Hetikiadás, 1941. január-december

1941-11-19 / 46 [1527]

Irta : Kisignándy Gézái A Nemere álkor is változatlan heves seggel kergette le a szelet a Hargita fohér te te jéről.Különösképpen dernesztő volt a Hogy árosról lenyargalt vihar

}

moly, belekapaszkodott a tar tölgyökbe,ixgnyögottc a hajlékonyabb cserfákat os amikor ilazabadult meggémberedett kar jaikbol.pajteos jókedvében belemarkolt a hóba,Kitépett belőle néhány szekérre valót ,r cl vágta a tiszta levegőbe és amikor le szitálta a vörös szemű n~p fénye ezerszínű palásttal vonta be a osiktapoloai és várdotfalvi apró házakat,sőt még a somlyói kéttornyú nagytemplomra is éppon eleget juttatott belőle., - Ifin csak amondó vagyok atyámfiai, - hajtogatta akacsul a tarfojü nadéfalvi Márton Aron,akirül azt be szélt ék .hogy tor ont ott lélektől vagy állattól soha mog non rettent,podig szapora léptei vol ugyancsak no -járt rongűtog földet - hogy ozt nem tűrhetjük tovább. - Igaza vagyon Áronnak - billentette előre busa fejét a zsögödi László Domokos,aki meg arról volt nevezetes,hogy rettentő ereje mellett a bátorsága som szokott lecsúszni az inábal - Hát ki a mi utunk ? - szólt bclo a pillanatnyi csendbe Szőos Dénes házfőnök,aki bár Szent Foronc fiainak durva kámzsája fedte testét,a görbe magyar kard mégis csak altkor hiányzott az oldaláról,amikor a szentserokot szolgáltatta ki. - A bécsi király - lökte bclo a meglepetés csendjébe a ditrói Bors Gábor.aki sokáig otto Esztorgonban a boncésbarátok kenyerét,amikor a török elleni harcban mogsebesülvo,Galla határából oda vitték az ispotály ba.Még a legénytől! is alig ütközött ki az orra alatt,amikor rákapott a királyos- istonos életre .Az kívánkozott ki bolÖlo most is,do olyan hallgatást aratott volojhogy a csavaros oszü gvr.rdián folytathatta l - A mi urunk és uralkodónk az Írások szerint János Zsigmond fejedolom őnagysága - két lélokzotnyi szünet után folytatta - lenneJha esküjét és hitét híven megőrizné és aszerint igazgatná országát <í - Ugy bizony, ahogyan a főtisztelendő,főfráter mond á-hcl--cselt a már komoly férfivá nevekedett Bors Gábor.Do eddigre kirobbant a gyülekezet haranja.Olyan zaj verte fel a csiksomiyói klastrom ebédlőjének regulás cscndT jét,bory :iég a haztgtőn darvadozó és az udvaron billogő komoly varjak is kíváncsian forgatták a főjüket az emeleti ablak folé'.Bgrhabás fráter várta ketté a folhaborodást,amikor meghúzta a kötolot a toronylábban osa Utániéra hivó harang messze hömpölygő' öblös hangjával végigzugott az Olt menteni - Még kot'.őt osonditőnek - szaporázta Dénes fráter - tehát iparkodjunlc,hogy szót érthossünk»Eryrc másra megállapítjuk,hogy őnagysága nem ~ hűséf;os esküdött igérctéhoz Janikor lábbal tapossa a székely éogncK ősi hitéhez való jogát. Azt javallom,hogy Márton Áron bátyánkat és a doák Bors Gábort menesszük ol Mod/yos várába,eh'ol kiteregethetik erős akaratunkat« - Nemcsak ez a föld a miénk.hanem a rajta lévő levegő,meg a - Lélek - segítette ki László Domokost Táncos István,aki S^'pvizről csuszkáit le ide Somlyóra és eddig csalt hallgatta a nagy elkeseredést. Moll ette üldögélt a lógó bajuszú Lőrinc Ambrus,aki a homcródmentiokkcl cgjmitt harminhárom évo még a szörnyű mohácsi csatában hagyta fé is zöme világát és most "'. a kászoni atyafiakat mog a brassóiakat képviselte.A két rokon egyhangú véleménye szerint a fojodolom megnyirbálja a székelyek jogait,sőt meg a hitüket is olakarja vonni. - ' • - Ha pedig ujjat húzunk véle,mármint a nagyságos fojeoolomnol n tr