Hetikiadás, 1940. január-december
1940-09-18 / 38 [1526]
Mintahadsereg 1940.szept.18. -Elmúlt a mámor, letöröltük arcunkról az öröm könnyeit és megkezdődött a munka. Az ünnepből beleléptünk a hétköznapba, mert az élet nem ismer megállást,, Aki ölbe teszi a kezét és elmereng feladata, kötelessége fontosságáról, annak csak az álmai lesznek szépek,^ de annál kijczanitébb az ébredése. A bécsi döntéssel másodizben visszaítélt magyar területek megszállása befejeződött. A nagy összeölelkezés szivet markoló boldogsága a jobb jövő hajnalán azzal a megnyugtató érzéssel járt, hogy nem volt hiábavaló a munkánk. Még 1918 novemberében csattant fel először összeszorított ajkunk közül a Nem! Kern! Soha! - és azóta nem is halkult el egy pillanatra sem. Mármár eszelőssógig hajtogattuk, szinte belemartuk a lelkekbe a megszállott részekről idemenekült testvérek és az ottmaradtak kínjának serkentő hatása alatt azt a magyar hitvallássá-vált meggyózudést, mely nem mond le arról,ami ezer^esztendeig a mieink volt. A Felvidék'ós most Erdély egyik felének viszszatérése bizonyítja, hogy jó uton járunk.Ne felejtsük el, hogy nemcsak a németek és olaszok, nagy barátaink ajándéka ez a kétszeri országgyarapodás, hanem nggy részünk van oonne nekünk magunknak is, mert a külföld látta,ahogy milyen értékek szunnyadnak obben-meggyalázott, szétszaggatott nemzetben. Akinek sorsa megadta azt a kegyet, hogy végignézhette akár a legkisebb faluban is a bevona.ló nonvédséget, megértette a titkát annak is, hogyan tudott a magyar ezen a népek nagy országutiába eső területen ezer évig birodalmat fenntartani? E.yszcrü a magyarázat. Nincs i a világnak még egy olyan hadserege, mint a mienk. Két év alatt szinte varázsütésszerűen növekedett ez a honvéd sereg a semmiből olyan tényezővé, amivel egész hurépának - számolnia kell. Amit a kor gépeivel csodát lcnct tenni, az mind megvan nekünk is. De nem ez a fon f os, mert más ország haderejének is lehet tökóletos felszerelése anélkül, hogy akkora harci értekot képvislono, mint a magyar. Emlékszünk még arra a jó tizenöt évvol ezelőtti vérmezői díszszemlére, mely még a trianoni Magyarország szomorú élni akarásának megnyiltkozása volt. Az ország szegénységét ékesen bizonyította a maroknyi katonaság ruhája.puskája, és maidnem gyerekjátéknak tekinthető ágyúi, mert ellenségeink azt is szigorúan ellenőrizték, hogy mink lehet. A megfő]tásunkra szervezkedett és szövetkezett túlsó oldal mégis összerezzent és belekiáltotta a világ megnyugodni nem tudó ^népszövetségi egyezményekkel felületesen gyógyítgatott feszültségébe azt a vész-riadót, nogy fegyverkezik Magyarország. Azután méla hallgatásba merült a nagy riadalom, mert Kisült,, hogy a szemlét végignéző kének nem a honvédség /akkor még csak zsoldos haderőnk volt/ hiányos fegyverzetétől és • csekélyke számától ijedt meg, hanem attól, amit a szinte rongyok alatt látott. Csak ezer éves dicső vitézi múlttal rendelkező ország fiai tudnak ugy beállni a sorba, megülni a lovat, markolni a kardot, vagy a-puskát, szemébe nézni a parancsnoknak és a világnak, ha kell, mint a magyar. Az ősi katona-lélok rémítette meg akkori ellenségeinket, az a hagyományos művészetté fejlesztett fegyelem, mely nem a külsősógokben, hanom a szívben tanyázik. Az erdélyi részek megszállásakor hazatért testvéreink szemc-száia tátva maradt, amikor meglátta az újjászületett honvédséget. C3ak viszgálgatták ' tetőtől talpig, azután megszemlélték a lovakat, ágyukat, géppuskákat, megcsodáíák a repülőket, harckocsikat, ejtőernyősöket es felmelegedett a szivük. Nekik két évtizede azt harsogták , hogy nincs magyar hadsereg, nincs a csónak országban olyan erő,amelytől valamit remélhetnének, ezzel szemben most.kezdett kitágulni a mellük, azután belekiáltották örömüket az ünneplésbe: Eljön a ninta-hadserog! A sokat szenvedett, megalázott ós kifosztott magyar népet nem lehet" becsapni, vagy megtéveszteni. Ahogyan haladt délkelet felé Horthy Miklós legendába kivámíozó hadi népe, ugy lett nyugodtabb a meggyötört magyarok álma. Nem kell fólniök. mert a magyar kormányzó erős ökle könyörtelenül lesújt azokra, akik nem akarják tudomásul vonni a világ sorsának fordulását, de ugyanez a kéz a mintanadseregre támaszkodva atyai szeretettel simogatni is tud. KG/KG —.—.-.—
