Hetikiadás, 1940. január-december

1940-03-13 / 11 [1526]

vasarias it-ran. > -—• ; •—K szekció Irta: Lisigmandi Géza. - La ilala il Allah! - szállongott a Boldogasszony egykori templomának tornyából a miiezzin esti imádsága. A fájdalmasan vontatott kiáltás szótfutott az apró budai házak között és elveszett az ereszek alatt. - Samil effendit keressük, megkövetlek - mondta egy magas karcsú férfi szerecsen szolgának, aki a döngetésre kinyitotta a kaput. - Mi járatban vagytok? - kérdezte a fekete ábrázatú legény ugyancsak é kes török nyelven,- Nem szereti a gazdám, ha napszállta"után háborgatják, - Ne essék ránk a haragja - kérlelte az idegen,- Nagyon sürgős és font ügyben jöttünk hozzá Túráról. Ennyit mondj csak az effendinek. » A szerecsen morgott valamit és azután elnyelte a fekete kapualja. Dene vér surrant el a két jövevény feje mellett. Valahol bagoly zavarhatta meg az alvó galambokat, mert elmosódva is idehallatszott a zajuk. Kóborló kutya suvad a fal mellett és lihegve szaglászta az egyik férfi tarisznyáját. Végre kinyílt a kapu ós megjelent Samil efrendi. Ali budai basának mindenható öreg kalmárja, akinek nagyon nehéz olyan portékát ajánlani, amelyet meg ne venne. -Köszöntlek benneteket - bólintott tisztelettel, de összehúzott szemöldöke alatt élesen villant a szeme,- Mivel szolgálhatok? Mondjátok szaporán," mert a magamfajta öreg embernek ilyen kor már pihennie kell, hogy holnap uj erőre kapva "Vlgozhassek tovább. - Túráról jöttünk effendi - hajolt meg törökösen az egyik jövevény.- H nem veszed rossznéven ós tolakodásnak, megmondom a nevünket isi Jómagam Boros Gergő vagyok, a barátomnak meg Szabó Istók a tisztességes neve. - Hát nem vagytok törökök? - csodálkozott az örmény kereskedő.- Hiszen a gúnyátok tisztára'török, ha a félhomályban jól kapja a szemem. Hát akkor'csa beszéljünk magyarul. Jöjjetek belebb. Itt a folyosón van pad"is, asztal is. Kó nyelmesebben Qü7c^kea^^feife«Dtt. ' A két lírgeny szemé*"összevillant. Elhelyezkedtek az asztal mellett, azu tán G-ergő már'éppen küszörülte a torkát, hogy belekezd a mondókába, amikor meg szólalt Samil, - Hát ha magyarok vagytok, miért jártok török gunyaban?- Szabadabb a járásunk uram - vetette oda G-ergo, akinek igencsak jól válthatott az esze, mert mindenre tudott azonnal válaszolni. - Ha magyari renden valónak látnak, be sem eresztenek ide a várba

4 nekünk pedig veled van dolgunk, Igy azután abban állapodtunk meg, hogy megmásítjuk a gúnyánkat, mert hamarosan szeretnénk végezni, ' " •, ni . ' * « / - Ha lehet, rajtam nem fog megakadni •*• helyeselt az ormeny.- Hanem áruld már el, hogy mit akarsz velem megvétetni? Mert hogy ez'a szánékod, az biz tos. Aki~Turáról igy szökik be a várba, annak oka is van rá. Nem igaz? - Tiszta szent igaz urain! - hagyta rá Boros Gergő.Olyan vásárt csiná hatsz velünk, hogy megörvendezteted a nagyságos Ali basát. De nem kerülgetem, mint macska a forró kását, hanem megmondom, hogy erdőt akarunk eladni. Fel nap Istók barátommal jól-kilépve ha körül tudjuk járni. Tiszta bükk az egész. Négy ven éve nem'látott fejszét. Ez lenne az egyik. Azután kinéztünk jo ket falka f hér tehenet. Vagy ötszáz darab lehet. A gazdák/megalkudtunk, hogy? mi ketten fe hívjuk ate figyelmedet. , s

, fsj . _ " _ - Nem bánom - szakította meg Samil, akinek tetszett az üzlet.- De miéi nem ajánlottátok fel másnak? Miért éppen nekem, hiszen én jó három napi járásra vagyok Túrától. • nn , , - Hát kinek van ezen a szegény földön annyi penzo - hízelkedett Gergőhogy ki tudna fizetni ekkora summát? Csak a budai basa kalmáriának az iszákjában akad"annyi arany, hogy árat szabhasson a fáért és marháért. - Bőrünk is akad vagy nyolc-kilenc négyökrös szekérre való - toldotta meg Istók, aki eddig csak bólogatott kenyeres pajtása szavaira.- Az én édesapám cserző varga. Ha jobban megszagolsz, még rajtam is érződik a csör savanyúsága, pedig én már csak a földnivelősben'dolgozom. /Folyt.kov./ X?' . 1