Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-05-24 / 21. szám
Nagy érdemei vannak a templomok építése, valamint általában az egyházi építkezések körül Hámcn József prépost-kanonoknak is, a ki a tervek czélszerüségónek, a munkálatok alaposságának, s a költségvetésben az okos takarékosságnak érvényesítése és biztosítása érdekében elismerésre méltó munkássággal és szakavatottsággal működött közre. A hitéletre vezető eszközök között a templom után első az iskola, mely teljes igazsággal nevezhető a templom előcsarnokának. Az iskola készíti elő az értelmet az Isten megismerésére, a szivet az ő szerete- tére. Azért fontos az iskoláknak hitvallásos jellege s azért fordítja az egyház a templom után legfőbb gondját az iskoláira. Ez a gondosság kiséri egyházmegyénk kath. iskoláit is, melyek fejlesztése és szaporítása végett sok történte 10 óv alatt, különösen a leány- nevelés terén. Szatmáron az irgalmas nővérek zárdájában ujjászerveztetett a polgári leányiskola. Úgy anittuj óvónő képző vei gyarapodott az intézetek száma. Apáczák vezetése alatt uj leányiskolák alapittaltak Nagy-Károlyban, Beregszászon, Szerednyón, Erdődön, — uj elemi fiúiskola létesült Nagy-Károlyban. A tanítók fizetése javult, részint 1893-tól a 400 frtig való kiegészítés czéljából igénybe vett ál- lamsególylyel, részint a főpásztor segélyével, a ki 1893-ig évenkint 2184 ftrot áldozott s áldoz tetemes öszegig még most is e czimen. Ezenkívül a főpásztor áldozatkészsége fedezi a felső-vissói általa beállított harmadik tanítónak, a hosszumezői, nagy-bégányi tanítónak, a nagy-somkuti kántornak, a nagykárolyi és beregszászi leányiskoláknál 1—1 tanítónőnek fizetését, a melyek együttvéve évenkint szintén 1300 frttal nehezednek a főpásztor magánpénztárára. Uj óvodát állított és tart, fenn évi nagy költséggel a főpásztor Vtnnán, — uj leányiskolát és óvodát szülő-földén Velenczén. Mindenek fölött pedig örömmel tölthet el mindenkit egyházmegyénk büszkeségének, a sz. emlékű Hám püspök legnagyobb alkotásának, a páli sz. Vinczéről nevezett irgalmas nővérek congregatiójának fokozatos fejlődése épugy külső elterjedésüket, mint munkásságuk fényes eredményeit tekintve. ÉTI SZEMLE“ (21 -ik szám.) „Megbecsülhetetlen az az áldásos tevékenység — mondja maga a főpásztor körlevelében — melyet az önfeláldozó szeretet és irgalmasság e kiváló leányai úgy itt Szatmárit, valamint mindenütt, a hol a később egymásután keletkezett fiókházakban működésükre tér nyílott, a nőnevelés és betegápolás terén kifejtettek. Mint drága örökséget vette a főpásztor köteles gondozása alá püspöksége kezdetén a szent alapitó e nagyszabású intézményét s át lévén hatva azon meggyőződéstől, hogy az irgalmas nénók congregatiója az említett kettős czói szolgálatában kiterjedt tevékenységével az emberi társadalomnak akár a nőnevelés fontos érdekeit, akár a betegápolás nehéz munkájához megkívántaié áldozatot tekintve felettébb hasznos szolgálatot teljesít, mig egyrészt éber figyelemmel őrködött a fölött, hogy eredeti szervezete épségoen tartásával erkölcsi jólétének feltételei biztosíttassanak, emellett azon is volt, hogy az intézmény kifelé is fejlesztessék, hogy minél terjedelmesebb arányokat ölthessen annak jótékony hatása. És Istennek hála, a gondosság nem volt siker nélkül. Az ország minden részében működő 51 fiókház ugyanis e 10 év alatt 8 uj fiókházzal gyarapodott. Szatmáron asz. József árva-s lelenczházban, a szatmár- városi közkórháznál, a rnáramaros-szigeti, beregszászi és munkácsi kórháznál, a szerednyei, nagy-károlyi, beregszászi leány-iskolánál, s legközelebb az erdődi leányiskolánál. A fantartás és fejlesztés munkájában mindenesetre nagy érdemeik vannak Keszler Ferencz pápai praelátus-kanonoknak, és Hámon József prépost-kanonoknak is, a kik közül az első a szellemi gondos vezetéssel, az utóbbi az anyaház anyagi viszonyainak rendezésével szereztek magoknak kiváló ér- érdemeket. ‘ (^ége köv.) egy szép napolj szedte magát s felrándult a fővárosba, hogy egy egyetemi professor- ral megnézesse magát. Orvoshoz menni kellemetlen dolog, — egyetemi proféssorhoz menni pláne igen bajos s nehéz vállalkozás. Néha egész haditervet kell kieszelnie az embernek, hogy a fogadás óráiban egy-két szót válthasson. Rónay azon emberek közé tartozik, a kik ha valamit a fejőkbe vesznek, azt, ha törik, ha szakad, keresztül is viszik. Elhatározta, hogy ő bizony olyan időben állít be a nagy- tekintetű szakemberhez, amidőn nem fogad. A fővárosban volt több jóismerőse, kik személyes barátai valának a professornak. E barátok ajánlataival felfegyverkezve indult amannak lakása felé. Útközben büszkén lépdegélt, mint egy spanyol grand, hideg vérrel nézte a nyüzsgő utczai életet, akárcsak egy született angol. A professor lakásának ajtaján csengetett, mire elibe állított egy elegányosan kicsipe- kedett inas, kinek csakhamar elmondá, hogy mi járatban van. Pár pillanat múlva a név- jegygyel s ajánlatokkal megterhelt inas azon híradással jött vissza, hogy „a nagyságos ur jelenleg ebédel, — szíveskedjék azonban besétálni ezen terembe“ — s ezzel egy ajszertartásu római kathohkus egyház magyar- országi önkormányzatának szervezete.“ 1. §. Az 1848: XX. törvónyczikk 2. szakasza alapján, ő Felsége az apostoli király mint főkegyur legkegyelmesebb felhívása következtében a magyarországi római katholikusok az ezen szervezetben foglalt, vagy annak hatáskörébe vonandó ügyek intézésére önkormányzati szervezetet létesítenek, melyben az odatartozó ügyek az egyházi és világi elem közös részvéte és befolyása melleit intézteinek. 2. §. Ezen önkormányzati szervezet hatásköre, ő Felsége, az apostoli királynak főkegyúri és törvényeinkben meghatározott legfőbb felügyeleti joga épségben tartásával, a világi vonatkozású egyházi, iskolai és vagyoni ügyekre terjed ki. 3. §. Ezen önkormányzati szervezet hatásköréből ki vannak zárva a hitelvi, hitta - nitási, liturgiái, egyházkormányzati és egy- házfegyelmt ügyek, melyek úgy a római pápa Őszentsége legfőbb egyházi hatalma teljességének, mint a püspökök tanítói, rendi és joghatósági hatalmának tiszteletben tartásával, kizárólag az egyházkormányzatot illetik. 4. §. Ha az országos katholikus gyűlés, vagy igazgatótanács oly határozatot hozna, melylyel az önkormányzatnak, a jelen szervezet 2. szakaszában az apostoli királynak főkegyúri jogára vonatkozólag megszabott hatáskörét túllépné, az ország her- czegprimása, mint az országos katholikus gyűlés elnöke, jogositva van a püspöki kar hozzájárulásával ő Felségéhez, mint főkegy- urhoz, felterjesztést intézni. Az ilyen felterjesztett határozat végrehajtása függőben tartandó addig, mig a főkegyur a hozzá intézett fölterjesztés fölött határoz. 5. §. Ha az országos katholikus gyűlés, vagy az igazgató tanács oly határozatot hozna, melylyel az önkormányzatnak a jelen szervezet 3. szakaszában az egyház jogára vonatkozólag megszabott hatáskörét túllépné, az ország herezegprimása, mint az országos katholikus gyűlés elnöke, jogositva vau azt a magyar püspöki kar határozatának meg hozataláig függőben tartani. Ha a püspöki kar a határozatot az égj ház jogaiba ütközőnek nyilvánítja, a határozat érvénytelen.“ 6. §. Ennek tárgyalását későbbre halasztotta a bizottság. 7. §. Ezen önkormányzat hatásköre nem érinti a megyóspüspököknek és a káptalanoknak az utóbbiak által gondozott alapokra s alapítványokra vonatkozó, a kánonjogon, a királyi rendeleteken és az alapítók szándékán nyugvó jogát. 8. §. Ezen önkormányzat hatásköre nem csorbítja a katholikus kegyuraknak a A kath. autonómia. ii. A kalh. autonómiát szervező kongresszus 27-es bizottsága a 9-es albizottság munkálatát tárgyalja máj. 2. óta részletesen és e munkálat alapján a következő megállapodásra jutott. A czim ez lesz: „A latin- és görögkifolyólag megnyugvással vette mindig az isteni Gondviselés végzéseit, keresztényi lélekkel s erős reménynyel nézett most is a jövő elé. Seregeseu tódultak betegágyához ismerősei, kik mély részvéttel s igaz szeretettel tudakozódtak hogyléte felől; bizonysága volt ez annak, hogy szereti őt mindenki. Igaz ugyan, hogy a kondoleálók között olyan is akadt, ki a kínos helyzetben levőnek eleve is azt a tanácsot adta, hogy mihelyest felkelhet, mondjon fel a külszolgálatról s adja magát irodai munkára. Valóban megható vigasztalás egy törött lábú emberre ! Szerencse, hogy a sors máskép intézkedett. A hosszú hat hét lassan-bár, de mégis elmúlt s Rónay teljesen felépülve hagyhatta el szenvedésének helyét, a fölötte megunt ágyat. Örömmel üdvözlé őt mindenki, őt, ki vig kedélye, zamatos humora, kellemes hangja s vonzó modora miatt úgyszólván lelke volt annak a társaságnak, a melyben megjelent. Mondanom is fölösleges, mily hálás szívvel gondolt orvos barátjára, kinek kitartó ébersége és nagy gondossága megmenté őt még a biczegóstől is. Hanem egy orvos mindig csak egy orvos — gondolá magában emberünk — s hogy lábát illetőleg teljesen nyugodt legyen, tóra mutatott. Emberünk a kijelölt iránynak tartott s felnyitva a magas, két szárnyú ajtó egyik felét, a terembe lépett. Nagy elegancziával s előkelő Ízléssel berendezett fogadó teremben találta magát, hol déli virágokkal köritett kényelmes nyughelyek valának nagy számban. Egy nagy zsőlyeszókben nyugodtan ült egy Öszes úri ember. Rónay azt gondolá magában, hogy talán a professor ur félbehagyta ebédét s hajlandó lesz őt [most megvizsgálni, minden bevezetés és bemutatkozás nélkül hozzálátott mondókájához. Az a másik talán meglepetésében, talán más okból nyugodtan maradt s látva a belépő mosolygó alakot, kíváncsian nézte, mi fog történni. Uram 1 — szólt Rónay — én szerencsétlenül jártam. Szörnyűség ! — kiáltott fel amaz. Talán meghalt a felesége vagy a gyermeke? Az semmi — folytatta emberünk — egy hídról leestem vagy négy méternyi mélységbe s kitörtem a lábam. Iszonyat! — szólt az idegen, miközben saját lábához kapott. Hat hétig feküdtem mozdulatlanul, ez idő alatt szenvedtem annyit, amennyit csak egy törött lábú ember szenvedni képes, a
