Hetikiadás, 1940. január-december
1940-11-20 / 47 [1526]
— — -™ «~ • • «a l 1940.november 20. H_£ tiki a_d á s. Kszekció 3.olfial. 47 ' szám- " "fíü'királv"" Irta: Kis igmándi Géza* - Yigyáz* Nagyúr- mondta halka3,de nyomatékte 1 Hilariusz fráter és Szent Benedek fiainak egyszerű gúnyájában szinte megnyúlt szikár alakja. Krisztus egyháza olyan sziklán épült,hogy az ilyen apró nekirugaszkodások nem tudják kikezdeni. , . , , , /be István ur kinézett a Dunára. Az esztergomi varhegy al^tt megrakott bárkák úsztak lefelé a Dunán. A tavasz pezsdülő áetét be leföd rovta a délutáni csendZaz egyik hajQslegény sóvárgó éneke. A király teleszívta tüdejét a föld langyos szagával. Megfontolt mozdulattal kétfelé pödörte dus bajuszát. A fráter melj éreejtett fejjel várakozott.. - Ennek a legénynek a dala még a ré i világból való - mondta inkább önmagának. A pap megértően bólintott. - Majd ha az egyszerű nép is érzi hogy nem szabad ilyen pajkosizü dalokat mondani,akkor nyugodt lehetek,mert a vetésem kalászba szökkent. - Nagyúr - kezdte megint a barát .akinek csodálatos hite adta azt a bátorságot,hogy nyíltan beszéljen a rettegett hatalmú magyar királlyal, Isten kegyelméből sok földet bej rtam. A németek,olaszok ésfranciák kóaitt már nagyon" régen gyökeret eresztet . Krisztus hite,az együgyű nép mégis dalban, de nem ^istenesben,önti ki a lelkét,ha nincs a templomban. Ezen nem • tudunk változtatni. - De én tudok! - szegte fel a fejét az i.fju király. - Nekem akkora erőt adott a Boldogságos Szűz ,hogy legyőzhettem ^oppányt is,pedig akkor a bölcs öregek és a reszkedő inuak már elsirattak. Ebben az országban én parancsolok,Istentől kaptam rá a hatalmat. - Több szem többet lát - makacskodott afráter szent konoksággal. -Engem azért rendelt ide az Isten,hogy melletted,földi uram mellett állva nyitogassam a szemedet. Az a daloló le ny felnézeget ide. Torkán akadt a hang, mert érzi,hogy mekkora tisztelettel tartozik az első magyar férfinak,de azt is láttam,hogy rövid megilletődés után, ott folytatta,ahol abbahagyta. Az alacsony termetű király.aki a kirobbanó erő és érzelem megtestesülése volt, össze ráncolt a a homlokát. Talán a foga is megcsikordult, de az ajka néma maradt .Becsülte ezt az egyszerű zerzetest»áki magyar létére tökéletesen átélte Krisztus tanítását .idegen nemzetiségütői nem tűrte volna el ezt a kemény őszinteséget,de amikor már-már kicsordult türelmének első cseppje,mindig arra gondolt ,hogy majd ilyenné tudia átalakítani egész nemze.ét. Pázmán ur,a Koppanyt legyőző veszprémi csata után nagy tekintélyűvé növekedett német lovag,csendesen oóbiskolt a hatalmas terem sarkában féke telő padon,melynek keménységét medvebőr tette álmosítóan puhává. Nem értette az idegen beszédet,azután meg az éhomra sebtében felhajtott bor is elnehezítette fejét.De amikor Tibolt úrfi, a király legkedveltebb német a r.dja is kióvakodott a nesztelenül csukódó ajtón,egészen elnyomta a buzgóság. Lent a Duna parton a révészház előtt vidáman belecsaholt a kuvasz a csendbe. Az éles hang levágódott a vízre,azután felcsapódott a he&yre és befurakodott a királyi palota nyitott ablakán. Pázmán ur tétován tájékozódott, de amikor látta,hogy a király és a barát még egyre viaskodik , megint elaludtr Itt a k zvetlen szomszédságomban, a ^aram áradásaiban.ott valahol a füzes mögött,ahova lecsaphatok a szememmel,nem -rhetek el a kardommal?! - robbant ki a királyból az indulat. - A magyar király kardja még idegen ország földjére is elér - felelte zavartalanul a barát - de nem a kardjának,hanem a szivének kell odáig elérnie. 7 Íja déli szél fujt, ide csaphatta a tüzük fütsjét az orromba - vágott vissza a király .-Azt csak nem türb etem,ho.iy gúnyt űzzenek az urukkal. /folyt .köv./
