Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-09-20 / 38. szám

3 mossa megjelenvén, lelkipásztoriiag üdvö­zölvén őkel — a gyűlést, Isten nevében megnyitottam s előadván a tanácskozás czél- ját, kértem egy bizottság megalakítását, melynek feladata leend : a páduai szt. Antal szegényei kenyerére perselyben begy ülendő pénzek rendszeres kezelése, azoknak élelmi szerekre való felhasználása czéljából leendő kiosztása, a szegények ist,ápolása. — A bi­zottság tagjaiul megválasztattak : elnökül igénytelenségem, alelnöküi : Talabircsuk Mi­hály községi biró, tnásodaie’nökül: özv. Bo­ros Miklósáé őnga, titkár s jegyzőül: Duch- novszky Antal rk. tanító, pénztáritokul Kö- vesdi Mihálj7, társpónztárnokul: Menkina György né, ellenőrnek : Szollösy Márton és Óvári Gyuláné. Indítvány tétetett: egy pád. szt. Antal szegényei számára létesítendő menedék ház irán i gyűjtés s ez érdekben való közreműködésre egy választmány mega­lakítása. Az indítvány általános pártolásban részesülvén — a szt. ügy sikeresebb elő­mozdítására a választmány következőkből alakú t: Szirka Mihály, Hrinyu János, Csó- pes Ferencz, Munkácsy Károly, Váradi László, Gál ló Janosné, Soltész Gézáné, Ko- j vács Mihályné, Váradi Lászlóné. Ezek buzgó közreműködésüket megígérték. A szt. ügy iránti leikesültség fokozódott, midőn egy je­lenlevő egy száz forintot ajánlott fel a léte­sítendő szt. Antal ház javára s ugyan ő le* fónyképeztetvón a pád. szt. Antal szép szob­rát — több példányt a jóitevők között kiosztott. Inditványoztatott és elfogadtatott: hogy a jól sikerült fénykép soksorositíassék és a felállítandó sz. Antal-káznak javára értéke­síttessék. Továbbá — inditványoztatott s elfogadtatott: hogy a gyűlés jelen tanács- kozmányáról vezetett jegyzőkönyv szeretett főpásztoruuk, ft. Meszlényi Gyula püspök ur Omltságának tiszteletteljesen előterjesz­tessék s abban neki hálaköszönet nyilvá­níttassák a pád. szt. Antal-szobor költségei­nek fedezetére küldött 10. frt kegyes ado­mányért s ugyancsak Öméltósága alázattal felkeressék — sz. ügyünk pártolására. Midőn ezeket híveim közkívánatára a „Heti Szemlédben közéteszem, egyúttal örömmel tudatom : hogy az utolsó két hét alatt a pád. szt. Antal perselyében 12 frt 28 kr begyült s ezen felül szept. 3 dika óta a szt Antal szegényei menedék házára is szépen gyűlnek a kegyadomáuyok. A jövőre nézve a legszebb remények­kel zárom soraim. Hála legyen a jó Isten­nek és mennyei közbenjárónk, [iád. szt. Antalnak 1! Duciinovszky Gyula Károly. Lóverseny. A Szatmármeg3Tei Gazdasági Egyesület Szatmáron, 1899. október 1-én ló versenyt ren­dez, melynek feltételei a következők: I. Mezőgazdák versenye. Dijak: 1-ső dij 100 korona. 2 ik dij 60 korona. 8 ik dij 40 korona. Távolság 1600 méter Futhat minden Szatmárnémeti sz. kir. városi és szatmárme- gyei loidmivelő kis gazdának tulajdonát ké pező 8 éves és idősebb lova. Nevezés még a verseny napján a helyszínén is elfogadtatik Tét nincs. II. Akadály verseny. Dijak: 1-ső dij 500 kor. készpénzben Urlovasok Szövetkezetétől és 300 kor. tisz- teletdtj Magyar Lovaregylettől, összesen 800 kor. érték. 2-ik ló tétek összegét nyeri; 4 éves és id. belföldi lovak részére, melyek 1898—99. években 1800 kor. értékű versenyt nein nyertek. Távolság kb. 4000 méter. Tét 20 kor f. v. f. Teher 4 év. — 6-5 kgr., 5 év. — 70 kgr., 6 év. — és id. 75 kgr.; félvór lovak­nak 5 kg. engedmény. — Minden akadály- versenyben nyert 1000 korona össznyeremény után 2 kgr. több halmozva 8kgig. Legalább két különböző tulajdonos lovának kell indulni, hogy a dij kiadassék. — Urlovasok által lovagolandó. Nevezési és teherközlési záridő 1899. szeptember 20., melyek úgy írásban mint, sürgönyileg a Szatmármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalához intézendők. Sürgöny 48 óra alatt Írásban megerősítendő III. Katonatisztek versenye. (SiJcverseny.) Dijak: 1-ső tiszteletdij 240 korona ér­tékben. 2 ik tiszteletdij 100 korona értékben. 3-ik tiszteletdij 60 korona értékben. Távolság 1600 méter. Futhat a Szatmá­Levé! a szerkesztőhöz. Királyházán — a következő felhívás);, három példányban köröztettem folyó évi au­gusztus lni 29-dikén anyaegyházam róni. kath. lat. szert, és gör. szert, lakói között: Fel­hívás — páduai szt. Antal királyháza — plébániai szegényei érdekében ! Isten jóvol- ából az emberiség szegényei nagy és hat­hatós pártfogót nyertek páduai szt. Antal­ban, kinek földi apostolkodása és mennyei közbenjárása sok könyet törült a szenvedők arcáról. — A boldogságos szűz Máriának e kiváló kegj'eltje és a mennyország egyik dicsőbb szentje sok csodát miveit földi éle­tében és még többet közvetít, mennyei fény- lakából — JÉZUS isteni könyörületessége és az isteni Anya, szeplőtelen szűz MÁRIA könyörgése folytán. Ereszben sok jót tapasz­talt Olasz- és Franczia-ország, sőt, az utóbbi időben az egész keresztény világ és szeretett magyar hazánk. Nem csoda tehát, hogy pád. szt. An­tal általános tisztelete a végótjáró jelen szá­zadban oly nagy mérveket öltött, hogy alig van ország, jóravaló város és plébániai köz­ség, melyben a nevezett nagy és dicső szent­nek szobrot nem emeltek volna. A királyházai r. k. plébánia s hozzá­tartozó fiókegyházak keresztény lakót valláskülömbség nélkül rövid négy hó alatt 65 frt 05 krt adtak össze és ime! a temp­lomunknak díszére váló szép, pád.-szt.-An- t,al-szobor, mely 73 frt 57 krba került, már hirdeti Isten dicsőségét, és szt. Antal nagy nevét. A hiányzó kis összeg is egy jóltevő ígérete folytán már fedezve van. Most már rajtunk van a sor, hogy nagy Szentünk pártfogásával segíteni siessünk szegényeinken 1 A mód meghatározása czéljából ezennel gyűlést hirdetek a következő vasárnapra dél­utáni 4 órára, melyre minden eddig s ezu- táni adakozót a r. k. iskola helyiségbe — meghívok. Királyháza, 1899, auguszt. 29. A „felhívás" ivein ötvenegy aláiratko- zott. s megjelenését Ígérte. Szeptemberhó 3-diki vasárnapon — a róm. kath. iskolahelyiségbon a délutáni esti ájtatosságok után mindkét szertartási! katho- likusok közöl — sőt reformátusok is — szá­Mert sokan azt tartják, hogy hangulat az élet, felfogás és más ilyen féle: vérmérsék­let, természet és egyéb, pedig ez mind nem önmagában, de másban létezik. Én azt tar­tom, hogy a csepp van a tengerben és nem a tenger a cseppben: az ember van az élet­ben, és nem az „élet“ az emberben. És igy nem hangulat, de hangszer az élet. — A hangszer a levegőt rezgésbe hozó szer, ideg nélkül nem lehet; úgy ennek a földi életnek hangot adó, érző idege nem lehet más, mint az ember. Mindenki önmagának az, a mi ón vagyok magamnak : én. Én idege vagyok az életnek és minden én az. Az élet idege az ember. Zongora az élet, hegedű, czimbalom, lant, hárfa, gitár? Az, a mit kívánsz, csak hangszer legyen. Legyen az élet zongora. A „felvilágo­sult“ előtt villamos zongora, melyben a hurok csak a fillér bedobása után, az érdekek be­folyása szerint a természeti erők mozgása következtében játszanak. Nekem egyszerű vallásos embernek olyan zongora az élet, melyen nem az anyagi erő, de egy művész lélek játszik. Ki ez a művész? — O. Ki ez a művész? O, de nem az ember-ö. O, ki felszereli az életet, ezt a nagy zongo­rát, 0 hurokkal látja el s egyedül játszik rajta, az O akaratából sir, zeng minden — ember. A zongorának idege a húr, az élet­nek idege az ember. Hegedű, czimbalom, lant az élet? Lel­ket a száraz fába ki önt? — a kellemes akkordokat kinek kezei ütik, futják ki ? Az Ő kezei, kit Istennek hivsz te siró, nevető húr, te az élet idege, ember! Ha hangszer az élet, mily szép a költő mondása; „meg­pendítem a lant idegeit;“ „száraz fádnak minden húrja fájdalomtól reszkessen.“ Meg is pendül, reszket is az a húr: nyöszörög, sir, jajdul, nevet, felkaczag mind­addig, mig el nem pattan, el nem szakad. Az ember az életnek, ennek a száraz fának fájdalomtól reszkető húrja. Még ma élek én, én az élet idege ; még örülök, még panaszkodom. Ha meghalok, elnémulok, — halálommal csak egy búr szakadt el. — Az életnek millió és millió húrja van. De mi lesz, ha mind elszakad? Mi lesz, ha a nagy hangszert többé nem ..eigeti az Ég? A nagy művész nem játszik többet, húr nélkül elnémul az — élet. Mi lesz a vége ? Tovább mondom a mesét: az eső csepp leszállt a mély tengerben egy kagyló ölébe és ott gyöngygyé változott. Onnan halászták ki a búvárok, hogy a király koronájára te­gyék. Gyöngygyé változott? Meghalt tehát, nem volt többé csepp. Az emberrel is, ha meghal, ha minden ember meghal, a földi élet megszűnése után egy gyöngy lót ragyogása kezdődik a kirá­lyok királyának koronáján. Pillich Ottó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom