Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-01-11 / 2. szám
HETI S Z E M L E“ (2-ik szám). A Kölcsey-kör f. hó 15. óu vasárnap d. e. V2 11-kor közgyűlést, 11-kor matinét tart a városháza dísztermében. A matinén felolvasást tartanak Ratkovszki Pál főgyinn. igazgató és Osváth Elemér főgymn. tanár, Bakó László, a nemzeti színház színművésze, városunk fia, szaval, és Mondik Endre solot énekel Meder Mihály zongorakiséretében. Meghívó. A szatmári katholikus kaszinó és Szatmáregyházmegyei Irodalmi Kör 1899 évi január hó 15-én vasárnap este 6 órakor a „Czeczil-egyesület“ helyiségében felolvasó ünnepséget rendez, melyre a nagyérdemű közönséget ez utón is tisztelettel meghívja a rendezőség. — Műsor: 1. Románcz Schu- bertől, Méder Mihály ur zongora kísérete mellett énekli Ékkel Lajos ur. 2. Felolvasás, Tartja dr. Steinberger Ferencz ur. 8. Tito Mattéi: „Le Tourbillon“ Grande Valse de Concert. Zongorán előadja Szőnyi Margit k. a. 4. Téma nélkül. Felolvasás, tartja Kádas László ur. A műsor után a kath. kaszinó helyiségében társas szórakozás. Megsrétezett alkapitáay. Ismét a szatmári hegyről szól az ének, hol még mindig akadnak egyesek, kik a hivatalos személyiségekkel szemben ököljoghoz folyamodnak, hogy őket megfélemlítsék. A napokban Be- nyovski Pál alkapitány csaknem kuruczul járt. Midőn este irodájában dolgozott, egyszer csak kívülről lövés dördült el, mire ablak- csörömpölés és egy kis riadalom támadt. Egyébb baj ezúttal nem keletkezett. A töltény, mely az alkapitánynak volt szánva, nagyon okosan, eltévesztette irányát és az Íróasztal felett a tölgy gerendába fúródott, több srét pedig visszapattogott a kemény fáról s alázatosan hullott az alkapiiány lábaihoz ki ezeket a kedves emlékeket Szatmárra szállítván a polgármesternek számolt be velők, hogy mindenki láthassa, mennyire megváltoztak a hegyiek erkölcsei. Márványhölgyek. Ez czime egy gyönyörű színműnek, melyet Rajz Ödön színtársulatunk kitűnő tagja jutalmául választott. E hó 17-én kerül színre e valóban remekmű, melyben Rajz egy kettős szerepet, Phidias szobrászt és Rafael festőt fog személyesíteni. A szinmü előjátéka Diogenes korából való, útójáték Párisban folyik le napjainkban. Rendkívül érdekes meséjü hatásos franczia szinmü ez, melyben a jutalmazandó kellőleg érvényre emelheti izmos tehetségét. Tea estéfy. Szombaton este tartatott meg a Nőegyesület farsangi mulatsága, mely a lehető legfényesebb erkölcsi sikerrel végződött. Elismerés illeti a rendező bizottságot azon páratlan tapintatért, melyet a közönség szórakoztatása érdekéből minden téren kifejtett. Az oroszlánrész ebből az elismerésből természetesen az egyesület alelnök- nőjét Hermán Mihályné ő nagyságát illeti. A mulatság egy pompás felvonulással kezdődött, midőn 88 álarezos kékbe öltözött hölgy nyújtott kellemesen megkapó látványt. A tánczmulatságot hangverseny előzte meg, mely két számból állott, s mindakettő pompásan sikerült. Vaday Bellaurhölgy és Orosz Alajos tanár Meder Mihály zongora kísérete mellett nagy bravourral adták elő énekszámaikat, majd Nagy Ella kisasszony és dr. Gobi Alajos játszották általános tetszés mellett Muray Károly „Váratlan fordulatát.“ Ezután a vacsora vette kezdetét. Az ügyes és kedves dominók egymást mintegy felülmúlni törekedtek a sok szívességben. Va csora alatt érkezett meg Ő méltósága a püspök ur dr. Keszler Ferencz praelátus kíséretében, kit a jelenlevők nagy lelkesedé sei fogadlak. A mulatság kedélyességben ritkítja párját., mindenki szívesen emlékezik reá vissza. Daczára annak, hogy a hölgyek a legszolidabb árak mellett szolgálták ki a vendégeket, 700 frt jövedelem gyűlt össze. A szent László társulat ózdijaira a következő kegyes adományokat vettem. Főt. Ulferth Alfonz plébános ur gyűjtése folytán a huszti tagok évi tagsági dija 20 fr. 46 kr. Nagys. Frank József főesp. pleb. adománya 1 frt. Fogadják a nemes szivü adakozók a társulat nevében kifejezett hálás köszönete- met. Szatmár, 1899. jan. 11. Lengyel József, a szent László társulat központi igazgatója. A helybeli rém. kath. temetőben a kápolna előtt álló nagy kőkereszt kidőlt, megőrölte az idő vasfoga. Régi idő óta áll a halottak néma birodalmában mint felkiáltójel, hogy az eltévedt embert gonoszságaira figyeltesse. Most a templompénztár költségére egy pompás uj trahyt-homokkő keresztet fognak állítani a régi helyébe. Már a mintázása is meglepő, százhetven forintba fog kerülni. Nem lesz tehát a kis kápolna sokáig elhagyatottan, ismét ott fog őrködni mellette emléke a Megfeszítettnek, A téli gazdasági előadások programmját ma kaptuk meg a Szatmármegyei Gazd Egyesülettől, s a szép szám és érdekes pontok közül sietünk a bennünket közvetlenül érdeklőkre, a Szatmáron tartandókra felhívni a közfigyelmet. — A Szatmáron tartandó előadások a következők: Jan. 15. Szeőke Barna az okszerű gyümölcstormelésről. Jan. 22. Poszvék Nándor: Alakítsunk tejszövetke- ateket. Ja t. 29. D •. Schober Emil. Trágyázni a levegőből is lehet. Febr. 19. Pethő György. Az ugarkényszer megszüntetéséről. Az előadások a városháza nagy tanácstermében mindenkor d. u. V2 órai kezdettel lesznek megtartva s azokra a gazdasági egyesület az összes érdeklődőket szívesen látja. Emlékeztetés. Az iparos Ifjak köre e hó 14-ón, azaz szombaton tartja meg farsangi tánczmulatságát a Vigadó helyiségében. A rendezőségnek mindenre kiterjedő figyelme kettőzött éberséggel működik, hogy a közönség igényei minden tekintetben kieiógittes- senek, s igy a remélhető szép eredmény biztosítva legyen. Belépti dij személyenként 1 frt. Családjegy 2 frt 50 kr. Karzatjegy 40 kr. Az estély pontban fél 9 órakor kezdődik. A jótékony czólra történőf elülfizetóseket köszönettel fogad és hirlapilag nyugtáz a rendezőség. Jegyek előre válthatók Bodnár Károly egyleti péuztárnoknál és Horváth Béla Kazinczy-utczai füszerüzletóben. A meghívó kívánatra felmutatandó. Felolvasó estéket rendez UngváronaKath. Kör, melyek szavazattal, énekkel és zenével lesznek egybekötve, Az összejövetelek a gör. kath. tanitóképező intézet nagytermében fognak megtartatni és pedig január 15- én és 29-ón, február 19- ón és márczius 5 én, s minden alkalommal jd. u. 5 órakor veszik kezdetűket. A kör tagjait és családjaikat ez után is tisztelettel meghívja az igazgtó választmány. Közismert tény, hogy a dadogok, főleg ha izgatottak, nem képesek egy szót sem kiejteni. Ilyenkor legegyszerűbben olyformán segít magán az ember, ha a dadógót felszólítja, hogy énekelve mondja el, amit mondani akar. Tragikomikus hasonló eset történt a minap egyik budapesti községben. Az ottani gyógyszerész Eszter nevű 7 éves leánykája anyja engedőimével felment a padlásra a ruhát felaggató cseléddel. Egyszer beront a 9 éves Pistika s elrémült arczczal mondaná, ha tudná, — mert dadogó — hogy le— le—le—e—e—e—sett a—a—az Esz—Esz— Esz—esz . . . Jézus, Mária : kiált az anyja abban az ijedelemben, hogy Eszterke leesett a padlásról. Rohan az udvarra, de nem látja Esztikét, visszaszalad a szobába s kérdi Pistikét, hová esett, hol van? De Pistike csak hebeg, mig végre rászól az anyja, énekeld, amit mondani akarsz és Pistike vígan énekli az uram, uram biró uram kendet arra kérem dallamán. Leesett az Eszterházy-cognac az állványról. Színház. Jan. 3. Az imber komédiája. Németh Jánosnak, a társulat buffojának jutalomjátóka. A tréfáért mindig hálás publikum hideg csöndje, mikor a groteszket kereső komikus a szobor karingén le ; csak úgy fázott, úgy reszketett a szegény szobor. Csak legalább a kezében nyugvó feszületet tudta volna eldugni valahová. De hová? nem volt hová; a szegény szobornak mije van ? Semmije. Csak sirt, sirdogált, tiszta könyében felolvadt volna a jég is. De nem sokáig sirt. Egyszerre felvidult arcza, a mint az Isten napja rásütött és megaranyozta vizes, fehér arczát, így szólt: fiam, örömöt szereztél nekem, mert még soha nem voltam olyan elhagyatott, hogy csak az Isten szeressen. Megbocsátok A fiú megijedt és elszaladt. A két nyárfától szégyelte magát. De szégyelte magát a két nyárfa is. Összesúgtak és össze- hajlottak. Nem voltak egyenlők; az egyik kisebb volt, mint a másik, — de azért egyenlők lettek ; egyik sem akart nagyobb lenni, mint a másik. Mikor leszel te ilyen ? Mikor fogod te csak az Istent keresni — és senki mást a világon, édes fiam ? így végezte beszédét anyám. így nevelt ő, — oh ő úgy tudott mesélni az ón bölcsőmtől az ő sírjáig. Fillich Ottó. szép piros selyem szál, a hímzett fehér párnán. És hová ment ? Mindig oda. Még a két nyárfa is meglepetésében elfelejtett akkor nőni, mikor látta, milyen szépen imádkozik. Pedig bizony irigy volt az a két nyárfa egymásra és a Zöld hegyre. De a kis lány olyan szépen imádkozott. Jaj, de nem is volt az a szent szobor egyedül soha. A kis lány úgy tudott vele imádkozni, olyan szépen, mint a milyen tisztán csörgedezett a patak vize a kövecskón. Az pedig úgy csörgedezett a kövecskón, hogy imádságnak is megjárta volna. Hogy is dicsérje a pataklstent? Másképen nem lehet. A kápolna érezte, hogy mig a kis lány élni fog, hiába hull a nyárfák ezüst szinü levele, — télen is lesz benne virág. Mindig úgy volt: télen is volt benne virág. De mi történt egyszer? A kis leány beteg lett és — meghalt A szobor megtudta és sirt. A mint igy sirt sirdogált, egyszer jött egy vásott fiú. A bányából jött ki mint gonosz manó ? vagy gyermek volt a faluból, nem tudni. De kilopta a virágokat a kápolnából kihajgálta a hóra s a szobrot is összehaji- gálta hóval. Csak úgy folyt a szennyes hóló
