Hetikiadás, 1941. január-december
1941-12-17 / 50 [1527]
/Rajongók. Folytatás./ " Itt a leszámolás ideje! - csattant fel vércseként Pór táltos szava- - Most bosszút áUunk az idegeneken. Segits'te harcos .kemény isten! Béla vezér mögött megriadtak a kürtökjmort az ellenség széleshátu c nehéz lovai^ár kezdett közeledni. Dübörgött a föld,remegett a sokezernyi pata alatt,amikor kirobbant a Jézus!-Jézus! magyar csatakiáltás, összegabalvodta" Csak Levente ék álltak pattanásig feszült várakozásban. Lovaik habosra rágták a zabláto Csattogtak a kardok.zizegtek'a nyálak, Puffogtak a paj zsok,reccsenve törtek a dárdák,hörögtek a haldoklók,nyögtek a sebzett paripák; riadoztak a kürtök és az erdőből ujabb csapatok nehezedtok a magyar okra •' Béla' hősiemen verekedett. Már két lovat lőttek ki alóla és azzal som tdrődöttlhogy kopja vágódott a bal vékonyába. Kivágta magát a sűrűjéből. Amikor meglátta Leventét, megfagyott benne a vér. A balszárny nem mozdult. Hasztalan kiáltott odaihangját elnyelte a csatazaj. Kétségbeesésében megint visszafordította.a lo-' va fejét bele a tömegbe.'' ösztönösen verekedett. Az Árpádok vére elragadta.;Lesz, ami"lesz,ha az öocse ilyen konoké.* De nem volt idője befejezni gondolatát,mert lélokzotelállitó robajjal és vérfagyasztó huj-huj-jal megmozdult Levente hada. Megmozdult és legázolt mindont. ; Nem"válogatta.hogyrér a kardjai..; PAlt* ts amikor már nom volt.aki megállhatott volna előtte,kereste a bátyját,a királyt.' Mcg~is találta; Az esztergomi püspök misére készülődött; Összegyülekezett a véres.tépett győzedelmes magyar sereg, Es amikor az érsek felmutatta a szent T ostyát;nmndenki térdre rogyott a hála súlya alatt; 7 Pér Csak -"évente, ../táltos és *ata maradt szálegyenesen... / Az egykori'krónikás igy fejezte be ezt a történetet.T. az ölesnél magasabb termetű Levente herceg visszahuzódák. a Duna"szigetére. Ott tölte békésen napjait, ami g a rigóhegyi Csatában kapott íeisebe el nem üszkösödött * Ifjan temette el a táluos Taksonyban,mert a mi Urunk Jézus jrisztus előtt sohasem hajtotta meg kemény fejét;.,/ ~ ~ " Karácsony. • • Szeretet nélkül nincs boldogság. Olyan igazság ez,amellyel nea lehet perbeszállni. Krisztusi hitünk szerint karácsonyban vontuk össze a szeretet fogalmát,azon az ünnepen,amikor az Isten emberré lett,csak azért,hogy segítsen elesettségUnkön, Lassanként már kétezer esztendő pereg leaz örökkévalóság soha mag nem álló óráján,amióta Betlehemben feltűnt a csillag és megszületett a Gyermek,de a szeretet t igazi szavát nagyon kevesen értették meg és még kevesebben akarták megvalósítani, A mi nemzedékünk már a második világháborút éri mag. Ezek a rettentő mérkőzések* a vérrel,könnyel, jajjal,özvegyi fátyollal és árvasággal kivert uton baktató emberiség olótt messze, derengve feltűnik a karácsonyra pislogó gyertyájának halvány fénye. Talán most! - reménykedünk - talán most erkezik'el az idő beteljesülése,talán megérjük még azt a napot ís.ami- ; kor a szeretat szent jegyében őszinte lesz a kibékülés ember és ember közöuu, amikor elnémulnak az agyuk, kellemetlen emlékként múzeumba kerülnek a bombák t és olyan elrendezés igazítja el az embert igazi ut ján,amilyenről a beolehemi bölcsőben fekvő gyermek álmodott.' ***** -Karácsony! Gvermekálmaink legszebb alma és deresedő fajunk • egyetlen vigasztalása. Karácsonykor szeretnénk _ megállítani a végtelenség sona cl nem fáradó óraiját,hogy Ízelítőt kaphassunk abból a világból.abból a korszakból,amely után sóvárgonfelmióta ember el őzen a földön. Aztlcivánjuk, hogy legyen végre ember az ember és adassék meg ne fa. mindaz a lehet őség*ami méitóvá^oszi erre a fogai.ómra; Szeretőt nélkül nincs boldogság.tehát elsősorban szeretetet,krisztusi szeretetét koll adni a sokac kínlódott es uevolygő embernek. . -v •>
