Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-04-12 / 15. szám
2 Képzett ember kell e fontos hivatás betöltésére, aki viselkedésével s fölényességének erőltetésével ne kényszerítse szinte a legközönségesebb és legtudatlanabb embereket is arra, hogy ujjal mutassanak rá és sugdossák: „Ah! ni a tiikos rendőr.“ Mindenesetre szép intézmény. Érdem illeti meg a rendőrségi hatóságot érte; de kissé jelen voltában fejletlen — egész a nevetségesig! Megszüntetni érdemelien nem volna, de ha segíteni lehetne rajta a fentebbiek nyomán vagy bárhogy de helyesen ekkor érdemetlen lehetne ! Jól tessék gondolkozni a helyzetek, okok és körülmények felett. De ne tessék az egyéni tulajdonságokat vidékies sajátságokat s igényeket sem téveszteni szem elöl! Mert sic itur ad astra. . . . x—,,—» Pártgyiilés. Lapunk múlt számában értesítést adtunk arról a gyűlésről, melyet az Ugrón féle függetlenségi párt tagjai husvét másod napján városunkban tartottak, az ünnepi nyomdaszünet miatt azonban a párt alelnökének Csomag Imre ügyvédnek ajkáról elhangzott beszédet nem közölhettük. Miután igen sok megszívlelendő dolgot tartalmaz, ime most egész terjedelmében adjuk. *)T. közgyűlés! (Éljenzés.) Részemről is tisztelettel üdvözlöm a t. tagtársakat. — Urak! Én magyar ember vagyok, — úgy tudom apáról és anyáról, — és most mégis franczia tempóban kezdem az előterjesztésemet. Tudniillik, nem az elején, hanem a legvégén, a jelennel kezdem a múltat. — Ma uraim, Magyarország miniszterelnöke Széli Kálmán, — (Éljenzés) — és ő a belügyminiszter is, Széli Kálmán egyénileg kifogástalan, jeliemes ember, politikai tekintetben határozott, a Deák-féle elveknek őrzője, letéteményese; mint emberben feltétlenül bizni lehet, mint politikus, a múltban határozottságának adta jelét. Jelenben pedig, a mikor a programm-beszédét elmondta jog, törvény és igazság lett általa kijelentve, hogy azokat fogja követni. Hát uraim, olyan férfival áll szembon az ellenzék, a kit, midőn támad, a kit, midőn elvi küzdelemre hiv, úgy szólva üdvözölni szeret és illik. Én üdvözlöm öté helyen (éljenzés). Ezt nem mondtam el ón ok nélkül. Azt tudom, hogy a Szatmárnémetii függetlenségi párttagok velem együtt, mind hódoló, hűséges, igaz alattvalói a törvényesen megkoronázott királynak, bár 48-as alapon állunk. Azt is tudom, hogy a párt tagjai a törvényt mindég tisztelték, a törvényt mindig oltalmazták s megvédelmezni igyekeztek. A magyar alkotmányért pedig az elődökhöz illő elszántsággal és bátorsággal készek síkra szállni és annak fenntartását első rendű tisztüknek tartják, a rendnek pedig mindig hívei voltak. Soha a mi pártunk rendetlenséget nem követett el; a mit számlájára akartak Írni, azt elkövették mások, vagy elkövették olyanok, a kik a pártnak nem tagjai. Ezt megint nem ok nélkül mondtam el, hanem elmondtam azért, hogy egy végzést .kaptam, amelyben mi az alkotmány közrend, és törvények elleni izgatásért felelőssé tétetünk és a közgyűlés rendben tartásáért őrködni vagyunk kötelesek (mozgás) és e czélból uraim be is jelentettem azoknak az uraknak a nevét, akik a rendet és csendet fenntartják és a kik felelnek az itt *)Gyorsirászati felvétel. SZEM L E“ (15-ik szám.) E T I történtekért; ezeknek a felelősségét az urak könnyítsék meg ! (Felolvasta azoknak a nevét, a kik bejelentettek az illetékes hatósághoz.) Ők vannak bejelentve tehát; ezen urak kegyeskedjenek őrködni, vigyázni, esetleg az itt történtekről tanúbizonyságot tenni. A t. tagtársak pedig legyenek a törvény és a a rend korlátái között; tetszésüknek nem tetszésüknek ne adjanak kifejezést sem, mert hiszen, mi komoly dologról, a haza ügyéről határozunk,az pedig olyan, hogy ezzel foglalkozni szent tisztünk, szent kötelességünk ; és ezt megtudjuk higgadtan cselekedni. Ezeket bocsátottam előre ; és most kezdem már meg uraim, a múlt történetét. Röviden, minden érzelgősség nélkül ; egyszerűen a tényeket említem fel. Nem keresem én a kifejezésekben azt, hogy az hevítsen, ha pedig a tény maga hevit, én arról nem tehetek ; de mindenki igyekezzék azt közönyösen venni tudomásul. Legutoljára együtt voltunk t. tagtársak, mint pártközgyülés, akkor amikor Ugrón Gábor (éljenzés) a programra beszédjét megtartotta. Együtt voltunk, mint pártgyülés, akkor a mikor Ugrón Gábor a választás előtt néhány nappal hozzánk lejött és itt ebben a teremben találkozott, azóta mi, mint párt veszteg maradtunk, csendbon maradtunk. A választásnak, mindnyájan tudják, igen szép reményekkel mentünk elébe; — hogyne! — a mi jelöltünk az ország politikusai közül egyik legjelesebb férfi volt, a függetlenségnek, az önállóságnak tántorit- hatlan hive volt, egyénileg pedig kiváló, képes, tehetséges ember. Mikor őt felléptettük azt azért tettük, mert hittük és reméltük, hogy a pártnak a tagjai ét mindnyájan támogatják. Az ellenpárt jelöltjének már hallottuk a nevét. Hittük és reméltük, hogy oly oldalról is támogatást nyerünk, olyan körből, a hol tulajdon- kópen párttagtársakra nem számi thatunk,de ezúttal támogatásuk reménye meg van, és másfelől hittük azt, hogy azon kivül, hogy mi kellő számmal vagyunk, amonnan erkölcsileg támogattatunk, nem leszünk kitéve oly megbénító eljárásnak az ellenpárt részéről. Azonban uraim, mindjárt az történt, hogy amint a jelöltek ki tűzettek, hát valaki, de állíthatom, hogy nem a mi pártunk részéről, ablak beveréseket scenirozott. Ez ürügyül szolgált, vagy talán használtatott fel arra, hogy a katonaság ide hozassák. Idegen nyelvű katonaság lett a városba behozva, őrködött egyesek felett és itt tartotta az őrjáratokat. Azután megtörtént, urak, az, hogy régi dolgok előszedettek, uj dolgok mintegy készíttettek és többen perekkel zaklattattak. Az ellenpártnak állítólag a lobogója leczibál- tatott,azért egy párttaglársunk perbe fogatott, elmarasztaltatott, úgy emlékszem, igen nagy birsággal sújtva, pedig a végén kitűnt, hogy ő nem volta tettes. A mi saját lobogónk lété- petett és tagtársainkfoglalkozásukban háborit- tattak. Mikorpedig közelgett a választás, a vendégeskedések megindultak, oda csábittatott a közönség a terített asztalhoz. Hogy nagymérvű volt ez a vendégeskedés, mutatja az, hogy igen tetemes összegeket kaptak az ellátó kocsmárosok, pedig amint a fáma meghozta, még a számlájukat is tüzetesen felülbírálták. Eljött a választás napja, a választás napján a sors döntött ; hátrányunkra döntött, mi lettünk a második sorban; következők. Az ellenpárt, nem rovom meg érte, sőt rendén találom, hogy úgy cselekedett, kihúzta az egész délelőttöt a szavazások vezetésével. Mi délutánra estünk. Délután leszavazott a pártunk. Eljött a záró óra. Már akkor történt, mikor egyes tömegek mentek szavazni: hogy egy palota ablakából a párttagtársaink meghajigáltattak. Mikor mondom, a záróra eljött, az elö- leges megállapodás ellenére kiállitott katonaság rohamra vezényeltetett, szerintünk minden igaz ok uélkül, és ennek következménye az volt, hogy egy tagtársunk halálosan megse- besittetett és ebbe ez bele is halt! Tehát egy halottunk volt, egy emberünk megöletett; többen megsebesültek . . . Hogy hogyan történt ez az eset, ezt uraim, nem vizsgálta meg semmiféle hatóság, semmiféle biróság. Így hát nem tudjuk; de a legnagyobb valószínűséggel úgy van a dolog, hogy valaki jogtalanul és illetéktelenül adott a vezénylő tisztnek parancsot a rohamra De helyesebb talán az eset úgy, hogy oly elemek, a kik velünk nem szimpatiroztak, a kik tulajdonképen szeméremmel sem voltak talán valami nagy rokonságban, provokálták hajigálással a katonaságot — és az belement a fegyver használatába. Hogy történt, mint történt, uraim, ez nem kérdés, a végeredmény az, hogy nekünk lett egy halottunk, nekünk egy tag- társunkat. temetnünk kellett . . . . ! Választás után szerbe és számba vettük az eredményt, a mely különben ki volt mondva és mély megilletődéssel tapasztaltuk uraim, a következő tényeket: Ugrón Gáborra leszavazott 480 tag, Chorin Ferencz urra leszavazott 606 tag. Amint itt a közre hozott névsorból látszik, nekünk beiratkozott, magát a mi laptársunknak valló 95 volt függetlenségi tagtárs nemcsak kötelességét nem teljesítette, hanem egyenesen az ellenpártra voksolt. 29 pedig nem teljesitette a kötelességét az által, hogy nem szavazott. Ez uraim 124 volt. Ezt adjuk hozzá a 480 Ugrónféle vokshoz: 604. Tehát nyilvánvaló a többség Ugrón Gábor részére. Ha másfelől megint#negcsináljuk a kalkulust és a 606-ból levonjuk a 124 et, akkor Chorin Ferencz urnák 482 szavazója lett volna. Mély megilletődéssel constatáltuk a szavazók lisztájának megszemlélésekor, hogy izraelita polgártársaink közül csak egy igen régi tagtársunk; aztán egy előkelő orvos ; és a saját vendéglősünk, tehát 3 an szavaztak mellettünk ; a mit meglehet bocsátani, mert hisz a jelölt vérükből való volt, tehát nem lehet érte talán őket elkárhozlatni. De még nagyobb megilletődéssel vettük tudomásul azt, és ez tény, hogy a város alkalmazottai közül, a közpénztárból dijjazott egyének közül, egyetlenegy sem szavazott a magyar függetlenségi párt jelöltjére. (Mozgás; zaj.) Ily körülmények között, uraim, nem lehet csodálkoznunk azon, hogy a mikor mi egyénileg állottunk szemben, rendelkezésünkre nem bocsátott nagy kassza nélkül, hogy minket legyőztek. Mert hiszen a másik oldalon megengedett és meg nem engedett eszközök állottak velünk szemben, és igy az eltiportatásunk megmagyarázható. Ne töltsük mi sokáig, urak, ezzel az időt, hanem egyszerűen kegyeskedjenek azt tudomásul venni; a ki többet tud, mondja el másnak, ón nem feszegetem. De midőn tudomásul vesszük, uraim, a múlt eredményét ugy-e hogy senki se kárhoztathat minket azért, hogy ha mi annak a reményünknek adunk kifejezést, hogy hasonló csúnya dolgot többe intelligens, müveit úri emberek nem fognak elvégezni, és megint remélhetjük azt, hogy Szatmar polgárai közül többé
