Hetikiadás, 1940. január-december

1940-10-16 / 42 [1526]

- • ' • • A háb orú- okairól. • ' 1940 -,október '16.­- ' ' Azvelmult vilagháliörüt győztesen befejezett hatalmak megré­szegedve a .sikertől ágbeliére kény szeritették a veszteseket, mely - legalább is számításuk; szerint - lehetetlenné igyekezett tenni felemelkedésüket, A páris­környéki békék hat ár ozm anyainak kizsákmányolást célzó intézkedései hosszú évekre lehetetlenné is tettek minden ellenállást, mert hiszen^ vésztők er­kölcsi és anyagi ereje a semmivel volt egyehlő és tehetetlenségükben kény­telenek voltak tűrni a kiszipolyozás hosszú éveit. Ez^a bánásmód visszaha­tást keltett és nem véletlen', hogy a nagy nemzőtök nehéz időjében mindig akadnák akik kiutat találnak. Elsőnek a győztes hatalmakhoz tartozott Olaszország döbbent rá^ hogy csupán eszköz volt a győzelem eléréséhez do annak eredményeiből. előny reá nem szármázott. A volt győztesek és Olaszország között a szakadék egyre-szélesebbre nőtt, amit az Olaszországot újjáalakító és felemelő faseiz­mus Huceja azután áthidalhatatlanná tett. Tarthatatlanná vált a WGÍmari második német birodalom helyzete, mert a német nép ellene szegült a győztesek mindent kiszivó politikájának és a nemzeti szocializmus erősödésével visszatért nemzeti öntudattal minden esz­közzel szabadulni kívánt a reá rakott bilincsektől. Ennek a lelkiségnek ki­alakítója és ' hajtóereje Hitler Adolf volt. Pártjának uralomra jutása után igazi nemet alapossággal megindult a munka, hogy visszaszerezzék a most már III, Német Birodalom helyét Európában és a világon. Bőkos szándék kiserte ennek a küzdelemnek minden állomását, Németország uj vezetői soha sem szűntek neg hangoztatni, hogy elengedhetet­lennek tartják a revíziót ós követelték helyüket a világon. A túloldalon sem­mibe sem vették ezeket a felhívásokat, minden revizié elől mereven elzárkóz­tak. A nemet haderő újjászervezése ekkor már javában folyt és eljött ideje annak, hogy az egykori győzők akarata ellenére történjen meg Néma tország te­rületi újjáépítése is. . Háború kezdődött, melynek eddigi eredményei minden­ki előtt ismortek. Németország ós a később háborúba kapcsolódott Olaszország ma nár tulajdonképpen csak egy ellenség: Anglia ellen küzdenek, melynek tel­jes 1egyezetését elengedhetetlennek tartják egy uj igazságos, békés rendezés érdekében. Anglia a fegyeres védekezésen kívül gazdagságát ós gazdasági erejét is belevetette a harcba. Évszázadokon keresztül Kiépített hatalmával, igyeke­zett ellenfelei elől elzárni a háború folytatásához szükséges nyersanyagokat és ahol csak tehette , vásárlóként lépett fel f hogy csökkentse a szabadfor­galomban levő világpiaci készletokot. Ez a szándék csak terv maradt, mert kiéheztetni a tengelyhatalmakat lehetetlenség. Azok annyi nyersanyagot halmoz­tak fel már "j^óeleve, hogy számukra a háborúnak évekig tartó elhúzódása sem okoz nyorsanyaghiányt. A közelmúlt időkben a Balkánon fokozódtak azok a mesterkedések melyeket Anglia az ottani állanok egy részében fiofetátott , hogy ugv Olasz­mint Németország felé a gazdasági összeköttetést lehetetlenné tegye"vagy legalább is megbénítsa. Itt elsősorban Románia és Görögország jöhetett szá­mításba, mert Törökország állásfoglalását nem könyvelhette el sikernek a maga számára, Jugoszlávia politikája pedig köztudomás szerint a tengely­lyel való szoros barátságot tartja szem előtt, nem szólva Bulgáriának a ten­gelyhez való hagyományos barátságáról. Romániát angol ügynökök egész serege szállta reg, akik min­dent igyekeztek megtenni, hogy zavart és széthúzást költsenek belpolitikai toron, aminők azután H Remet-? és Olaszország felé folyó szállításoknál mu­tatkozott volna visszahatása. A Romániában történt urálomváltozás azonban véglegesen pontot tott ezekre a kisérletekro és a Németországgal kötött meg­állapodása ^értelmében a német haderő egységei jelentek meg román földön, hogy a román haaneroget a mai kornak megfelelő színvonalra emeljék, ezzel visszaadják azt az erőérzetet, molyok, a közelmúlt területi veszteségek' oly nagymértékben aláástak. Ezek a német csapattestek egyúttal őraői "is a román petroieumvidőkeknek, mert angol részről szendék merült fel a kőolai­üzemek tonkretetőiére, esetleg légi uton való bombázására, hogy ilymóden a" némgt haderőt megfosszák az annyira nélkülözhetetlen kőolajt ói". Az Ingó] szá­mitások „~ ezen a téren is csődöt mondtak, W/T)r

Next

/
Oldalképek
Tartalom