Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-09-20 / 38. szám

y » VIII. évfoIvíaB«*. 38<=ik »zásh. i'üuiíraár, 182ÍSL xzcp(eml>ci\.äb. y HETI SZEMLE e L' ■ P0LITIK4^-i^S TÄE8ADÄLM HSTiLAP. ELŐFIZETÉSI ARAK : Esry évi“ — —'— — — -— — — — — -i frl — kr. félévre — — — — — — — — — — 1 IT-t 50 kr. Negyedévre — — — — — — — — — frt 75 kr. Tanítóknak és kézinüiparosoknak egy évre 2 frt. Kgves szám ára 7 kr. Felelős s z d i * k e s z t ő ItÁTIIOH V 3<; IN 1 > 5 í >1 A lap. kiadója : A „HÁZMÁN Y-SAJTÓ." A szerkeszlűsógot és kiadóhivatalt illető öss/.os küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 20 Kr. A. lup meg-jeleuik inijidea szerdán. Vármegyénk ünnepe. N.kg'Vy Károly városa ünnepre készül. És az ünnep lélekemelő, magasztos leend, méltó ama halha­tatlan emlékéhez, ki szellemének fegyvereivel, költői lelkületénok ih­letével nem egy országot, — de meghódította az egész világot. Az ő porladó csontjaihoz, az ő néma sirhantjához zarándokolt el csak nemrég a nemzet kegyelete, midőn a segesvári csatasikon hős halálá­nak ötvenedik évfordulóján dicső múltjának virágaiból koszorút kö­tött sírkeresztjére, s kihűlt szivének egykor parázsként izzó lángtenge­réből reményt s lelkesedést merí­tett magának e hálás nemzedék. Igen, lelkesedéssel ünnepeltük julius 30-án Petőfi Sándort, a szabad­ságharcznak feledhetetlen bajnokát, kinek elvesztését oly sok jelese közt talán ma is legfájdalmasabban siratja a magyar. Ott volt akkor az egész ország. Körülállotta azt a gyászos emlékű helyet, melyet 50 évvel előbb a nagy szabadság­hős kiömlő vére pirosra festett-, ahol megszűnt beszédes lenni az az ajk, mely honfitársainak keblében oly sokszor lobbantotta lángra a hon- szerelem tiizét. Lerótta akkor a nemzet háláját a dicső bajnok iránt, de adósa maradt — a költőnek. Érzi, meg van győződve, hogy azt az adóságot nem képes vissza­fizetni soha. Oly tókét örökölt tőle, melynek kaűmtait'.aranyértékben ki­számítani nem lehet. De vigasztalja magát azon tudatban, hogy az az őszi.nte hála, az a mély érzelem, mely kfüdébeái honol, a költő megdicsőüít szelieníe velőtt kedvesebb, mint az emlékművek ideig-óráig tarló bár­mily nagyszerű alkotása. Vármegyénknek jutott az a szerencse, hogy megrezgetetó a költő szivének húrjait. Itt ihlette lelkét az első szerelem, mely világraszóló költeményeket csalt ki lantjából. Vármegyénk földjén érezte magát légből cloga b b na k. vár m egy é n k n e k egy fenkölt lelkületű hölgye, Szendrey Júlia lett középpontja ifjú szerel­mének, bája és varázsa költészeté­nek, s védő angyala a családi szen­tély habár rövid ideig tartó boldog­ságának is. Méltán illeti meg tehát várme­gyénket a jog,'hogy itt,'"az ő föld­jén nyilatkozzék meg az ország tisz­telete a szerelem dalnoka iránt. Hogy itt, az ő földjén ünnepelje meg hazánk azt a költőt, kinek költé­szetéhez ez a vármegye szolgáltatta az eszményt és lelkesedést. Nem csupán NPagy-Károly ün­nepe lesz tehát az, mely a jövő va­sárnap le fog zajlani falai között, hanem ünnepe leend az egész or­szágnak. Még az is, kit körülményei gátolnak, hogy megjelenhessek, lé­lekben ott lesz ezen a napon. Ott lesz az egész ország-, a koronás királytól kezdve az utolsó pórig, akinek keblében magyar szív dobog. Nemzeti irodalmunk óriásának emlékét oly arányokban kell kidom­borítani, melyek kétséget kizárólag bizonyossá tegyenek mindenkit, hogy a magyar nem lett korcs, nem lett méltatlan dicső őseihez. Ezt első sorban attól a vármegyétől várja el az egész ország, melynek keblén az iinnepeltetés végbemegy. Vármegyénk előkelő íiai és nemes hölgyei nein tesznek ele­get, ha csak lélekben fognak részt venni azon a szép nemzeti ünnepen. Nekik mintegy moral iter kötelessé­gük annak fényét személyes meg­jelenésükkel emelni és oly impo­zánssá tenni, hogy az ország ke- gyeletes érzelmeinek megnyilat­kozása csakugyan országraszóló legyen. Mi ismerjük Szalmái- vármegye közönségének hazafias buzgalmát és lelkesedését. Megmutatta szám­talanszor, hogy úgy a nemzeti as- pirátiók, mint a múltak magasztos emlékei visszhangra találnak lel Ízü­letében . Épen azért bátrak vagyunk reméli ni, hogy akit le nem győz­hető akadályok nem gátolnak, ott lesz vasárnap Nagy-Károlyban és szívvel lélekkel fogja ünnepelni hazánk hallhatatlan dalnokát. Hogy az érdeklődés annál szó­Hf TÁBCZA Hf Műkedvelő színi előadás. A szatmári nőegyletnek jótékonyságban fáradhatatlan s a mulattatással járó adónemek eltalálásában kimeríthetetlen leleményessógü vezetősége addig mesterkedett, mig a szel­lemi szórakozások egy régebben igen kedvelt, de ma a legyőzhetetlen nehézségek miatt már-már divatjátmulta nemét sikerült uj életre keltenie, nem kis érdeklődése mellett az ilyesmitől elszokott közönségnek. Műked­velő színi előadási Ezernyi akadályok, fél­reértések, apprehenziók, inkompatibilitások, pillanatnyi és tartós berekedések, családi akadályok, szoritós csizmák és tulbő egyen­ruhák, félszeg mozdulatok és kritikát nem tűrő érzékeny hangulatok, összehozhatatlan főpróbák, ragadós bajuszok s rémi tő parókák kellemesen pikáns, zűrzavaros összhangja, légy üdvözölve a jótékonyság szolgálatában 1 A szegények jólelkü pátrónája, a jótékony egyesület áldozatkész és munkás elnöknője, Hermán Mihály né, valamint a nőegylet buzgó titkára Dr. Fechtel János, s a műkedvelő színi előadás értelmes, szakértő, fáradhatatlan és ügyes rendezője Dr. Vajay Imre, kinek érdemeialegnagyobb elismerésre méltók, nagy lelki megnyugvással pihenhetik fáradalmaikat a nehéz munka után, mert a szombati és vasárnapi előadás fényesen sikerült s mig a műkedvelőknek tapsot, virágözönt s koszo­rút, az egyesületnek jelentékeny anyagi hasznot szerzett. A Gyurkovics lányok szá­zadvégi életképe bár társadalmi morál tekin­tetében nem kifogástalan, de hangját és modorát tekintve meglehetősen honett da­rab s ha hozzá veszszük, hogy a könnyed társalgás és szalonias rutin nem megköze­líthetetlen tulajdonságok, el kell ismernünk, hogy a darab egy jó nevelésű társaság mű­kedvelői számára ügyesen volt megválasztva. A par exellence színészi tökéletességeket, (melyek bizony a hivatásos színészeknél is sokszor tökéletlenségek) nem számítva, el lehet mondani, hogy a szereplők mind meg- állták helyüket, szerepüket pompásan tud­ták, ügyesen mozogtak, a slágvortokra ügyel­tek s olyan ensemblet produkáltak, mely a darab érdekes és mulattató jelenségeit úgy egészben, mint részleteiben érvényre emelte. Mihálovics Miklósné úrnő a hét leánynyal megáldott Gyurkovicsnó parthiefogó furfang- jaitjsürgósót-forgását, aggályos de csak pilla­natokra szóló anyai gondoskodását ügyesen, elevenen, a mulattató helyzetekhez iii " ,n humorral adta. R. Nagy Ilonka k. a. ismét szaporította egygye! nyilvános fellépései ál­tal szerzett babórait s fokozta a közönség háláját, mely már annyiszor gyönyörködött helyes felfogásában és rokonszenves megjele­nésében. Gyurkovics Katinkának úgy a neve­léstől belóoltott mint a szükség által meg­kívánt hamiskodását, majd a lealázó helyze­tekben önkénytelenül kitörő büszke felháboro­dását, utóbb aztán a helyzetét megbecsülő okos menyecske mórikált komolyságát igen ügye­sen játszotta. A spájzba zárt ezredes beug­ratására való jelenetben, melyet Horkaival játszott, zajos tapsokra ragadta a közönsé­get. Nagy Ella k. a (Halmiból) és Neuwirth Alfréd ur meg, azt lehet mondani, felül állot­tak a műkedvelői színvonalon. Herczeg Fe- rencz maga sem képzelhette Gyurkovics Mi- czikét kedvesebb, hamisabb, élezesebb, gu-

Next

/
Oldalképek
Tartalom