Hetikiadás, 1940. január-december
1940-11-20 / 47 [1526]
/Ifju király. Folytatás,/ Keményen toppantott. Sarkalatlan csizmája talpa alatt megnyisszant a szüike kőpadlora tapadt buzaszemnyi kavics. - Az áldozókő füstje •» kezdte volna Hilariusz,de István királyból akkora hördüléssel szakadt ki az indulat,hogy Pázmán ur riadtan felugrott. A következő pillanatban kinyilt az ajtó és Bős fia,Szil,aki a szent keresztségben a Péter nevet kapta és most a királyi palotaőrség parancsnoka volt,óvatosan bekukkantott. A német villámló szeme meghökkentette es amikor még morgott is neki valamit,szentül azt hitte,hogy a Királ ur akaratát kell végrehajtatnia. - Az áldozókő füstje - vette fel a barát az imént zajbafulladt beszéiie elejtett fonalát - azoknak a hite szerint,akik meggyújtó ..ák, epren ugy eljut az isten elé,mint a mi latin imádságunk. Ne azokban keresd a hibát,akik még mindig fehér mént áldoznak,hanem bennünk,Krisztus gyarló szoigáiban,akik kény elme skedünk. Nekünk kellett volna felkeresnünk azokat a magyarokat,akik,ha hal lottak is Krisztus hit érői, de még nem emésztették meg annyira, hogy imádságuk szavává erősödött volna. Ne azokra essék tehát haragod,hanem ránk. Vérvörös ősik vágódó t végig a Dunán. A lebukó nap..fénye fürdött a habokban. A terhes hasú bárkákat elnyelte a f 4lh ;mály és az Őrhegy odúiból kibujt az első bőregér. Visongva repdesett a palota fölött. - Vigyázz Nagyúr - kopogott Szent Benedek magyar fiának bátor hangja. - Ne itélj elhamarkodva. Ne a testét öld meg azoknak a magyar oknak, akik Géza fejedelemnek, a te jó édesapádnak szemeláttára gyújtogatták'az áldozati tüzeket, hanem mentsd meg a lelküket,hogy befogadják Krisztust. Ez a királyi és apostoli cselekedet .nem a bakónak adott parancs...' A csend belemarkolt a király lelkébe. Ügy ösózeszoritotta,hogy csak hánykolódott benne az önérzet , a sértett hatalom" és a megbocs'tó irgalom. Már éppen nyúlt a barát felé,mert olyan félhomály ölelte körül a szobát,ho.y nem ittá, amikor közeledő lépések siettették. Halkan fordult ki szájából a megrágott elhatározás: - Igazad van liilariusz fráter. Rád bizom. Tereld be Krisztus nyájába. - Déo gratias - suttogta a barát repeső örömmel,de megdermedt benne a lélek,amikor Bős fia Szil,aki a szent keresztségben a Péter nevet kapta,mély tisztelettel jelentette a királynak,hogy leütötték a Magyar Isten két makacs hivének a fe jet... , m Vajúdik a világ. Ugy rohannak mellettünk és felettünk az eseméynek,hogy úgyszólván számba se tudjuk venni. Az újságok és a rádió ontják az eseményeket. Elszörnyüködve olvassuk a Romániát ért fergeteges földrengést .elmélázunk a hóban, viharban duló görög-olasz háború részletein, ^de közben az Anglia ellen folyó megotrlásos repülőbombázások is el-el alítják bennünk a lélegzete t. Ugyanekkor a háttérben,a külügyminisztériumok és államfők gondosan p i názott ajtai mögött halkszavu diploma Fák adják egymásnak a gondolatot és alakulnak ki azok az elhatározások,amelyek uj külsőt hivatottak adni a világnak. A magyarság ezernél több esztendeje áll őrt a Duna ment ; n és a. kárpátok alatt. Ahogy külügyminiszterünk mondta; elsők akarunk lenni az egyenlőek között,vagyis a tekintélyben, anyagiakban és fegyveres erőben ismét középhatalommá izmosodott magyarság nem hagyja ősi jussát. Az események forgatagába mi is belekapcsolódtunk és a hagyományos magyar diplomácia éleslátásával,a nemzetünket annyira jellemző férfias kiállással,valamint hűséggel ott állunk azok mellett,akik nekünk is,a mi elgondolásunknak ^megfelelően akarják kiteljesíteni azt a rendet,ami leginkább megfelel a XX. század emberének. A nagymultu és messzjövőbe néző nemzetek nyugodt önbizaImával r vár juk az események rohanását. Minket nem lephet meg semmi,nem érhet csalódás, mert vérünkké v'lt az a szokás,hogy minden pillanatban el vagyunk készülve jussunk megvédésére,illetve visszaszerzésére.
