Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-11-08 / 45. szám

VIfii. évfolyam. 45»ik szám. Szatmár. 1890. november/8.e HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. SB a ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre — — — — — — — — — — 3 frt — kr. Félévre — — — — — —------------— 1 frt 50 kr. Ne gyedévre — — — —.-------— — — frt 75 kr. Ta nítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő U ÁTIIO I* Y ENDliE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.)' Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttór sora 20 kr. A lstjj meg-jeleníti minden szerdán. Katholikus mozgalmak. h-.­A kath. egyház isteni eredeté- 'nek a többi között egyik kiváló bi- zonyitéka azon történeti tény, hogy minden üldözésből diadallal került ki. Sőt maga az üldözés volt a ki­induló pontja, oka újabb gyarapo­dásának. A martirok vére a keresz­tények termékenyítő ereje. Habár ti- zenkilenez századon át összeszövet­kezett ellene a pokolnak minden ha­talma; habár átment mindazon meg­próbáltatáson, a mely megront s por- badönt mindent, ami emberi kéz és ész müve s a hithagyó Julián császár óta minden században megkonditották felette a vészharangot, megjósolva közelgő végét, a kath. egyház azon az égbenyuló obeliszken, mely Rómá­ban a"szent Péterteinplom terén a fényes kereszttel tetőjén jelképezi a pogány világbirodalmon kivívott győzelmet, aranyos betűkkel bevésve hirdeti: Christus vincit Christus reg- nat, Christus imperat! Az első három század iszonyú üldözése után az eláradt tévelyek özöne s ezek közt a yégveszélylyei fenyegető arianismus csak isteni igazságainak nagyobb fénybe helye­zését mozdította elő. A középkorban elért nagy külső és belső hatalma után beállt elernyedésre következő reformatio, habár alapjaiban látszott megingatni, csak erkölcsi újjászüle­tésének volt megindító oka. A 17. és 18. század istentelen forradal­mai csak azt az igazságot helyez­ték újabb s kétségtelen fénybe, hogy a kath. egyház megingatásával meg­meginog, sőt megsemmisül minden társadalmi rend, minden emberi in­tézmény. Majd az úgynevezett jog­állam, a mely újabb formában vette föl a küzdelmet az egyház ellen s az isteni tekintélyt száműzve, min­den hatalmat és jogot még a léte­zésre is önmagától származtatva féltékenységében az egyház függet­lenségét akarja megsemmisíteni, mint a németországi kulturharcz ered­ménye mutatta, csak a kath. egyház újabb megerősödésére szolgált és nincsen kétség benne, hogy az utóbbi időknek az egyház, ádáz ellenségé­vel, a szabadkőművességgel szövet­kezett liberalizmusa, a mind fenye­getőbb szoczializmusnak az egyház nélkül boldogulniaró törekvései sem fognak elérni egyebet, mint a kath. egyház újabb megerősödését, és annak még fényesebb beigazolá- sát, hogy egyedül a kath. egyház van hivatva és rendelve az emberi­ség boldogitására. A magyarországi katholicziz- musnak állapota kicsiben az egye­temes egyház képét, sorsát tükröz­ted vissza.. Felettünk is elviharzot- tak az üldözés napjai s láttuk nyomukban feltűnni a győzelem fényes sugarait. Mi is küzdöttünk a sok belső és külső ellenséggel. Átél­tük a tévtanok hitdermesztő korát, a forradalom viharai minket sem kí­méltek. Az állami mindenhatóságnak intézményeinket pusztító nyomását megéreztük mi is. És most vívjuk a nagy küzdelmet az egyház egye­temes ellenségével a liberalizmus­sal és a belőle származó szoczializ- mussal. Istennek hála, győztesen álltuk meg eddig a helyet a multban min­den ellenségeinkkel s nincsen két­ség benne, hogy a jelen küzdelmei is csak javünkra fognak válni s újabb megerősödés ii n k re szolgál ni. íme, alig múlt egy pár éve, hogy a szabadkőművességgel, zsidóság­gal és reformátíóval szövetkezett liberalizmus az egyházpolitikai tör­vényekkel megindította a nyílt har- ezot a kath. egyház ellen, és min­denütt éled és növekszik a magyar katholiczizmus szunyadozó ereje. A bithü katholikusok országszerte egyesületekben tömörülnek, politi­kailag is szervezkednek. A hité­let szemlátomást éled s benső- leg gyarapszik. Növekedett a buz­galom kath. iskoláink védelmére, nagyszerű alapítványok tétetnek a TÁRCZA A „nagy szív“ bajai. Megint csak ott vagyok, a hol elhagy­tam. Ismerik a nagy szivet? A „nagy szív“ az én jó káplán barátom, újra meglátogatott. Örömmel öleltem keblemre az én nagy szi­vemet. — Már csak úgy hívom, mert, meg­érdemli. Barátom segits 1 tört ki hirtelen belőle e két zokszó, valódi veszélyt jósló sególyki- áltás, midőn karjaimból kibontakozott. — Az égre és a földre esküszöm, segí­tek. Mi bajod van? —■ mondom. — Elnök vagyok ! — sóhajtja nagy izzadással. — Gratulálok, mondom. Miféle bank­nál ? Talán csak nem a tanitók választottak meg . . . ? — Ugyan kérlek, sem bank, sem tanitó nincs szóban. — Igaz, hisz még nem hallottam, hogy a tanitók bankot alapítottak volna. I)e hát. — De hát kérlek ne zavarj, szól az én „nagy sziv“-em. Legényegyleti elnök vagyok. Érted ? — Értem. Mi a fizetésed ? — Nincs semmi fizetés. . — De apró pénz csak akad ? — Ugyan, hagyd abba már. Legény- egyleti elnök vagyok. Olyan helyre kerül­tem, hol a káplány eo ipso elnök.-— Körülbelül olyan természetű állás lehet, mint a született követeké. Az eszter­gomi prímás eo ipso legátus natus. Te is hát amolyan légatus natus vagy. — Igen, születés nélkül — feleli. Mert egyáltalán nem születtem arra, hogy táncz- mulatságokat rendezzek, a csárdást nem tu­dom megkülönböztetni a franczia négyestől. Aztán a téli színháznak legfeljebb az árnyékát élveztem nyárban. Most én hogy bútorozzak be egy színpadot., hol sem szín­pad, sem műkedvelő, sem súgó, sem néző, sem — pénz nincs ? — Mi 1 ? Érted te ezt ! — Barátom egy „nagy sziv“-nek ez roppant nagy baj, felelóm részvéttel. Azért mondom neked, hogy segits 1 Kérlek egész életemben gyűlöltem a tánczot, nem is tudok, nem is illenék nekem, hogy tánczoljak. Én e tekintetben a római köz­mondást fogadtam el: nemo saltat sobrius, senki sem tánczol józan állapotában. Aztán mit csináljak a színdarabbal? Senki sem akar szerepet vállalni az intelligentiából. Én magam vagy a legényeim csak nem le­hetnek bankár, titkár, szobalány, kisasszony inas — népség és katonaság . . — No már azt hiszem, hanem mit akarnál adni ? — Az „ Aprófólreértósek“-et valami Lun MUHI« polgári, papi és egyenruha üzletében, Szatmár Ifieák-tér városház épületben a legjobb szabású polgári és papi öltö­nyök, reverendák a legjutányosabb árért készíttetnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom