Hetikiadás, 1940. január-december
1940-10-02 / 40 [1526]
Hazatértek. 1940.október 2. Kelet magyarorsz ág és Erdély^egy részének Szent István koronája alá való -visszatérése uj vérkeringést indított meg a megcsonkitott magyar életben. Akinek sorsa megengedte,hogy végignézheti akárcsak a legkisebb most felszabadult faluban is a magyar honvédség bevonulását,aki a szemété tudott nézni annak a magyarnak,aki 22 évig elnpmott pária, az emberi méltóságtól és egyenjogúságtól magfosztott ellenséges alattvaló- volt,aki halhatta azokat a szivbol jövő ujjongó hangokat és aki könnyes szemmal borulhatott az ismét magyarrá vált magyar testvér valiára,az ösztönösen meg érezte, hogy nagy fordulat következett be a magyar életben. Minket a trianoni sors szétforgácsolt és ha nincs a sajtó, ha nincsenek a társadalmi egyesületek, a térdre csuklott nemzet talán fel sem tudott volna emelkedni. Mi valahogyan tdpgraálltunk és amikor kezdtük számba venni,hogy mi is maradt a trianoni határon tul,akkor tapasztaltuk szinte szégyenkezve,hogy a szolgaságba süllyesztett magyarság milyen hősies kitartással és áldozatos lélek.ael állta az elnyomók minden rohamát .verte vissza csodálatos ösztönnel azokat az alattomos mesterkedés eket amelyeket magyarsága ellen intéztek. Minekünk szolgáltattak példát,a szabad országban dőknek azok, akik minden lépésükben akadályozva és a napi betevő falattól is nem egyszer megfosztva állták türelemmel es várt-ák a nagymultu nemzetek biztos öntudatával sorsuk jobbrafordulását. Nem mi,akik a két keserves évtized alatt egy pillanatra sem szűntünk meg belemarni olvasóink lelkébe a szebb magyar jövő gondolatát,hanem nálunk illetékesebbek állapították meg, hogy ira^yarabb magyarokat kaptunk viszsza azokon a részeken,amelyek nagy nyugati barátaink támogatásával ismét részesei lehetnek az ezeréves magyar uralomnak. A közeli napokban megindul a teljes közlekedés .leomlanak azok a gátak és mesterséges akadályok,amelyek eddig elválasztottak bennünket. Megindulnak a hosszú vonatok az anyaországból kelet felé,mert az a sok-sok tízezer,aki 1918 soha el nem felejthető és annyi nyomorúságot szétszóró telén kénytelenek voltak vándorbottal a kezükben és legtöbbször majdnem üres tarisznyával a vállukon nekivágni a bizonytalan útnak nyugat fa lé, most iparkodnak visszajutni oda,ahol életük javarészét eltöltötték és ahol eleikgsir jai domborodnak. Ebbena megható és történelmi időket jelentő össze borulásban nagyon ügyelnünk kell nekünk, anyaországból odautazoknak arra,hogy ne okozzunk csalódást azokban,akik a meseszerűt ávlatból rólunk merítettek példát, Istenen kívül a mi erőnkben bizakodtak,amikor megmaradtak magyarnak. Vigyáznunk kell minden lépésünkben,ügyelnünk kell minden szavunkra, mert ez áz elmuit 22 év * le sebbé tette a látásukat ,f igy élőbbé a nézésüket és igy minden cselekedetünk mögött a hátsó kijáratot keresik. Meg kellett szokniok,hogy tiszta szívvel, őszint én szerető lélekkel nem közeledik feléjük senki,mert volt uraik mind on gondolata csak arra irányult t hogy miképpen tudjon rúgni rajtuk és hogyan forgathassa ki őket mivoltukból. Ez a szinte természetükké valt gyanakvás és tartózkodássá vált félénkség első pillanatra bizonyáragmeglopő losz,de ne nehezteljünk érte,mert az idő lassan majd lekoptatja róluk ezeket a kellemetlen emlékeket. Ne rohanjuk meg őket az anyaország ezer ba jávai-gondjával,ne untassuk a mi nyomorúságunk f elh ányot rgatás ával,hanem bízzunk a jövőnkbenés fogjuk meg ugy a keiket,hogy többet ne eresszük eL,akármilyen földi hatalom akarná kikényszeríteni. A nagy egyedül valóság és magukrautaltság után érezzék ismét maradéktalanul a nagy má|yar közösség bátorító tudat át,lopjuk vissza beléjük a birodalmat alkotni" tudo nemzet önérzetét és ügyeljünk azokra az érzékeny vonatkozásokra, amelyekre méltán, büszkék lehetnek a román nagyhatalom ellen vívott dicső harcaik után. Nagy kötelezetaségeink vannak velük szemben és nem szabad megengednünk,hoey kiábránduljanak belőlünk. KG/^av. - - -
