Hetikiadás, 1939. január-december

1939-04-20 / 16 [1525]

ly^y április 19. Édesanyánk. Az anyagiasságba beleveszett és a pénz után indított hajsza- " ban nemesebb érzéseitől megfosztott amerikai nep adta a világnak ezt a gondolatot ^a nagy háború lezajlása utan,amikor a tuzsdék eszeveszett vitustáncában jóformán már^azt sem tudtákjhogy mihez kapjanak» Az eszére és rideg számítására annyira rátarti tengerentúli nép ösztönösen menekült ahhoz a gondolat ioz,ami még kicsi gyermekkorából éldegélt benne. Rendezzünk anyák napját ! - adták ki a-jelszót,melyet néhány év multán magáéra tett az egész müveit ember is ég,különösen a keresztény országok* Igy jutott l! hozzánk is, igy lett nálunk szintén ünnep,amit nem- r csak az iskolákban hanem, az életben is megtartunk .vagy legalább is meg emléke ; zünk róla,bár nincs rá törvény vagy rendelet,dehát nincs a világon olyan ember,ki melónak tartaná magát erre a névre és no gondolna szeretettel az édosany jara. ....... Aki nem érezte édesanyja simogatásának melegét",aki nett tudja mit ál ont az anyai csók,az hasztalan' szerzi meg a világ minden vagyonát,gyűjti fial ómra" az élvezetek és szórakozások tengernyi tömegét,suta marad a lelke.mört ür tátong azon a helyen,ahol a legemberibb és legszebb eszesnek kellett"'volna kivirulnia .Akit sorsa azzal vert meg,hogy elvesztette a természet rend- " jéyel ellenkező időben az édesanyját,abból nem apad ki a sóvárgás holta napjáig som az olyan szeretöt utániamely nem elvenni,hanem csak adni tud. Nemhiába az édesanyánktól kat ük egész valónkat, utána sem feledkezik: meg rólunk és mindig ugy' tokiint bennünket, mint saját én jé t, mint ha embernyi ember korunkban is fognánk a kezét és éppen ugy tipegnénk mellette,mint akkor ,amikor apró lábunk még bizonytalanul próbálgatta,hogy miképpen is kellene egyik széktől a másikig ellépegetnünk? Az anya szemében a gyermek mindig gyámoltalan kicsi marad,hasztalan rohantak el felette évtizedekké az évek,hasztalan izmosodott sokak sorsát egyengető" eres tényezővé,az édesanyja szeme bogarából csak az a szeretet sugárzik feléje,csak az a gyengéd szo buggyan ki a torkán.amikor látja,mint akkor,amikor még a keblén melengette és a gyenge széltől is óvta magzatát* Mivel hálálhatja meg a gyermek az édesanyjának ezt a szeretetet? Könnyű rá felelni: Szeret ettél. Csakhogy a gyermek szeretete mindig árnyéka,gyenge vetülete annak az érzésnek, amelyből tulajdonképpen szármáz ott, mert sem bensőségben.sem pedig áldozatos odaadásban nem tudja megközelítő ni, nefí bir olyaii magasságba emelkedni, ahol már le malik róla minden földi és olyan eszményi'tisztaságban tündöklik,amilyennel leginkább megközelitti az istenség A mi népünknek nincs különöseképpen szüksége arra,hogy anyák napját rendezzenek neki,hogy mégis megemlékezik róla annak az a magyarázata," hogy a mai rohanó életben,amikor a fogalmak elmosnak,nem árt nyilvánosan felhívni erre is a figyelmet. Mo.jyar földön az édesanyák legnagyobb része éjt nappallal öss<ae— téve dolgozik/szorgoskodik .hogy családja sémiben se szenvedjen hiányt és meg_ legyen minden kényelme,amit a szülői haz csak nyújtani tud,Ebben az"egyhangú munkában,a mindig ismétlődő gondba n-izgalomban-sz eret étben legyen legalább egyetlen egy olyan nap,amikor az egész család,a haz apraja-nagyja Külsőségekben is megmutatja az őrzéseit a legodaadóbb es legfáradhatatlanabb földi teremtmény : az édesanya iranto A szülő,különösen pedig az 'édesanya iránti szeretet megvallása, díszére válik minden embernek,akármilyen magasra jutatta sorsa,viszont a legelesettebbet is vigasztalja az a tudat,hogy szánandó állapota az"édesanyánál? fáj leg'-bban, aki'elkövetne minden megengedhet ot,hogy könnyítsen rajta. Igy tehát mindnyájan egy szívvel és szeretettel emlékezzünk meg édesanyánkról. Ka