Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-04-19 / 16. szám
2 „H zésénél mindenütt fényűzőnek, pazarlónak, élvezethajhászénak bizonyult? Csak tekintsünk visszahazánk liberális uralmának tényeire. Menynyi szükségtelen fényűzés az épületekben? Mennyipazarlása kényelmi, élvezeti eszközök előteremtésében ? Akkor, a mikor a nép nagy tömegei éheznek és rongyokban fáznak ? Természetes következménye aztán e pazar költekezésnek az adók fokozása, a mi ismét csak a nagy tömegekre nehezül majdnem elviselhetetlen teherként. Mert a dúsgazdagoknak könnyű íizetniasokból, — de felette nehéz a szegénynek, a kit az élete és családja fentartására szükséges eszközökben támad meg a teher. Es ugyanezt a liberális gazdálkodási rendszert látj ukvárosaink háztartásában is. Megdöbbentő kép az, melyet a pótadók aránya városainkban feltüntet. 5 város fizet 80°/o-nál több pótadót: Pancsova, Szatmár, Gyöngyös, Karánsebes, Nagy-Becs- kerek; 7 város (Mező-Tur, Szolnok, Halas, Makó, Szentes, Esztergom, Késmárk) 70%> felül, — 10 város (H.-M.-V ásárhely, Kolozsvár, Sopron, Yersecz, Beróny, Bazin, Kaposvár, Nagy-Ivároly, Fehértemplom, Nagy- Kanizsa) 60%-on felül, — 12 város (Győr, Komárom, Szeged, Újvidék, Békés-Gyula, Beregszász, M.-Sziget, Félegyháza, Czegléd, Rozsnyó, Nyíregyháza, Szombathely, 50%-on felül. És mennyi a kis vagy nagy község, a hol a községi pótadó még ezeknél is nagyobb? És még az hagyján, ha a je- lentépugy, mint a jövőt terhelő eme nagy adók czélja közvetlenül a nép anyagijólétének emelésére fordittat- nék. Ámde a -városok gazdasági politikájában is csekély kivétellel érvényesül az általános irány, amely nem a lényegest, a népjólétre el- mellőzhetetlenül szükségest tartja szem előtt, hanem inkább a kényelmi, fényíizési szükségleteket, a szépészeti érdekeket, miként az oktalan Besietett az üzletbe, és ott, mielőtt a kereskedő szóhoz jutott volna, e szavakat intézte hozzá: „Itt van uram hét méter drágaszövet, fogadja el, s adjon érte e szegény szánalomra méltó gyermeknek egy nyári és egy téli ruhát.“ A kereskedő, ki azonnal felfogta a szövet valódi értékét, teljes készséggel teljesité kívánságát. A szegény koldus gyermek nem fázott, nem éhezett többé, mert volt ruhája és az ifjú nő szolgálatába fogadta, tanitatta, neveltette. Ma már az egykori ifjú nő boldog anya, ki örül gyermekei előrehaladásainak, s boldog szivvel gondol a múl .a, ha Sáfár András asztalos műhelye előtt ■■maiad. Mert Sáfár uram volt a fázó koldim gyermek, s most becsületes, jó iparos. Ha a hosszú téli estéken g^ ermekeivel együtt van, mindig arra kéri és tanítja őket: „Tegyetek jót a szegényekkel.“ Tiborcz. ÉTI SZEMLE“ (16-ik szám.) házi ur, a ki fényes palotát emel hitelbe és a fényes palotában éhezik és nyomorog. Valóban ideje volna, hogy szakítsunk már egyszer az államnak épugy, mint a városoknak háztartásában a liberalismus lelketlen elveivel, s térjünk vissza a keresztény egyszeriiséghezés józan életrendhez, a mely mérsékli a szertelen vágyakat, megtartja az arányt, felkarolja a gyöngét s a midőn a léleknek is biztosítja épségét, az anvagi jólétnek is a legbiztosabb alapját és zsinór- mértékét képezi. X. Nemzeti szövetség. Ezen czim alatt városunkban egy uj egyesület van keletkezőben, a mely a napi lapok értesítése szerint f. é. május hó 7-én fogja alakuló gyűlését tartani Hermán Mihály polgármesterünk elnöklete alatt. Szép és nemes czélokat tűzött maga elé ez az uj egyesület. A magyarosodásnak társadalmi együttműködéssel való erősbitését és e munkáját főleg két helyen végzi: a társadalmi életben és a munkás világban. A társadalmi téren feléleszti az összetartást, hogy az állampolgárok egyesülve haladjanak a nemzeti eszme fejlesztésében. Az egyéni propaganda mellett összehozza a különböző osztályokat és a kölcsönös megismerés utján egyengeti az egyes elemeket elválasztó falakat, amint ezt például a szombathelyi szövetség kitűzi, közös kirándulásokat és mulatságokat rendez, estélyeket ad csekély belépti dij mellett; ez estélyeken tudományos, szépirodalmi és művészeti előadásokat tart. A magyarosodás terén kiváló tanítókat jutalmaz, a munkások részére lyceu- mokat létesít, hol a munkások ingyenes oktatásban részesülnek. Ipartelepekre kirándulást rendez. Munkás könyvtárakat létesít és gyarapit. A színi idény alatt a munkások részére bérletet tart, hogy a nemzeti szellemet s a finomabb érzést és Ízlést a tanítás e módjával is bevigye a munkás osztályba, nekik szórakozást nyújtson és a színészetet is pártolja. Munkás ifjakat jutalmaz, akik a középiskolát eredménynyel látogatják, valamint oly munkásokat, akik egy gyárban hosszú időn át becsületesen dolgoztak stb. Tagadhatatlanul szép és nemes czólok, a valódi emberszeretetbői fakadók és mindenesetre méltók a társadalom felkarolására. Mi föltétlenül pártolásunkról biztositjuk a mozgalmat és amennyire ez egy hazafias, a nép javáért lelkesülő sajtótól kit ellik, nemes czéljait előmozdítani készek vagyunk, A megalakulás előtt azonban nem hallgathatunk el még sem egy aggodalmat, a mely helyi viszonyaink mérlegeléséből ered. Miután az előkészületi mozgalmakról ez ideig még nem bírunk tudomással és laptársaink sem hoztak azokról tájékoztató közleményeket, — nem ismerjük még részletesen a munka-kört, melyet a tervezők ez egyesületnek szántak és a melyet mindenesetre a helyi viszonyokhoz alkamozattan kell megalkotni. Nem tudjuk, vájjon czélja és munkaköre nem lesz-e olyan, a mely a már létező társadalmi és kultur-egyesületeink tevékenységével összeesik és igy ha ezek működését nem is gyengíti, de a társadalmi erőket szét fogja forgácsolni vagy újból megterhelni. — Hiszen a fent jelzett feladatok mindegyikére vannak nekünk már egyesületeink. Ott van mindenek előtt a Szóchenyi-Társulat. Ott van a Kölcsey-egyesület, ott van a polgári társas kör, kath. kaszinó, iparoskor felolvasásaikkal, a nőegylet kötőkéivel s mulatságaival, a társadalmi köröket egyesitő Ezres, — sőt az iparos és munkás ifjak érdekeinek támogatására is a kath. legényegylet és kereskedelmi ifjak, továbbá az iparos ifjak köre. Mindenesetre kívánatos tehát, hogy ha a Nemzeti Szövetség nálunk is megalakul, a mint dr. Herczegh Mihály egyetemi tanár vezetése alatt álló központi szervező bizottság buzgólkodására és személyes apostolkodásával hazánk 40 városában már megalakult, — ez oly czélokat, oly munkakört tűzzön ki maga elé, a mely a maga speczi- alis jellegével valóban hézagot töltsön be városunk társadalmi életében és ne szaporítsa fontos szüksóg]nélkül a társadalom megterhel- tetésével egyesületeink számát. E reményben üdvözöljük a mozgalmat és sikert kívánunk hazafias működésének. Y. Pártgyülés. (Csomay Imre beszédének folyt, és vége.) Uraim, mint ellenzékre, ránk nézve megint fontos a törvény jog és az igazság. Azt mondja a miniszterelnök, hogy ezeket tiszteletben fogja tartani; hogy tiszteletben tartja-e, ellenőrizni hivatottak is vannak ; — de mi megint azokat ellenőrizzük, a kiket mi ellenőrökképen felküldtünk. A nemzeti jogot oltalmazni pedig minden honpolgárnak első rendű feladata, — ki a kormány pártján, ki az ellenzék pártján teljesiti a maga honpolgári kötelességét. Már most, uraim, mikor a kormánypárt olyan nagy mértékben fölszaporodott, úgy szólva, indíttatva kell magunkat érezni, hogy azok, akik ellenzékiek vagyunk, akik más nézetet vallunk, mint a kormány, másképpen akarjuk nemzetünk boldogságát elérni, — — sorakozzunk, életjelt adjunk magunkról! Ezért a létező pártoknak, ha eddig hallgattak is, akcióba kell lépni azonnal, — késedelem esetén veszély jönne elő, azt mondja a közmondás. Sietve kell tehát az őrállomást mindenkinek elfoglalni! Tehetnők, hogy megunva a zaklatást, üldözést, azt mondhatnók, nem vesződünk mi többet a haza ügyeivel, úgy sem érünk célt; — de ez, uraim, nem illik, tennünk nem szabad. — Tehetnők azt, hogy kijelölnénk néhány embert, vórtanuságra kárhoztatva, és azt mondanánk nekik : Tartsátok föl azt a zász lót, küzdjetek a mi nevünkben 1 — Ez megint nem szabad, nem szép; kiszolgáltatni néhány polgárt nem lehet, nem szabad, — hanem sorakoznia kell mindenkinek, meg- állani a sarat! Hát már most, uraim, tekintettel arra a körülményre, hogy Ugrón Gábor is elhagyva tartózkodását, feladva azon szándokát, hogy akcióba nem lép, akcióba lépett. Én azt hiszem, hogy mi, mint volt hívei nem maradhatunk tovább veszteg és nekünk is ki kell nyilatkoztatnunk azt, hogy mi, [mint párt lenni, mint párt fennállani, mint párt működni akarunk 1 (Úgy van ! Elénk éljenzés.) Ez az a kérdés, t. tagtársak, a miért mi gyűlést tartottunk : — akarunk-e mint párt fenállani, akarunk-e működni, — ha igen, akkor ezt jelentsük ki 1 (Akarunk 1 Éljenzés.) Egyszerűen és tisztelettel tudomásul vesszük.
