Hetikiadás, 1940. január-december

1940-06-19 / 25 [1526]

ab.szám. goror Margaréta* I.'tatKisigmándi Géza. A rekkenő hőség-'elp illés ztotte még a tüszemü feketerigót is. mely lógd szárnyát bágyadtan himbálva ^hűsölt a bokor alatt. Gsak a forró kekségbe belemeredő jegenyefa"örökké ziz-ogő levelei között búgott szerelmesen a-vadgalamb A gyülak szigetének vizmosta partján unottan tajtékzott a Duna vize. Óbuda alatt - a sziget derekával éppen szemközt - nekifeszült inakkal két nehéz ló húzta a lesüllyedt hajót a kiszögellő hegyláb felé. Talán a királyi istállóban nyugtalankodott valamelyik 'tüzes mén, mert vihogó nveritéso élesen hasította ketté a nyári esendőt, Szinte felborzolta a vizet és bekúszott a sziget fái közé, ahol felfigyelt rá minden" teremt ott lélek. Még el sem Veszett a hang ereje a kolostör zömök barna kövei között, nmikor soror Hiacintha nyitott be mater Lea csendes cellájába és mély tiszte-. lettel" várta', amig a főnöknő észreveszi és megkérdezi jövetele okát. ' -"Parancsod szerint megnéztem - kezdte halkan, lesütött szemmel"- hogy mit csinál soror Margaréta? A matutinum után meggyérit fráter Hilarlusnak és azóta egyfolytában otttérdel a Boldogságos oltára előtt. Nem lát, nem hall,« csak imádkozik. Nem veszi le tekintetét a szoborról. A főnökasszony sokat megértően bólogatott, ami felbátorította az egykori nádor ispán lányát. " " - Hallgasd meg Nagyasszonyunk legméltetlansbb szolgálód esdő könyörgését ós világosítsd meg a király ur értelmét - ezt suttogta, amikor iábujjhogvon odaóvakodtam és a nagy kereszt alatt, az Ur véres lábára helyezett ssarkalábot~ megigazítottam, Csendes szóval kértem magam"is, hogy jöjjön'" velem a refektóriumba, mert már"az ebéd ideje is elmúlt, co nem hallgatta meg... -'Köszönöm - bólintott mater Loc ég felállt".- Majd ' ~ * most én keresem fel. Ha nem fogadja meg a szép szót, paranccsal kényszeritem* Hetek óta alig eszik. A revorenda már csak lötyög el ványadt testén", pedig a ió"k irálya sszonyMég be som fejezhette gondolatait, amikor szinte hangtalanul nyílt a cella ajtaja és belépett rágta soror Margaréta. Falfehér arcán átszellemült erő " ragyogott és a máskor alázatos domonkos apáca most határozottan állt meg elöljárója előtt. "'- Tudom, hogy helyt el önül"'cselekszem - kezdte szent hevülettel, mely leheletnyi pírt lopott szép keskeny arcára - de megbocsátja az Ur, aki belelát mindnyájunk lelkébe és olvas a szivünk rejtekében. Mater röverendissima! Nyolcadot" imádkoztam és böjtöltem. Ma értem a -égére és az imént az a sugallat markolt bele a lelkembe, hogy nagy kötelességet szabjgott

1 ráo*'á-z isten." -Üli le soror Margaréta -"mutatott a

: székre a főnöknő kedvesen és erőszakkal leültette fiatal apácáját.- Igy,"'Beszélj nyugodtan.'Meghallgatom. - Köszönöm.- kapott az engedélyen- a sor őr es hálás" mosollyal köszönte meg soror Hiacinthának~ a segítséget. Mert megérezte, hogy csak oz az ügy hozta ide ebbe a collábe.- Fráter Hilariustól hallom, hogy senkire sem hallgat a . király ur. Hasztalan kéri az es'ztergomi érsek. A-.z éréi "dg püspök ur dolga vé; gezetlen fordult vissza"a rettentően hosszú útra, pedig olyan gyenge, hogy a lábán is "alig áll"szegény. A*"veszprémi püspök ur meg majdnem haraggal távozott tele • A'nádor ispán urat egyenesen kiutasította, pedig atyjaként tisztelte valamikor. - Igaz - hagyta rá mater Lea. -"Holnap kezdődik rajtunk az egyházi atok - suttogta tovább elhalóan ha addig nem böcsáitja szabadon a páprf követét...Nem"szabad kiszolgáltatni a szentségeket, nem lehetünk' Krisztus anyaszentegyházának gyermekei, ha a király ur nem kér bocsánatot a megbántott, meghurcolt" róm- i követtől... Megrázkódott. Két'ragyogó könnycsep gördült végig az arcán amikor kiegyenesedett ültében: "~ Az laton rámszabta, hogy én kíséreljem meg .a inas földi halandónak lehetetlent'. Ha nem hallgat rám mint Szent Domonkos legérdektelenebb lányára,akkor talán nem utasítja el a kishúgát.-.. /rolyt.köv./ " t