Hetikiadás, 1941. január-december

1941-06-18 / 24 [1527]

mijjunius 18. A csLiísoiilyói csoda. ORmmLEVtiTÁa 3.oldal. Irta: Kisigmándi Géza. kszekció Az Urnák 1661-ik esztendejéről irtak akkor a lírónikák. Kevés öröm találtatott bennük. Inkább vérről^könnyről és füstölgő, összeroskadó bázakról cirkalmazták akkora betűket a jámbor szerezetesekT^ik olyan távén örökítették meg a nagyobb eseményeket,hogy olvasás közben szinte testi szemünkkel láthatjuk azt a tengernyi szomoiuságot és megpróbáltatást, ami népünkre szakadt . Ilyen szivot facsaró a "Csodákkal ékeskedő csiki Boldogasszony" tomplomának s a körülötto lövő kolostornak pusztulása is. Még ki som hűltek a halottak, még jóformánkéi som fblyt a vér ük, amikor a Moldovábol botort vad tatár sorog türelmetlenül várta a tomp lom öss zoroskadását. Pattogott rajta a füstös szikra,^ egymás után esusztak lo totojéiől az olűszköaöóbtt gorondák a szintén lobogó lánggal égő fóron cos kolostorra,do még ezzol som clogodtok mog. Tüzes nyillal lövöldözték a tornyot, pedig amúgy is tódult ki mind a' négy ablakán a szürke fiist. Azért siottotték a toljos pusztulást, mort szokásukhoz hiven kirabolták a kolostort, lehuzogatták még a halott akról is az értékes obbnok látszó ruhát éá megrakott lovaik csak támolyogtak a szörnyű zsákmány alatt. - Itt jól dol<x>ztunk - vigyorgott a borotvált f cJü kán. aki a moldovai török pasa megbízásából csapott bo seregével a Szék&yföldro, hogy olégedotlonkedó népének szórakozást szorozzen.- Nom narad itt kő kövön. Kár, hogy nincs orroiolé só, mort avval hinteném bo az egész környéket. Van-e még élő a védői között? Kuszán is fololték vi gyorgó tőle szájjal, hogy nincs. A fiatalabbak gyönyörködtök a tűz rettentő elharap ásásában, amit a föltámadt Nomoro csak fokozott, mort olyan or ovo 1 táncolt lo a Hargita örökké havas tütőjéről, hogy mognyögotto a Kis somlyó évszázados fáit. A tatárok nyitott s zömmel bámulták a lángoiiat és ugy t olopod tok lo, hogy no csapódjék orrukba, a füst keserü^ kozmás illata. A zsongó - pattog

0 robajt éles reccsonés, majd tpmpa zuhanás és a torony hegyéig felcsapódó szikraoső zavarta mog. Leszakadt a harang. Örökre elnémult érces, tiszta hangja, megolvadt a tüzbon a nyolvo. moly a nagy Hunyadi János ajándékaképpen több mint kétszáz osztondoig hivta a székolyekot misére j la.kodalomba, tenotésno 'és jajongva figyolmoztotott mindon jótét Iclkotj hoforgotegos vihar~vagy ollonség közolodott... Iston jámbor szolgáinál: acel szava, oliíint... Szerencse.; hogy nem "értő mog a maroknyi védő sorog ogyik hőso sam. Ott pihontok sobbcl borított, kifosztott, megpörkölődött hol tuss tóik. Az egyszerű és urasabb'székely most is tökéletes ogyotértésben védto a földjét a fercneos baráttal, aki ugyancsak annalc a főknek volt szülötto... A kán no gólé gc a ott cn szcmlélto nagy müvét. - Itt megint jól dolgoztunk - ciró'a.tta a szakállát, do a gyJnyörüségtől nom tudta folytatni, mert akkor rogyott bo a t onplom hajója. Bont olyan nagy lohctott a forrósa;, hogy s zétfes zitette a falakat os igya boltozatmaiyozot ráhullott^a zsarátnokra.. Őrjöngő üvöltés fogadta ezt a sikort; do az öröm akkor vált teljessé, amikor megingott a torony is és hatalx.s, füstös, gogpörkölodött ujjként végigvágódott a völgy folu. - Rggólig itt maradunk - intéskodeít a tatár kán, - Mofcpihonünk os hajnalban maji noglátjuk, hogy mi maradt a kihűlt romok alatt... Igy is történt, orról poZin non vett tudaiást, hogy a fiatalabbdk olkalandcztak Csikszcredába^ Zsögödro, Tapolcára, sőt még Szentkirályba is. Hiába:} a zsákmány kecsegtető gazdagsága logyürto a fáradtságot • Alig pirkadt még az ég alja,mar talpon voltak.Bizony .mér; kajkedniok i kellett a talpukat,:*)rt nem hűlt ki a tegnap .mogíorrós.;d:tt ko os togla.MinH .. donhol nusztulás.csak - éri jol talán - cgyodül a Csodatevő Szűz szobra sortöt