Hetikiadás, 1941. január-december
1941-06-04 / 22 [1527]
A csiksomlyoi ssata. , , Tr . . , A . n , Z m JZ Irta: Ki Qi^mnái Géza ^ A Hargitán vékony fehér füstnyolv csavarodott az ég felé.A csiksomlyói fcroncos barátok kolostorában élos kürt riadó törtö össze a várakozás csendjét .Istók olyan teli pofával fújta a toronyban a bivaly szarvából készült tülköt,hogy még a legolesigázottabb harcos erei bon is megbizsorgott a vér. - Jön a tatár ! - csattogott Hi'árius frátor élos hangja a zömök boltivok alatt,- Ki-ki a holyéroIAz asszonyok a gyermokokko 1 és az örogokkcl húzódjanak a töröny alá, <,«! Döbbent nyüzsgés kövotto a határozott szavakat • Rövid oson clholyozkcdtok,A férfiak megölelték gyermekoikot,megcsókolták"riadt tekintetű asszo* nyaikat és elkomolyodott tekintő* t^i markolta mog nidogyik a kard ját, vagy puska ját,Hilárius"'frátör igazi hadvozérboz illő liatározotFs ággal és mindonro kitorjodo figyelemmel intozkodett .Amikor olcsitult a nesz" és a toronyban is ólhal Iga tott a kürt", Máté frátor "jaki már ötödik éve viselte a gvardiáni cdmetlfolemolto közébon az ogyszorü fafoszülotot,melyet ajándékba kapott ogy öreg székelytől,aki olyan megdöbbentő hüséggol farakta ki rajta Krisztus vonagló alrJcjátjhogy a^lcgmögrögzöttobb bűnös szivo is összofacsarodott és mtgába szállva csuklott térdre .fiogy kérhosso a nogbocsátás kegyelmét. - Inédkoz^unk tostvéroin - mondotta a barnacsuhás öles tornotÜ barát, akinek tenyérnyi szeles kard lógott a derekán.- filotünk'Isten kozébon vagyon. Ugy várjuk obből a világból a másikba való át lépésünket,hogy lolkünk nogtisztultan állhasson az olé,akinek mindonünkot köszönhetjűk.Kovcsen vagyunk.Gyongo os a vastag fal a tongornyi pogány áradat fo ltartóztatás ában,tehát készülőd jünlco! - Gyónom a mindenható Istennők,a boldogságos Szűz Máriának - .jajdult bolo a csondbo Domonkos frátor,aki fölött már annyira olsokaáodtak az évek,hogy jártányi cro ja is'alig maradt. Zokogva, mellüket vorvo sirták,suttogták és dörmögték a gyónáa szent igéjét. - Ego vos absolvo a poocatis tuis in nomino Patris ot Filii ot Spiritus Sancti.Arión - omolte fol a gvardián a foszülotot és a koroszt jolévol fololdozta a halira készülőkot., Istók megint boloí'ujt a tülökbe os olyan apróra uifrázta,mintha kikihagyott volna a léíokzoteo - Ten.ernyi lohot a pogány - nondották s Hilárius fráter még egyszer körüljárta a fölöket,A reszkető asszonyok titokbon megérint ott ék a csuhája szélét 0 - Ariig "Hilárius; fráter a vezérünk addi * mervéd az Isten.•• A Hargita oldalába külüldő11"nogfigyeiSk nar a hatodik és hotodik tűzőt is rioGcyujtótták,ani azt jdrjitotto,hogy nét falkában portyázva közeledik az ollonségo - Eg a zsö.-tfdi tompion!- rikkantotta lo fájdalmát az udvarra Istók. Imro Lázár a kapunál icadoZgoin ". az cryotlon áyujuk körül a puskaport és gyor \ckfojnyi ; oly óbi sokat e Ha najd a tatai betöri a kaput,akkor akitáruló nyíláson kiköpi az ágyú •'.yilkos lohciotétoCsialábon ballagott az idő, csak a zsögödi templom olhanvad^sát bizony ite) hatalmas lángtenger*vált egyre ijosztöbbisFürge szél nyargalt lo a havasokbsU. ós végigt.áncolt a z Idülő völryönKözbon fol-fel kapta a tat ár lovak dobogását és a vad harcosok rekedtre kopott vad kurjongatásáío Az clcrőticnodott Domonkos frátor már époon bofejozto a fájdalnas rózsafüzér ötödik tizodénok halkan mormolt c li nácik óz ás át, amikor Istók losiotott a toronyból és térdre o.-yott a "vardi'-n előtt .Hárman is kaptak utánad Imro Lázár votto észre először azt a najd non tü vékonyságú nyilvcss zőt ,onoly a sssogy csontja noliott ütözto át a mellet és éppen csak kibujt a hátán a vastag báránybőr zekén. / folyt kov,/
