Hetikiadás, 1940. január-december
1940-04-24 / 17 [1526]
/A dósi várban folyt ,/Bppen most négy éve a zsűki nagyvad ás zaton történfaz $ félreértés a szép Kata es a"z ifjú fejedelem között egy ló"miatt. Az a rakoncátlan fakó kanca,"melyet a Bánffy-ménos legszebb példányaként csodáltak Erdőjyszorte, sehogy ansem szívelte a mellette ballagó fejedelmi mént és olyan sunyi mollon*'harapdált föléje, hogy kitépett' ' a nyakából egy darabot, A fejedelem is" nagyoft kedvelte romok paripáját, de az indulat annyira elfogta, hogy egyszerűen faképnél hagyta társát az erdő szegélyén>pódig akkortájt már egészen természetesnek vették,"nögy együtt nyargalásztak, A sólymok is megérezték a friss vér szabat és'olyan nyugtalan repdes és t csaptak, hogy alig bírtak velük az ügyes sólym ászok, - " A sérült mén harsogó nyerítése is ilyen volt, mint ezé itt lenn a vár istállójában, A visszaemlékezés" fá'jó sebét enyhítette ugyan az idő, meg a szorulom, mert a büszke Banffy Kata Komis Jánosnak leit a felesége, do a fejedelem máig som talált irt sebére* *•' •' " - IJagvsggos uram - mondta a belső inas, aki'hangtalanul toppant be a félhomályba vesző szobába - megjött Bécsből a követség. Kint várakoznak az urak. Pillanatok alatt szétfutott a hir az előkelőségek között, ' - Ferdinánd császár és király kosarat adott a rejedelemnek,Nem adja neki feleségül a lányát* A sűrűvérű nagyúr megint bemenekült régi szerelme szobájába, - Gdöor"- törte meg az asszony a csendet éa régi kedves emlékek fakadtak " fel a lelkében, amikor suttogó izgalommal folytatta: - Ugy tudom, hogy*'a branSon burgi választó fojodolemnek is van eladó leánya. Hírős szépségű hajadon. Az én "' Jánosom ismeri még süldő korából. Hiszen ott volt az erdélyi fejedelem követőkért Annak" is Katalin" á neve. m - De nom Bánffy - szaladt'ki az őszinteség"a férfi s*záján ? ami Sgészen'meg zavarta az asszonyt. - Bizony, nincs más mód, mint"a berlini kisasszony"keze.' -'Bőszéijen' az urammal - kapott a szon Kata - és küldje ki háztüznézőbe. Majd én is a lelkére kötöm, hogy ne jöjjön haza ujabb kosárral* " Bethlen 3á.bor ídjwdelom puaíg halasán megcsókolta búcsúra nyújtott kezét —.—.—.—.—.— " Édesanyánk," A legszegényebb földi halandó is királyi kincsként őrzi szánandó elesett-' sédben azt"'a" csókot, azt 8 szeretetet, melyet a 2 édesanyjától kapott örökségül. Akinek már nincs az ol ötben mása, amibe bele tudna kapaszkodni, ami idovonzaná, annak oldg, frn felvillan emlékezetében oz édesanyja alakja, kezének simogotása és soha nom noheztelő*'kedves tekintete. Az Isten "é"á az anya mindont megbocsát - tartja a régi közmondás, amiben maradéktalanul benne vafi"'a tükéiete-sségből'emberhek juttatott legnagyobb adomány."' Csákba szeretet tud annyira önzetlen lenni, csak a szülő anya rettentő kínja árin megváltott uj emberi élet forrhat össze annyira elődjével, hogy sermai hatalom som tudja tőle elszakítani. *" Látunk a történelemben számtalan hősi önfeláldozást. Példaképpen lebeg olottunk sok-sok csodálatos tett, mely"az embert felemeli a rögből n szellem bi-~ rodalmábaj Nemegyszer oimonilünk a rendes földi halandó képességeinek meghaladására valló cs eleked ötben, moly magasztos célt szolgai és segit diadalra, de mid* num érzéketlenül siklunk ol t& édesanyák szakadatlan'áldozatos"' élete mellett. /az Jsak/lehet a mentségünk, hogy a természet rendje szerint is megszoktuk mar ezt a Csendes és teljes odaadást^ azt a gyermekéért lehetetlent nem ismerő • anyai rajongást, moly nélkül sivár, üres és anyagiakba*"fulladó l^nne"az életünk. A napi'Dotevo falatért való görnyeszto munkában legalább évente ogroüar' . egy napot szenteljünk az édesanyádnak, vagy ha mór elvesztettük, az wrlekénok;' ' Tengernyi ba junkbr.n"' vigaszt a 1 ás V, jövőnkre pedig erőt meríthetünk bel ele, azutdi meg "úgysem adhatunk neki mást, mint hálás kegyeletet, mert a gyermek képtelen/ annyira személytelenné válni a szeret étben j mint az, akinek eletét köszönheti.
