Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-10-04 / 40. szám

„H ETI S Z E M E E“ (40-ik szám.)

3

mint minden más, úgy a kőrösmezői nemzeti szövetség is.

Általános emberi vonás az, hogy embertársainknak, közelebbről meghatározottan a népnek szellemi és anyagi boldogulását ki ki a maga legjobb ereje és tehetsége szerint előmozdítsa. És erre törekszik valamint más, úgy a kőrösmezői nemzeti szövetség is. Minden embernek a lelkében él egy titkos vágy és óhaj : boldogulni és boldogítani. És ebben sarkallik a nemzeti szövetségek törekvése! Van-e ember, aki a szálló igékké vált „jogot, törvényt és igazságot“ cselekedeteinek zsinórmértékéül el nem ismerné — elvről és nem gyakorlatról szólok — és van-é, ki a békés szeretetnek a hatalma alól magát kivonhatná avagy a tiszta erkölcsök uralmát eszményi céllá felmagasztositani nem óhajtaná. . . ?

Ám, mindezek érdekében síkra szállani a nemzeti szövetség főkötelességének ismeri.

íme, ez az egyik indok a Nemzeti szövetségnek általában létjogosultságot ad s amely miatt mi kőrösmezőiek büszke örömmel üdvözöljük a megalakulás stádiumában lévő Kőrösmezői nemzeti szövetséget s az annak megalakítása végett ide fáradt nemes szivü vezéreket.

A másik szempont, amelyet a nemzeti szövetségek eszméje kidomborít, a nemzeti, a hazafiul szempont, amelyet én úgyis mint a magyar hazanak gyermeke, de még inkább mint annak papja lelkemnek egész melegével magamévá teszek és amely végett a nemzeti szövetséget mindenkinek, aki ember és magyar, támogatni kell.

Nem azt az ugrálva hencegő és mellet verve kiabáló hazafiságot értem ón, amely a magyar ember jellemétől távol áll; hanem azt az engesztelékeny, művelő hatású és munkás hazafiságot, amely úgy alkotmányunkban mint közszellemünkben kifejezést nyert. Nem is arról a, hogy úgy mondjam, harczias jellegű hazafiságról szólok, amelyet vagy a védekezés szükségszerűsége vagy a támadás kényszere szül. Hál’ Istennek itt a mi végvidékünkön, a jó ruthén nép között nincs is szükség arra, hogy a magyar állameszmének kelljen .propagandát csinálui, s erősebb intézkedésekhez nyúlni a magyar

mai dolgozott, csak 3 órát aludt és a leghidegebb télben is fütetlen volt szobája.

1803. óta jobb idők derültek M. ira, mert ez évben hosszas nélkülözés és küzködés után újból a keleti nyelveknek egyetemi tanárává lett, már ekkor, bár alig volt 30 éves, azt beszélték róla, hogy 24 nyelvet beszél.

Napoleon, aki M. hirét hallotta s a ki tudvalevőleg Párisi az egész világ hatalmi, katonai, tudományi, művészeti és egyházi metropolisává kívánta tenni, felszólitá a tudóst, hogy Parisba telepedjék le, M. azonban bál- későbben a Bécsbe való átköltözésre is meghívást kapott, Bolognát, hol született, tanult, pappá szenteltetett és tanároskodott, soha sem akarta elhagyni, sokkal későbben Rómába is jóakarója XVI. Gergely pápa határozott óhajtására költözött át.

Midőn 1809-ben VII. Piust a franciák elfogták, M. erélyes hangon adott kifejezést megbotránkozásának, a miért Gy’émsióba küldték a bitorlók.

A nem óhajtott nyugalomban hozzá látott M. az indus és szanszkrit megtanulásához.

Olyan nagy volt a hire M.-nak, hogy az Italiában megforduló, utazó idegenek Bolognába csak azért néztek be, hogy bámulhassák a nyelvtudóst, ki mindenkihez anyanyelvén szólott. 1812-ben meglátogatta M.-it Beer Mónemzeti népczélok megteremtésére. Ám, egy kötelességünk mégis lesz ezen a téren is. Mert „nyelvében él a nemzet“ mit eltagadni nem lehet, a magyar nyelv ismeretét a népnek szélesebb rétegeiben terjeszteni s azt a forgalom világában is meghonosítani igenis, erre törekednünk kell . Tegyünk is már most szent fogadást, hogy' a zengzetes és szép magyar nyelv érdekében lelkünk egész erejével sikra szállunk mindenkor.

Azt a tevékeny, munkás hazafiságot, melyet ideálként állítottam fel, három rövid szóban látom kifejezve !

E három szó: Hass, Alkoss, Gyarapits !

Igenis 1 Oda kell hatnunk nemzeti szövetségünkkel, hogy azok a nagy eszmék, amelyekről szólottám beszédem első részében, azok az általános emberi eszmék, amelyek az emberiséget a tökéletesedés utján előbbre vinni hivatva vannak, a magyar nemzetnek is közkincseivé legyenek.

Meg kell alkotnunk nemzeti szövetségünk utján azt as erős nemzeti közszollemet, mely a haza fenállásának és boldog jövőjének legbiztosabb alapja, szétrombolhatatlan bástyája.

Es gyarapitanunk kell a sok hiányban szenvedő, de mindan áldozatra kész magya hazát, amelyet feláldozni semmiért, amelyért azonban mindent feláldozni legszentebb kötelességünk, oly intézményekkel, amelyek szellemi, erkölcsi, és anyagi boldogulásának időtlen-időkig kiapadhatatlan forrásai legyenek.

íme, ezekben voltam bátor rövid és nagyon természetesen csak általános képét nyújtani a Kőrösmezői nemzeti szövetség jövő működésének, irányelveinek.

Még csak egy mondani valóm van. Az, hogy a mai lelkesedés lángja ne legyen szalmaláng, hanem az őserdők tüzének a lángja, mely kiolthatatlanul égjen sziveinkben. És eihatározásunknek a súlya, melyet ime, mérlegbe vetünk, ne legyen mint a pihe, melyet a legkisebb szói is felkap és tova visz, — hanem legyen mint erdős és havas bérczeink kolosszusa, melyet semmi, még a kételkedés és a közöny pokoli hatalma se legyen képes megingatni.

Ismétlem: Jelszavunk legyen: Hass, Alkoss, Gyarapits s a haza fényre derül 1

zes a tudós római zsidó és Lord Guilford. 1813-ban megkapta a két Sicilia királyi rendjelének jelvényeit.

Mikor VII. Pius trónját visszanyerte, M. is visszakapta professori székét. VII. Pius Rómába hívta a propagandához secretariusnak, de hasztalan, M. otthon maradt és tovább dolgozott az egyetemen, hol végre főkönyvtárossá lett.

Időközben elsajátította az oláh és geor- giai idiómákat s róluk felolvasásokat tartott.

A kik M.-it legjobban bámulták, leggyakrabban felkeresték, az angolok voltak.

Haxford megemlíti, hogy M. az angol és walesi nyelvet folyékonyan beszélte. 1817- ben járt nála Stuart Rose, a ki igy ir róla: Az élő oroszlán Mezzofanti 36 éves, 20 nyelvet olvas, 18 at beszél. A csodálatos az, hogy min- deniket folyékonyan és práctsióval kezeli, hogy mindezen ismereteket Bolognában gyűjtötte, s honnan ő 30 mértföldre sem távozott.

A hires lyrikus és görög szabadsághős, Lord Byron a „Child Harold“ szerzője 1818- ban tett M.-nál látogatást, a melyről a világhírű költő igy emlékszik meg: „Általában nem szeretem a tudósok társaságát és egy emberre sem emlékezem, kit kétszer látni vágyam támadt volna M.-in kívül, a ki egy nyelvtudási szörnyeteg, nyelvtudási Briareus, egy modern polyglotte, ember, a kinek a bábeli nyelvzavar alkalmával tolmácsul kellett volna élnie. És ez a M. egészen igények nélküli, egészen szerény. Minden nyelvben, még az angolban is bámulatot keltő. (Folyt, köv.)

Tíz éves jubileum.

Az „Ungvári Kath. Legény-Egyesület“ tiz éves fennállásának emlékünnepét e hó 1-én ülte.

Feledhetetlen napja marad ez úgy Ung- vár városának, mint a vidéktől e napra összesereglett szép közönségnek. Nagygyá és feledhetetlenné tette e napot az a lélekemelő kettős ünnepély, melyet a Legény- Egyesület rendezett: tiz éves fennállását ünnepelte és egyleti zászlót szenteltetett. Míg bennünket, szemlélőket a gyönyör és élvezet tiszta forrásából üdített, addig a maga és elnöke számára diadalt aratott s a diadal babéraiból koszorút funt, szépet és hervadhatatlant.

Tiz éven át hiven szolgálták a derék ifjak azokat a magasztos elveket, melyek virágait szerte hazánkban az ugyanazon őzéiért lelkesülő testvéregyesületek is ápolják, de ami iránt legtöbbje csak reményt táplál még, azt az „Ungvári Legény Egyesület“ megvalósítva látta október 1.-én: zászlót szentelt és tűzött annak a várnak homlokára, melynek bástyái „vallás és erény, munkásság és szorgalom, egyetértés és szeretet.“

A lobogó megáldásának lélekemelő aktusát Hehelein Károly prépost végezte a róm. kath. templomban d. e. 10 órakor. Az ünnepély fényét s az egyesület örömét az a megtisztelés f kozta, hogy Firczák Gyula munkácsi püspök, a káptalan, a gör, szert, kath. papsággal és Kende Péter alispán neje Sztáray Sarolta grófnő zászlóanya, a város legelőkebbjeikkel megjelentek.

A zászló megáldása előtt elmét meggyőző, szivet átható s tettre buzdító szép beszédben fejtegette a prépost a munka nemesitő, boldogító erejét, történelmi példákra hivatkozva önté hallgatói figyelmes leikébe azt a mély igazságot, hogy az egyes embert, a családot és társadalmat a munka teszi boldoggá, de nem minden munka, hanem csak az, melyben az ember fáradalmai közepeit Istenre tekint, hogy tőle áldást esd- jen a munkára, sikert küzdelmeire.

A lobogó megáldása után a szegek bevetése következett. Szebbnél szebb jelszavak vegyültek a kalapácsütések közé. A zászló-anya, Firczák püspök, a helybeli körök és egyletek, kivatalok és testületek képviselői, az ország majd minden részéből beérkezett szegeket egy-egy fölkért tag verte be. A szatmári Püspök 0 méltóságának felajánlott szeget a prépost ur verte be.

Az ünnepély a délelőtti fényes közönség jelenlétében este folytatódott a „Pannónia“ színkörben. Fülöp Árpád, főgymn. tanár, ismert költő eszmékben gazdag, lendületes „Prolog“-ját Estók Gyula szavalta. Utána az „Egyesület“ dalkara a kellemes, fülbemászó dallamu „Jeligét“ adta elő. Majd Moliere : „Botcsinálta Doktor“ ez. vigjátéka következett. Könnyedségben, szabatosságban, gördülékenységben, alakításban, szóval mindabban aminek a színdarab sikerét biztosítania kell, a szereplők általában derekasan s jó Ízléssel töltötték be szerepöket.

Az 1. és 2. ik felvonás között Babik alkalmi kőkeményét szavalta Székószky Mihály rokonszenvesen, nyugodt otthonossággal. Záradékul Médertöl irt magyar dallokat adott elő az énekkar szép készültséggel és dicséretes hanganyaggal.

A páholyok és ülőhelyek zsúfolásig mind megteltek annyira, hogy sokan jegyet sem kaphattak. A színkörben lefolyt müso- rozat után a közönség a „Korona“ disz-