Hetikiadás, 1940. január-december

1940-09-18 / 38 [1526]

f\ 5Z6KCIÓ agy ey marfto.iára. 1940.szeptember 18. Qszbefordult az idő,egy éve mult.hopy háború dul Európában. Most ,hogy gvisszapil .antást vethe'ünk az elmúlt esztendőre, letagadhatatlan igazságként húzódik végig az éven,hogy mindaz.ami tört ént.megfelel a tengelyhatalmak által korábban közölteknek. Német és olasz részről számtalanszor adtak alkalmat a fönnálló viták és ellenségeskedéseket keltő kárdések békés megoldására a tárgyaló asztalok mellett,de az ajánlatokra érdemleges vágasz nem érkezett. Az ellenfelek már nem a népek,hanem az őket felemelő és átformáló eszméknek üzentek hadat,mert tudtak, ho-y azok minél szél- sebb térben való áramlása saját életszemléletüket és az azon felépült gazdasági rendszerüket semmisíti meg. Inkább választották tehát a hs»rcot,melyt ol azt remélt ék,bo^y ujabb győzelmet hoz számukra és ezzel a világfeletti uralmukat v-glegessé tehetik. A számításokba hiba, esuszott. Nem. vették tekintetbe a népi erok hihetetlen megsokszorozód.-sat. Ezek az erók _. egyéni érdekeiket maradéktalanul félretéve, teljes erejüket kifejtve küzdenek az összesség, tehát a nemze. boldogulás áért,illetve most a győzelemért,ami csak idő kérdése,mert az előfeltételek adva vannak. Nem célunk most fölsorolni a már el árt eredményeket ,hi szen azok túlontúl ismertek. Most azonban ugy lát s zik, hogy a harc és a küzdelem, kifejlődése csúcspontjához közeledik. Ma már alig jel ent ^ne k a ^német hereirepülőgépek szálára komoly ellenfelet az angol vadaszok és a légit^ret

t elzáró össztüzek. Naponként többszörösen megismétlődnek a támadások Anglia és főleg annak fő varos a, London ellen. A német acélmadarak majdnem akad ályc alánul e/jtik le halálthozó t er hűket, melyek megsemmisítik az ellenállás lehetőségének raménye it. Ma Londonban közüzemek,közlekedési csomópontok, ipart el epek he vernek romokban és késztetik a kimerült, fáradt ésagyoncsigazott lakosságot,hogy feltegye a kérdést: szükség van-e erre? Most a gondolatnál tartanak,de nemsok

;

ra,amikor szenvedéseik még fokozódni fognak, hangos szóval adnak majd kifejezést akaratuknak,ami nem lehet más,mint végetvetni a kilátástalan harcnak. Ennek a harcnak területe Olaszország hadbalépésével jelentékenyen kibővült és most az angol Szomáliíöld elfoglalása után Libia felől indul a támadás az egyiptomi angol uralom ellen. A súlyos harcok közepette a német és olasz kormányoknak azonban arra is ju

1

, idejük,hogy diplomáciai t éren továb folyt ássák a konszolidáció elérésére irányuló munkásságukat. Ennek amunkának leeutóbb: eredményeihez tartozik Dobrudzsának Bulgáriához való visszatérése és KeletMagyarországnak, valamint Erdély egy részenek vis zacsatolása Szent István Koronájának jogara alá. Nem mulas ztha juk el,hogy itt a« térjünk ki a számunkra szomorú eseményekre. A bécsi döntés kimondotta,hogy az átadandó területeket_ épségbe n. fel szereié sükkel együtt kell vi ssza jut atni Magyarországnak,, a viszszamara.it részek magyarságát pedig bántalom nem érbe i.i. A bevonult magyar csapatok iveiét magyar országon es Erdélyben kele t i sz annyel zsúfolt es szándékosan megcsonkított állapotban vettek at a közintézményeket. ÍZ azonban a kisebbik baj. Visszamaradt véreinkről érkeznek szomorú hirek. Üldözésnek, állásvesztésnek vannak kitéve,csak azért,mert _ magyarok .Egyedül Kolozsvárra több,mint 25.000 menekülő érkezett .U.y 1 ;

t"szik Romániában azonban mégis réjöttek,hogy ezt büntetlenül nem űzhetik tovább,mert Antonescu tábornok rendeletben adta ki,hogy nem érheti bánt^dás azokat .akik más nyelvet be szélnek, annál is inkább,me*t ez esetben retorzióval élhetnek Románia és a román anyanyel vüékkel szemben. Világos a rendelkezés ,remél jük,hogy végrelicL j "t j ák • * Legutóbb Spanyolország belügyminisztere járt Berlinben és hire terjedt,hogy Romába is allatokat. Valószínűnek tartják,hogy a tengely háromszöggé ^kovacsolódik össze.amely azután a végső csapást mén majd az egykori vílághat a lomra, mely et Nagybrit anniának neveztek. vjjVEav.