Hetikiadás, 1941. január-december

1941-03-12 / 10 [1527]

11.szám. Bratko. Ks2eí

«^ IrtarKisigmándi Géza. Állítólag 30 beszámítható féléve volt az ország különböző egyetemeinlami rendes körülmények között azt jelentette,hogy 15 éve faragta a főiskolák padjait,amolyok csak azért nom rogytak el a bicskája alatt,mert átlagban öt évnél több időt nem tölt tött cgy-ogy egyetemi városban. Hatalmas • szál fekete legény volt. A nők megmagyarázhatatlan érdeklődéssel vették körül, bár azt mondják,sehol sem oz okoztaknoki a kel 1 omotIonséget,hanom inkább az a tulajdonsága,hogy nom szorotto még látni som a tolt poharat. Természeteson a víz nom éraokoltc

0 -Aki szorcti a sorit alt, annak nincsenek ugyan nagy fel lángolásai, viszont nom is csúszik az inába a bátorsága,ha tettro körül a sor - mondogatta bizalmas baráti körbon,ahol mindig "császár" volt. Legendás alakja ott ingadozott a város éiszakai élatébon.Egyszor; valakinek olmosb lt c ,hogy Pozsonyban összeakaszkodott egy ulánus kani tannyal, aki a pincérnek azt mondta,hogy "csak magyar lohet onnyirc trottli% . - Bár én nem vagyoK magyar - mosolygott fölényes nyugalommal, még som türhottom az arcpirító szégyent .Vigyázzon az ur,ncrt az a pincér nom vohot elégtételt katonatiszttől,igy tohat nom illik s'rtogotni nonzöti öntudatában. Ennyi volt az ogész,azután mogverakodtunk. Először karddal,utána podig pisztollyal. A golyó belefúródott a combomba. Azóta billegők ugy,nint a sivatagi honokon a tovo

0 Csak azt mondom,hogy boj.-irtan egész Európát,ao sohol som találtam olyan uri országot? mint itt. Non hizolgősből beszélek így, nert cimehotnék innon,ahova akarok.' Lg ' ' Barátai közül alig akadt,aki tudta volna az igazi nevet. A pincérek,hordárok és kocsisok csak Bratko nagyságos urnák .tiszteltekéért a bratko volt 'a szavajárása. Barátom hely ott mondta ózt a szláv szót. Annyit tudtak roia,hogya Balkánról vetődött orro északra, a többivel nem törőatek.A^z volt a fontos;hogy talpig úrként viselkedett .kifogástalan volt a műveltsége, /nem is csoda,hiszen 15 éve csak a legfelsőbb tudományokat sóvárogta/ és mindig volt pénze. Nem egy-két csörgő koronács kaja, hanem csillogó, csengőbongó 100 koronás aranyai és ropogós bankói tettek híressé. - Elégedjetek meg azzal.hogy nom vagyok magyar,de itt szeretők legjobban - rázta lo mcslyogva az csctlcgos tudakolódzót. Olyan életrendet állított össze hosszú alakoskodása alatt,mintha bogaras vén tanár lett volna. Naponta elment'az uszodába és louszta az 500 métert. Előadásra ritkán járt,ha éppon jogot,vagy bölcseletet hallgatott, ha orvostanhallgatónaií iratkozó;; be,akkor sohasem hiányzott. Kollokvált és. s zigor lat ózott ,do nogyodévcs korában megcsömörlött az orvosi mostorségtől és mindon további nélkül beiratkozott a gazdasági akadémiára. - Tehetem. Mindon tudományból osipogotok valamit,mort nom szorultam rá,hogy tökéletes legyek valamolyikbon© így élt mindig kedélyesen, és nyugodtan. Ritka esto mult el anélkül.hogy éjjel ogy óra olőtt kilopott volna a kávéházból,röggel mégis legény volt a talpán. Senki sem tudott ugy mulatni,akkora könnyodsőggcl,olyan finom tapintattal o - Ugy huzd édes bratkóm - mondta tökéletes magyarsággal a cigánynak- hogy még az angyalkáknak is hogy ózni kolljon a fülocsko jükot ott a magasságos kék égben. Duhajkodni és ordítozni mindenki tud..., a ' Valóban ugy csinálta,hogy a szomszéd asztalnál akár más nótát is énckclhottok volna aiattai Sohasem látták ittasan,csapzott hajjal,dülöngőzvo, csak a szép kék szeme csillogott jobban és kicsi,szénroketo bajuszkáját pödörgette gyakrabban,ha már nagy volt benne a "légnyomás". Ivott és itatta barátait,do azonnal kimaradt a társaságból,mihelyt észrevett o, hogy ogy OS ok ki akarják használnio /folyt.köv./