Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-01-11 / 2. szám
VIII. évfolyam 2-ik szám §zatmár, 1899. január 11. HETI SZEMLE« POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre------------—----------------------------3 frt — kr. Fé lévre-------— — — — — --------------1 frt 50 kr Ne gyedévre -----------------------------------------frt 75 kr. Ta nítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 20 Kr. A líip megjelenik minden szerdán. Tisztul a levegő. Január 1-étől kezdve fel van függesztve a magyar alkotmány, törvényellenesen tartja kezében a minisztérium a kormány gyeplőit. Tudja ezt már e hazában mindenki s elfojtott lélekzettek várja a következő nap eseményeit. Mert hogy ez igy nem tarthat soká, több mint bizonyos. A magyar nemzet drága kincsnek tartotta mindig, amit most ily hütlenül saját fiai elkoboztak tőle, féltékenyen őrizte azt a szép jogot, mely a zsarnokságnak kerékkötője, mely magát a nemzetet állítja oda legfőbb hatalomnak a saját ügyeinek intézésében. Ez a jog volt biztosítéka egy évezreden át, hogy uralkodóink és kormányai ne rendelkezhessenek önkényüleg a nemzet vérével és vagyonával. Szigorú törvényekkel tiltják el őseink a nemzet fiait, hogy az alkotmányellenes uralomnak meghódoljanak. Becstelennek nyilvánítják az olyan vármegyét, mely az ország régi szabadságának ellenére a királyi felségnek bármely ürügy alatt adót vagy segedelmet ajánlana meg, midőn azt az összességnek, t. i. a parlamentnek beleegyezése nélkül követelné. Nyíltan kimondják törvényeink, hogy az ilyen vármegye elitéit és az ország többi nemesei társadalmából kirekesztett legyen. Kérlelhetieniil sújtja ez az Ítélet ama férfiakat, kik párturalmi érdekeik fentartása végett nem riadtak vissza a legnagyobb merénylettől, melyet hazájuk ellen el lehet követni. Azoknak a törvényeknek minden betűje átok gyanánt nehezül Bánffyra és elv társaira. Kivannak rekesztve az ország nemeseinek társadalmából. El vannak marasztalva becsületüknek és emberségüknek elvesztésében. Nekik futni, menekülni kellene azon angyalarczu tiszta tény elől, melynek nemzet a neve, mint a megbélyegzett anyagyilkosnak ismerősei köréből. Ok ezt nem teszik; Sőt ellenkezőleg, markolatig be akarják mártani a gyilkos tőrt nemzetünk szivébe. Pusztuljoi a szabadság, csak ők maradhassanak felszínen. Most lett IcKpíísro a liberális aknamunka teljes nagyságában. Azé a rendszeré, melyet Tisza Kálmán teremtett, utódai fokozatosan fejlesztettek, s Bánffy virágzásának tetőpontjára emelt. Huszonöt év lassú munkája után jutottunk ide. Nem lehetett azt egyszerre végrehajtani, amit Tisza Kálmán akkor kieszelt, midőn mint miniszterelnök a nemA kis festőművész. Irmusnak rósz napjai voltak, az éjjelek még gonoszabbak, mert azoknak legnagyobb részét álmatlanul töltő, tusakodva a kegyetlen sors ellen, mely őt ilyen szánalomra- móltó teremtéssé tette. Hogy is nem teljesülhet egy leánynak minden óhaja, akinek vágyai különben is mindössze csak egy báli ruháig terjednek. Ő a papának igyekszik eltalálni, minden gondolatát, mindig kedvére cselekszik, soha sem akaratos, néha órákig elül a zongora mellett, hogy felvidítsa a nehéz munkában kifáradt apa kedélyét. És mégis 1 .. . mégis 1 . . . Közelgett a nőegylet bálja. Rettentő állapot 1 . . . Mennél közelebb jött, Irmuska annál távolabb esett a valószinüségtől, hogy azon a bálon meg fog jelenni. A papa kereken kimondta, hogy elbálozni való költségei nincsenek. Istenem 1 . . Istenem ! . . . Hát mindig az a pénz! . . Milyen szűkkeblű gondolkozás, nincs abban az ideálisnak csak egy parányi szikrája. Hiszen nem is olyan sokba kerülne. Mindössze egy ruha, czipő, karperecz, meg valami nyakék. Egyéb van minden. Nyakók, meg karperecz is van, de azokkal már többször megjelent, azok helyett talán mégis más kellene. De ha nem akar venni, jók lesznek a régiek. Nem is nagy igényei vannak. Más leányokra sokkal többet költenek. Pedig ő szellemes, kedves is, csinos is és amellett csudálatosán szép. Azon a bálon határozott előnyei volnának. Talán boldogságát alapítaná meg 1 . . Mennyi lesz ott a fiatal ember ! . . Hogy lehet ezt meg nem érteni? . . . ügy érteni, mint ő. Mire való itt a fukarság ? . . . Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kergették egymást éjjel-nappal Irmuska elméjében. Nem volt nyugalma, minden nap jobban izgatottá lett, kedélye elborult, ar- czán is szemmel látható volt, hogy keservesen szenved, a gyönge pir helyét halványság foglalta el, szemei folyton ki voltak sirva. A háznál valóságos csetepaté támadt, így szokott ez történni rendesen. A mama Irmuska pártjára állott. Hiszen a mamák olyan gyöngédek, meg tudják érteni a lányszivek vágyait. Aztán Irmusnak igaza is zet nyakára ült. Akkor forradalom lett volna belőle. Lassankint kellett elzsibbasztani a polgárság életerejét, mi ni egy észrevétlenül nyirbálni meg szabadságát, hogy hozzászokó ván a szolgaság nyűgéhez, tudimi^ lemondani mindenről, — még ftß? 4 kotmányáról is, s alávetni magát, a legnagyobb zsarnoki önkénynek* Most elérkezettnek látták a időt s végre is hajtották, amire olyan régóta készülnek. De mit látunk ? . . . Egy kicsit csalódtak talán !. .. Hiszen vannak még tiszta- jellemü, lelkes bajnokok, kik utjokba állanak a merénylőknek, s a saját testekkel fogják fel a nemzet szivének szánt döféseket. Vannak még lelkes bajnokok, kiknek hazafias ellenállásán most is meg fog törni a pokoli terv, mely a közszabadságot szemelte ki telhetetlen vágyainak áldozatául. Hetek óta folytatják a harczot, hogy az a rendszer, mely megbénította az ország cselekvőképességeit, mely küzdelmet idézett fel az egész vonalon, mely durván belegázolt a nemzet erkölcseibe, végre valahára saját bűneinek áldozatul essék. Most már nem elégesznek meg a Bánffy fejével — nekik a Tiszafáié párturalom kiirtása kell. Ha nem akartok elbujdokolni lehet. Hátha azért a párforintórt Szerencsé jét játszana el örökre. Apuka, ennek meg kell lenni, hangzott fel a parancsoló szó, Irmusnak itthon maradni nem lehet. Látod, hogy napról napra hervad, még valami baj történik vele, Ha nincs pénzed, van hiteled. Egy hivatalnoknak mindig adnak annyit. Pláne adósságot nem is csináltál soha. Mindenki pontos em- bernek iismer. Hiábavaló volt minden ellonállás, végtére is engedni kellett. Egy szép nap reggelén redőkbe vont tekintettel lépdelt az apa a takarékpénztár felé. Szógyelte a dolgot nagyon, soha sem történt ez még ő vele. S most is miért? . . . Hogy a durczás leánya bálozzon ! . . Az a váltó, mely a zsebében volt, ónsulylyal nehezült lelkére. Kerülte az ismerősöket, ha valakit észrevett, már távolról kitért, hogy a szokásos köznapi kór- dezősködések elől meneküljön. Nem akarta senkinek bevallani, hogy mi járatban van. Végre megtörtént. A manőver éppen semmi nehézségbe sem ütközött. Irmuska alig várta az ebédnél, hogy lenyelje az utolsó falatot, vigan dúdolva lejtett a var rónő után. Hogy is ne 1 . . . Mikor ilyen végtelen öröme van.
