Hetikiadás, 1941. január-december
1941-12-31 / 52 [1527]
- Nem szeretem a nyári viharokat. Nézze csakj hány gyönyörű rozsaié mt csavarta ki a szél...Borzasztó... Arra. délre még egyre viLlamlik.,. ; Megborzongott. Összébb húzta mellén a könnyű gyapjukaidőt , Szikár al r ja, csontos arca komoly aggodalmat tükrözött. Rákönyökölt a halványsárga erezetű fehér márvány erkélyre ,amelyet még Mátyás király csináltatott a szépséges nápolyi Beatrixnek. - Arra mifelénk más az időjárás - vette "fol a beszéd elejtett fonalát, la augusztus végén Bécsben még pompázik a nyár,itt mog már pereg a falevél és olköltozott a fecske. Sóhajtott. Talán perceg percgtok lo az örökké valós ^ embori elmével mérhotŐ törcdékén,amíg nézto a palotakertben a megtéoázott virágokat és csak akkor kapta fel a fojfct,amikor a szürkületet éles villámlás megkésett fényo lobbantotta fol. - Nem hall ja .amit mondok?- dobta hátra kise indulatosan a szót, - De hallom Felség - mondta halkan a férfi. - Hűvös van. Henjenk be a palotába. Bár délről nyargalt ide a fergeteg,mégis hideg. Mintha nyár derekéi pincében lenne az ember... Önkéntelenül bcloloholt a levegőbe és lcstc,hogy lát ja-c a párát. Érzőt t szavain,hogy nem szokta meg a némot beszédet,mert egyik-másik kifejezés szinte csikorogva fordult ki tömött szőke bajusza, alól. - Gondo 1 i a, hogy arra délen is lobot ott ilyen vihar? - kérdezte az aszszony, amikor a taga.s teremben fázósan be lekuporodott mogs zokott" heverő iónok r ha sarkába. - Istenem,szegény uram... 'Es a többeik.• • .Borzasztó,ilyenidőbcn z szabadban táborozni, lovagolni — - vagy csatázni - fo jozto be Thurzó Elek királyi kincstart ó^akinck az utóbbi napokban sokat kellete az cgyedülmaradt királyné mellett tartózkodnia* - Csatázni? - kapta'fel a. fejét a másik. - Gkíndolia? - Minden 1 ehetségős, - mozdult mog a nagy darab ferfi. Bizonytalansá bujkált a hangjában. Megroppant alatta a nehéz diófasz ék, t amikor széles moz• du lattal végigsimított a hullámos ha iát. - A háború kiszámíthatatlan Felsége*? Asszonyom. Eleget csináltam... Kiszámíthatatlan... A bécsikapu felett szomorkodó öreg daru fájdalmasan bclokrugatott a bőséges esővel megáztatott csenbo. Összeszorul a szivem, ha arra gondolok,bogy mi lenne - lenyelte a folytatását. Jó időbe tolt,mire nagyon mélyről.kibuggyant belőle az -rzés. g En itt hasztalan vagyok magtár királyné,ídogon minden... Nem érzem körülöl torna szeretet melegét... l , , ... ' n • , C> Pedig ha mi,magyarok ogyszbr megszeretünk valakit ^az akár ol is ognet a szivünk mol egében - kopogott "a pénzügyminiszter meggyőződését • •> , - - Igen kedves Thurzó,lobot,hogy ugy van,de vclom másként tortunt. Erre igazán asm lehatott azt felölni, hogy non a magyar népe n,hanc m c * bécsi leányon múlt. Nagyot hallgattak rá. Az árnyékok lassan belemosodtak a félhomályba és szemközt az erkély ajtajával kigyulladt az égen az első bátortalan ^i 1 |;|| # gecl bnii i a «?ii ugrott fel a királyné és egészen közel állt a fér ' hez. fíem hall ja ezt a fojtott neszt, suttogást ,sarkantyucsörrenest. # .? ' Kitárult az ajtó és betámolygott rajta a faradt.izzadt Weber,a: kiral; udvari lovásza. A hatalmas német legény talán összeesett volna^ha nem tartja benne a lelket az a tudat, hogy még nem teljesítette kötelességet. Csak a nyomában felsistorgő szövétnek és négy finomabb gyertya, lángja árulta cl hala loe-kimerülts^ét. ^ n yá^ozás döbbenetébe - allcs ist vorlö^re^. /folyt.köv,/
