Hetikiadás, 1941. január-december

1941-11-26 / 47 [1527]

ffarma$ozzatqk. mi.novwaber 26. Évezredekig várták az emberek a Megváltót .aki megszabadítja őket szánandó helyzetükből. Harmatozzatok Égi magasok. Téged vár epedve a halandók lelke* líert az emberek ott tévelygenác Jjol Te égi fényed,által nem vezérled r

Őket,édes üdvözítőnk. Igy sírt fel az ének az e sendő, önmaga val^ sor sával tehetetlen ember a nagy ur jövet varasban. Aztán eljött a Megváltó és uj lehet őségeket, csodálatos távlatokat nyitóé, az embernek. Akkora volt a hosszú éjszaka után a világosság,hogy elkápráztatta a szemet és nehezen olvasztotta fel azt a jégkérget ,amely ember és ember között a közönyösségből és megnemértésbol keletkezett. Ebben a nagy sivatagos éjszakában hasztalan kiáltott a próféták szava, a hajnal nem tudott pirkadni és a krisztusi szeretet csak évszázadok alatt tudta annyira átalakítani a régi romlottságot,hogy mármár emberhez méltó viszonyokat tzdott teremtenie Ujabb ádvend keletkezett,újra várjuk azt a Megváltót.aki kiszabadít bennünket az önzés,anyagiasság,kevélység és hatalmi téboly mámorából. Várjuk a népeknek nagy felébredésétvárjuk azt az őszinte megbékélést, amely ledönti a választófalakat, felolvaszt ja a piramisokká erősödött jéghegyeket és nyomukban meglátja az ember az embert,rámosolyog egymásra,nyu jt ja a kezét és nem húzza vissza egyik sem a magáét, mert érzi ,hogy az is olyan Isten teremtménye,mint önmaga. Sóvárogjuk azt az időt, amikor a munkaadó és a munkavállaló nem el len félként, hanem egymáson segíteni akaró testvérként áll szemközt,kívánjuk annak eljövetelét, hogy a kérges és munkában eldurvult kéz ne érezze a szellemi munkával elfoglalt ember kezének .meleg tapintásában a kizsákmányoló"!;,hanem kölcsönös megértéssel és az egymásra utaltság mag gyökere sédét t tudatával azt forgassa a fejében.hogy miképpen tudna á másik helyzetén javítani és céljához közelebb segíteni. Varjuk mi is az uj .idő ha jnalhasadás át, várjuk az egek barma tozását,amelyet hatezer év óta sóvárognak eleink. Nekünk sokkal könynyebb dolgunk van. mint nekik volt, mert előttünk'már ott áll az emberré, lett Isten,aki világosan megmutatta azt az utat,amelyen haladnunk kell. Szent János apostol,Krisztus legkedvesebb tanitványa*,elaggott korában, amikor ajkaival már nem tudta hirdetni az uj idők igeit,a koréjegy ül ekozett hívőknek elhaló hangon csak azt mondogatta: fiacskáim szeressétek ogymást. Az az ember mondta ezt élete alkonyán.aki Krisztus mellére hajthatta fejét és ugy hallgathatta tanítását, vagy pedig haltassuk meg Pál apostolt, a világ egyik legnagyobb lángelmejet,aki igy nyilatkozott: Ha akkora is a hitem,hogy hegyeket mozdíthatok el vele,semmi sem vagyok,ha nincs bennem szeretet. Ezt a sze re tetet, tet t ékben megnyilvánuló megértést irtotta ki az emberből az anyagias felfogás.ezt törte darabokra a bosszú, a kevélység és az irigység és már-már ott tartunk,hogy üresen kongó szónak és légvárként felenülő szép csaléteknek tűnik fel az a jövő,amelyet mi rajongó hit.el es megingathatatlan bizalommal tárunk önmagánk és az uránunk jövők elé. Várjuk az uj világ beköszöntését,melynek alapjait'honvédségünk és szövetségeseink hadai olyan óriási harcokban rakjak le,amilyenekre az ember földi történelmében példa még nem volt. A mi táborainknak jelszava az uj élet, a szeretetre és megértésre alapozott uj Európa, mig a túlsó oldal a kommunizmussal társult régi .világ roncsait igyekszik hiteitvesztett elmélet-habar csókkal össztákolni. Európa, népei egy emberként sóhaj tanai karácsony nőnapjában az ég felé,ahonnan az igazság,az emberibb élet harmat ozás át és megvalósulását várják. _ „ _