Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-08-16 / 33. szám
2 „HETI S Z E M L E“ (33-ik szám.) meggyőzzük őket arról, hogy azokat mi is helyeseljük. Ha teljesithetetlen óhajokat táplálnak, kivihetetlen ábrándképeket kergetnek, felvilágosíthatjuk őket, hogy téves utón járnak. Hiszen a mi magyar socialistá- inkkal nagyon könnyen lehet bánni, ha meg van bennünk a jó akarat, szeretet, igazság- és jogérzet. A ma gyár szív egyenes. Izgatásokkal Ígéretekkel el lehet ugyan ámítani, rósz ügy mellett is lelkesedésbe hozni, — de ha felvilágosítjuk, meggyőzzük tévedéséről, — ép oly könnyen vezethető vissza a helyes útra is. «. A mi socialistáink gyűlésének rendes, higgadt lefolyása a szép példa. Nem hallottunk itt kifulladásokat, mint annyi máshol a külföldön, sőt még Budapesten is az idegenből hozzánk szakadt, körülmetélt népámitó vezérek véres szájából. Nem menydörögtek a vallás, a tulajdon, a család ellen. Sőt tiltakoztak az ellen, hogy mindennek ellenségei lennének ők. Mert hogy maga a nemzetközi socialismus mily lábon áll e három fontos kérdésben, az más dolog. Azon, hogy elég keserűen birálgatták a mai liberális rendszer kinövéseit, nincs mit csu- dálkoznunk, hiszen azok maguk hívják ki a bírálatot. Es jogosan cselekedtek. Egyhen-másban igazuk is volt. A szocialísmussál, a nálunk is elhangzott s bizonyára viszhangra is található eszmék és kívánalmakká 1 érdemes tehát foglalkozni. Mi annál is inkább foglalkozhatunk velük, mert hiszen mi is socialisták vagyunk, csakhogy keresztény socicilisták, legnemesebb értelmében, a Jézus által megalapított socialis rend értelmében. Mi is meg vagyunk győződve arról, hogy ajelen társadalmi, gazdasági, politikai rendszer nem az, a mely biztosítja a nagy tömegek, az emberiség sok millióimorajábnn vígan füröszti lehajló ágait egy egy fa s a levelekre tapadt apró vizcseppek mint gyöngyszemek ragyognak messziről. A fenyők között suttogó szél, az apró patakok csörgedezóse, a hegyoldalon szénát gyűjtő szegény ruthén, a vizen tovasikló tutaj, egy-egy kiszélesedő völgyben egy kis zab, burgonya vagy sápadt szinti tengeri táblák összevisszaságukban oly festői szépséggel ragadják meg az utas lelkét, hogy önkénytelenül is összekulcsolódik a kéz. Valóban a természet édes anyai keze oly pazar módon szórta szépségét e helyekre, hogy szemlélve azokat, lehetetlen, hogy a legfá- sultabb szívben is a Teremtő iránti hálás érzelem ne fakadjon. Benedictus Dominus in operibus eius.! Ily érzelmekkel értünk Kőrösmezőre, mely mintegy 600 méter magas fensikon fekszik. Itt pár percznyi pihenés után folytattuk utunkat most már osztrák vasúton, mert a magyar állam vasutai csak Kőrösmezőig közlekednek. Ezt fájdalommal kellett tapasztalnunk, mert a vasutak félannyi kényelmet sem nyújtottak, mint a mienk. De gyorsan haladtunk és a vidék szépségei lezárták a panaszló ajkakat. A hangulat ámbár nak jólétét. Azt tartjuk, hogy a mai rendszer nem karolja fel annyira a kis ebmert, a kis iparost, a kisgazdát, a munkást, mint a mennyihez joga van az életnél és emberi méltóságánál fogva; nem nyújt a hatalmasokkal szemben annyi védelmet, a mennyire a hangoztatott, de csak hangoztatott, testvériség, szabadság, egyenlőségnek korszakában méltán számot tarthat. A mi szivünk is fáj, látva a kis emberek küzdelmét a jogtalansággal, a megélhetés nehézségeivel, az élet ezer bajaival, nyomorával. Sir a lelkünk, látva a közönyt a melyet a milliók panaszával szemben azok tanúsítnak, a kik a helyzeten segíthetnek; látva másrészt, hogy lelketlen népáinitók saját önző érdekükben mint aknázák ki a szegény, egyszerű nép helyzetét és kétségbeesését s vezetik őt olyan tév- utakra, melyeken a remélt jólét helyett még nagyobb boldogtalanság vár reájok. A mi keresztény social izmusunk tehát ellenkezik ugyan a nemzetközi socializmus ismert tanaival, de sokban megegyezik a mi szatmári socialistáinkéval. Hogy miben egyezünk és miben térünk el, ezen bevezetés után majd időnként sorra veszszük a gyűlésen elhangzott eszméket és kívánalmakat s azt hiszsziik, nem egy pontban fog sikerülni jóakaratu socialistáink körében a tisztább felfogást érvényre juttatni. X. Városi közgyűlés. Augusztus hó 14. Ámbár a nyári szünidő több tekintélyes városatyát távoltartott a közgyü1 é-c ”1: a tanácskozás terme megtelt. Hja — megint választás! Még pedig elsőrangú tisztviselőválasztás 1 Nem is tartottuk ehhez képest elég mozgalmasnak a képet. Úgy látszik a választás ügye már falakon kívül eldőlt. De hat a Vigadó? Vájjon az is eldőlt? A mi ezután fog történni csupa forma ? Meglátjuk ! Egy intevpelláczió. A szokásos polgármesteri jelentés felolvasása után következett Mátray Lajos b. tag interpelláczioja a Verbőczy utczának az István- térrel való összeköttetése tárgyában. Polgármester nagy fontosságúnak tarja e kérdést és ezzel szemben kimondja, hogy a városi tanácsnál egy pillanatra sem volt feledve e kérdés. De a kisajátítási eljárás nem könnyű dolog ám. Negyven ötvenezer forintról van itt szó. Azért szakértők megáilapitását kellett meghallgatni. Addig is azt mondja a polgármester, hogy két ut van valamely utcza rendezésére. Az egyik vájjon sürgős, elmulaszt- hatlan e szükség, meg kell-e lenni ma? Itt erről nincs szó. A város azért nem is áldozhat ennyi tenger pénzt. Azért várjuk meg, hogy az elévülések után mintegy magától oldódjék meg a kérdés. A közgyűlés Mátray Lajos interpelláló felszólalása után a polgármester válaszát tudomásul veszi. A választás. A választás megkezdése megint csak meg- muta'ta, hogy igazunk volt, mikor mondottuk, hogy elvagyon már minden rendezve. Csöndes nyugott hangulat uralkodott. , Nem is a választásról volt szó, de a Vigadóról. A maroknyinak látszó ellenzék ez alatt a szünet alatt kezdett mozogni és aláírási ivén gyűjtötte a város atyákat a névszerint való szavazás kérésére. Az előbbi ügy, az utrendezés ügye is hatással volt nem egy város atyára. — Ha semmire nincs itt pénz, miért legyen a Vigadóra? — Téglaügy ! — kiáltotta mellettem valaki Eközben a kandidáló-bizottság szokatlan rövid munka után megérkezett. A főispán kihirdeti, hogy a számvizsgálói állásra ketten pályáztak : Bugyi Gyula és Nagy János. Miután mindkettőnek meg van a kellő kvalifikácziója, első helyre kandidálják Bugyit. A választás eredménye csakhamar kitűnt a beadott 68 szavazatból; Nagy János kapott — 43-at, Bugyi Gyula pedig — 25 öt; Így persze Nagy győzött. most már lefelé mentünk, mindinkább felfelé ment. Mig valóságos ünnepi lelkesedés fogott el mindenkit, midőn az utolsó tunell- hez értünk, mely a határszélen van. Alig környékezett bennünket sötétség, felhangzott a magyar, majd a lengyel hymnus s a pohárcsengés már a lengyel földet üdvözölte. De mintha a természet is feledtetni óhajtotta volna az itt utazó magyarral, hogy ez a föld .már nem az övé, hanem azért otthonosan érezheti magát, mert testvórnemzeté, hozzánk csatlakozott a Pruth folyó s előttünk volt egy oly vidék, mint a máramosi Tisza völgye. Akárcsak a Rajna vidéken utaznánk, mondja a mi derék Viktor bátyánk, ki már bejárta Európa jó részét. Ha van külömbség ez csak annyi, hogy a Rajna partját határoló hegyeket nem fenyő és bükk erdők, hanem gyönyörű szőlő ül tetvények fedik. Természetes, a kiimája is enyhébb. Hanem mi már mégis csak jobb szerettük, hogy nem a Rajna, de a Pruth mentén utazunk, mert igy hamarabb czélhoz értünk. Még egy falu és ott voltunk Jarem- czébe, a lengyelek kedves nyaraló helyén. Általános „éljen“ és „vivát“ között szóltunk le a vonatról, mely a mi szigeti barátunkat oly örömre hangolta, hogy esernyőjét menten Lembergbe küldte. 0 maga azonban velünk jött az első restauratióba, mely az állomással szemben csinos emeletes épület alatt van, tetején a lengyelek piros fehér lobogójával. Ezek a lengyelek kitűnő emberek, tudják, hogy kell a magyar fejét elcsavarni. Úgy fogadtak, mintha vártak volna. A restaurátióban fehér táblán nem- zetiszinü betűkkel „Éljen a magyar" felírás üdvözölt s rögtön felhangzott egy automatán a „Rákóczi induló“, a mi hogy kellemesen lepett meg, nagyon természetes. Sőt mi több, a testvériség ezen spontán megnyilatkozása annyira tüzbe hozott bennünket, hogy gyorsan hűsítőről kellett gondoskodni, a mit a lengyelek magyarul is megértettek. Okos emberek. Mikor igy kissé lehűlt a kedély, az elmaradhatatlan képes levelezőlapok kerültek elő. A vendéglő iroda, a vendégek Írnokokká vedlettek s mindenki belső érzelmeinek meg- felelőleg iparkodott tudtul adni övéinek, hogy összeölelkezett a jókedvvel Jaremczében a lengyelek földjén.
