már olyan, mint egy íulytató, a kiből kiszorították a leiket, annak sokféle oka lehet, akár- huszonegy is, de lehet ferbli is, makaó és érdektársaik. Hja! a ki előkelő társaságba, a felső körökbe vágyik és királyok kai játszik, annak drágán kell megfizetni a mulatságot; azért jobb, ha az ember megmarad az alsós régiókban, a kalábernél, mert az ily nagy katasztrófákat még a legnagyobb pech esetén sem szokott előidézni. Azt is ajánlom, hogy a ki mindenáron kártyázni akar, az wisztet játszszék (a melyet én ugyan csak kibiczi tapasztalataimból ismerek), mert itt boszankodni ugyan sokat, veszteni azonban alig lehet, kivált ha potyára megy.

Rendes körülmények között azonban négy fokozaton, négy korszakon megy az ember keresztül, mig a teljes pénzzavar be áll. — Vegyünk egy határozott egyént pl. egy jogászt, nevezzük őt Aladárnak s vizsgáljuk annak egy hónapi életében e négy korszakot.

Az első korszak a papír korszak. Ez a hónap első egy pár napjára esik ; az előbbi hónap végének gyötrelmei felejtve vannak, a hátralékok ki vannak egyenlítve, vagy a melyik neki nem sürgős, (de ugyan melyik ez!) az egy Ígérettel prolongálva van s még mindig maradt egy pár tizes és ötös, a mely bal felől a kabát zsebében a szív iránt, meghúzódik a legszebben. Aladár most fiakkere- zik, elegáns vendéglőbe jár, finom ételeket, inyes csemegéket eszik, pecsétes borokat (néha pezsgőt) iszik, szivarja, a melyet a pinczértől vesz, vörös övét visel, a czigány- nak egy forintot, vagy hogy ne legyen ga- vallérabb Tisza Kálmánnál, egy koronát lök, a pinczérek rangjok szerint két- egy hatos borravalót kapnak.

Az egyik papírpénz igy a másik után váltódik, s nem sokára bekövetkezik a második; — az ezüst korszak. Vannak koronái