Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-01-18 / 3. szám
3 nyen kapzsi birvágygyá fajul, melynél fogva az ember mindig több és több földi kincs után áhitoz. És e kincseket nem azért gyűjti, hogy azokat jóra használja fel, hanem hogy szemeit legeltethesse rajiok. Ezért a fösvény nem könnyen ád a szegénynek és csak keveset fizet a munkásnak a fáradságos munkáért, úgy hogy a szegény munkás nem bírja magát és családját tisztességesen táplálni és ruházni. A gyáros a munkásban nem embertársát látja, hanem csak egy gépet lát benne, a zakatoló gépek között egy eleven gépet, akivel szemben csak a rideg jogot ismeri, de a méltányosságnak, a szeretetnek elveit feledi. Csak a saját boldogulásának vak eszközét keresi benne, de nem az érző szivet, mejy szintén vágyakozik a boldogságra. Csoda-e aztán, ha az elégedetlenség félelmes moraja zug végig felettünk és a megtagadott méltányosságért a megvadult szenvedélyek érczkarjaikkal döngetik a társadalom kapuit. De a kapzsiság csak egyik oldala az éremnek. Más is hozzá járul a szoczilizmus kitöréséhez. A szoczialisták, ezek a társadalmi kereteket széttörni kivánó munkások azt is hangoztatják, hogy nincs más világ. Honnan veszik ezek a mélyebben gondolkozni nem tudó és keveset tanult munkások ezt a hitetlen bölcsességet ? Régóta látjákja munkások, hogy azok a tanult emberek, akik felvilágoso- dottaknak nevezik magukat, nem imádkoznak, templomba nem járnak, nem gyónnak, nem áldoznak, de annál inkább keresik a testi élvezeteket. Szóval: látják a munkások, hogy ezek úgy élnek, mintha más világ nem volna. S ezt látva, igy kezdtek okoskodni: talán csakugyan nincs más világ ? s ha nincs, hát akkor nekünk is itt kell kivennünk a magunk részét, az élvezetekből. Miért dúskáljon az élvezetekben az egyik, a ki nem dolgozik, és éhezzen a másik, a ki verejtékesen dolgozik. Követeljük hát a földi javaknak egy részét a magunk számára ; és ha nem adják szép módjával, forgassunk fel mindent, hisz a mi karjaink, melyek a munkában megaczélozódtak, összezúzhatják a tétlenségben elcsenevészett kéjelgőket. — így született meg a szoczializmus a vallás alá- hanyatlásából. A társadalom ellen vét mindaz, ak a vallásos kötelesség elmulasztásával, rossz példájával, vpllásgúnyoló beszédjével a vallás aláhanyatlására közreműködik, mert nincs béke, nincs társadalmi jólét vallás nélkül, amely egyedül képes megzabolázni a telhetetlen emberi szivet. De ott van a fegyveres erő. Ha ropog a fegyver, megvillan a kard, lesz majd rend. Az áldozatok kiömlő vére lehűti majd a lázadók harczi kedvét. — Lesz csendesség, miként a földrengéseknél közbe-közbe szünetek állanak be. De a most elvérzett áldozatok helyett ezren és ezren fognak támadni, hogy alkalmas időben számon kérjék a megtámadt emberi jogokat. A lánczok ha lehullanak az elnyomottak kezéről, kardokká kovácsoltatnak az eltiprott emberi jogok vemére. Ha a vallás fel nem melegíti a maga csodás hatalmává a fösvény gazdagok szivét és a munkában izzadó néprétegnek ki nem űzi fejéből a hitetlen bölcsességet, a szoczializmus sohasem fog eltűnni a föld színéről. Mondja valaki, hogy a vallás nem praktikus, gyakorlati, a mindennapi életbe mélyen bele vágó intézmény! A vallás javít. A vallás irtogatja az emberi gyarlóságokat. De azt mondják sokan, hogy a műveltség arra való, hogy támaszt adjon az észnek és akaratnak a küzdelemre. A mindennapi tapasztalás mutatja, hogy a műveltség miképpen védelmezi meg az embert, hogy keresztül ne gázoljon az erkölcsi törvényen mint útjában álló korláton. Az a sok szédelgő és sok sikkasztó, kik a müveit osztályból nyújt ■ ják ki kezüket az idegen vagyon ellen, miért nem találnakelégerős tiltakozásraa müveit ész törvényében, hogy le ne térjenek a becsület útjáról? Odáig jutottunk evvel a vallás nélküli műveltséggel, hogy nem tudjuk : vájjon az, kit ma legjobban m9gsüvegelünk, holnap nem kerül-e a bűn-krónika szégyenletes lapjára? Nagyon természetes dolog, hogy a vallás nélkül való műveltség nem elég támasz az észnek és akaratnak az erkölcs mezején. Az emberi ész, sokszor ostromoltatva a természetes ösztöntől, végre is bele fárad a küzdelembe és keresi azokat a mentegető okokat, melyekkel magát megnyugtathatja, igy okoskodván'. Aza vagyon, az a pénz, ha egygyel több kézen is megy keresztül, csak megmarad a nagy társadalom kezei között. Miért ne mehetne az a pénz az én kezeimen is keresztül, mikor a jóléthez nekem is oly jogom van, mint bárkinek. Aztán annak, kinek sok a pénze, jut is, marad is a maga boldogságához.—És amint okoskodik az ember, úgy is cselekszik. A bűnt csak szépíteni kell; a bátorság hamar megjön annak elkövetésére. — így jut el az ember a lejtő szélére a maga megsikamlott esze és bujtógató ösztöne után. A vallásnólkül való műveltség nem teszi erkölcsössé az embert, hanem csak ravaszszá és számitóvá. Legföllebb csak tetszősebb formát kölcsönöz a bűnnek. De a bűn csak bűn marad, ha szép ruhába öltöztetjük is. Pedig a becsület darócz köntösben is többet ér, mint a szép ruhában tetszelgő bűn. A vallásos ember nem egyedül a maga erejéből áll ellent a csábos ingereknek. A vallásban az Istennel érintkezik az ember. És az Istennel való ezen érintkezésből sugárzik ki az a kegyelemerő, mely képessé teszi az embert a szenvedélyekkel megbirkózni. Azért a vallásos érzést korán kell a gyermekbe beoltani, hogy a vallás őrző angyala, tanácsadója és erőforrása legyen az élet utjain. Ez a feladat különösen az édes anyákra vár. Az édes anya oktató szava a legelső hitoktató. Nincs oly édes hang a gyermeki léleknek, mint az édes anyának a szeretettől dallamos hangja. Senki sem tud a gyermek nyelvén úgy beszólni, mint az édes anya. — De hányadik anya beszélget gyermekének az Istenről, hogy szeretni kell az Istent és az embereket osztály,- rang, val lás és fajkülönbség nélkül. Hány anya oltja be szép példájával, vallásos kötelességének teljesitósóvel gyermeke szivébe az igazi vallásos érzést? Az iskola soha sem pótolhatja azt, amit az édes anya elmulasztott. Az a mázos műveltség, melyet vallás nélkül oltanak be a gyermek szivébe, fog neki talán nevet szerezni és ideig-óráig boldogulást, de viharban erős szivet, a boldogságban önmérsékletet és mindenkor nyugodt lelkületet nem ad neki más, mint az Istennel való társalgás, a vallás. — A vallásos felfogás terjesztése nem csak az egyházi férfiak kötelessége. Sokat vét az iskola, a tanár a társadalom ellen, ha ezt a kötelességét elmulasztja. Felelősséget vesz magára mindenki, a ki a vallás hitelét, tekintélyét, bármimódon aláássa, mert nincs intézmény a világon, amelynek a társadalom több áldást köszönne, mint a vallás. Tánczoljanak hát, ha a hegedűn megzen- dülnek a keringőre hivó akkordok. De ha megkondul a harang, akkor menjünk a templomba, imádkozzunk és becsüljük meg a vallást. Mily gyönge lehet az a lélek, mely szógyenli bevallani vallását. Hát van-e a kath vallásnál valami magasztosabb, szebb, üd- vösebb intézmény a világon? És mégis uagyon sok közöttünk a Péter; nem az a Péter, aki dicsőségének tartotta Jézus névéért meghurczoltatni, hanem az a Péter, a ki a szolgálónak azt mondta ;,a pitvarajtóban Nem ismerem azt az embert, a kiről te szó- lasz. A kath. kaszinó hivatása magaslatán áll, a midőn azon fárad, hogy a közgondolkozásba átmenjenek az életet mélyen átjáró elvek. Én is kötelességemet véltem teljesíteni, midőn az érdemes elnökség felhívása után e felolvasásra vállalkoztam. Hire k. A szatmári kath. kaszinó és egyházmegyei irodalmi kör f. hó 15-én kezdte meg felolvasási cziklusát, mely a múlt évben is annyi tanulsággal és kedves szórakozással szolgált a kath. közönségnek s a müveit érdeklődőknek. A Ozeczil-egylet nagy terme és előszobája este 6 órakor a szorongásig megtelt intelligens női és férfi közönséggel. Megjelent Meszlónyi Gyula püspök ur ő méltósága is, a kaszinó és irodalmi kör minden áldozatra kész pártfogója és támogatója ; ott volt Hermán Mihály polgármester, a ki a nemes szórakozást nyújtó felolvasó'estéket már több Ízben szerencséltette megjelenésével. A felolvasó ünnepség műsora négy számból állott. 1. Románcz Schubertől. Meder Mihály zongorákisórete mellett énekelte Ékkel Lajos. A tömör, erőteljes és érzelmes bariton hangon énekelt szép zománczot nagy élvezettel hallgatták, megtapsolták s addig ujrázták, mig a szereplők egy másik dallal nem pótolták meg e számot. 2. Felolvasás tartotta dr. Steinberger Ferencz kópezdei igazgató. A rokonszenves felolvasót előre tapssal fogadta a közönség, mely már régtől pöszke egy szép nap reggelén csakugyan arra ébredt fo), hogy a drága Miskája meg- tnaeskazenézte. Jó, hogy igy történt. A sampáner csak úgy folyt a kávé- házakban. Szegény öreg apó bírta, amig lehetett. Egyszer csak csappanni kezdett az erszény, meg a jókedély. Málékenyór került az asztalra, és Miska még most is mindig jogász. S ki tudja, hogy még meddig lesz jogász ? . . . Megütik a nagy dobot, Miska még akkor is mindig jogász. Özvegyen marad az anya, Miska még akkor is jogász. Dehogy jogász!... Váltóhamisítás miatt a királyi ügyész dirigálja sétáit a törvényszék udvarán. Valószínűleg jobb lett volna megvir- gácsolni, mikor a nevelőt leszamarazta. Rt.
