Hetikiadás, 1939. január-december

1939-04-12 / 15 [1525]

"Bundavásár" folytatása. Szörnyű bosszút esküdtek a szívtelen őr eilon.A részletekben is mg állapodtak és násnap reggel Gulyás felkér este.Mintha senmi son törtónt volna köztük, megtudakolta, hogy nikor kapnak nolegebb ruhát? - Ezek is éppen ugy ellopnak mindent - nondta az őr - nint a cári uralon alatt. - Gyere ki velünk a vásárba - nondta bizalmaskodva a székely ós elmagyarázta az egyre jobban beleegyező vörös katonának ,hogy miképpen viselkedjék.- Nem kell ide pénz,csak arra ügyelj,hogy tűnj cl a bundával,amikor intek a szenemmel. Ebben maradtak ős a vásár napján lesétáltak a városba.Nyüzsgött a rengeteg sokaság .Különösen a téli gunyások között volt nagy forgalom.A két baka meg az orosz katona is váloganm kezdett a sok jó holmi között .Lehettek va^y tizen a kinaias külsejű kereskedő ekhós kocsija körül Mi ndenki alkudott és felhúzta magára a legmegfelelőbbnek vélt darabod.Gulyás rákacsintott az ember're, miközben ugy állt. hogy eltakarja a kereskedő ki látás át „Az orosz katona iparkodott eltűnni a tömegben,amikor Gulyás csak ugy hanyagul odaszólt a kinai kereskedőnek: - Egy vörös katona is válogatott itt az előbb .Vájjon fizetett-e,mert ezeknek nem nagyon szokásuk. A kinai ordítozni kezdett és a katona után rohant .Altalános üldözés és zür-zavar támadt .A két baka pedig nyugodtan ól sót ált a két bundával. Aliikor jó későre visszamentek a táborba, a szerencsétlen orosz félcipónyira dagadt pofával és bevert orral panaszkodott nekik. - Te voltak az ügyetlen - fölényeskedett Szcpi és nagy begyesen sétálgatott uj bundajában,amely játszva megbirkózott a szibériai tol metsző hideg szelével. B

áahir. Még a hangzása is visszataszító Ts~a m agyar ember fülét szinto haso-' gat ja ennek a szónak a ncstorkélt össze tétele, ami megint csak azt bizonyítja, hogy ez a fogalom idegen a nyelvünkben és aestersegősen kellett kitalálni, hogy ki tudjuk fejezni vele azt a visszás helyzetet^.anelyet jellemezni akarunk vele. A miit őszi feszült nemzetközi viszonyok "között kapott lábra különösen a városokban és na,gyobb helységekben az a szokás,hogy egyesek a saját rettegésüket és

i

ösztönös vágyaikat öltöztették olyan köntösbe.ánely a valóság látszatát kelti.A legvadabb és a magyar lélektől le g távol dió Db események valószínűéitott meséivel rettegtették egymást és önmagukat csali azért,hogy az igy keletkezett bizonytalanságot kicsinyes sőt aljas egyéni céljaikra használják fel. A ni népünk egészséges o szőj áras a és nyíltan becsületes gondolkodás« már az első próbálkozásokat visszaverte,de ez a sikertőlenség nem csökkentette a rémhír gyárosok kedvét,mert azért mindig akadtak még olyan gyenge ítélőképességű szánandó magyarok,akik hittek nekik,Sem kedvünk,son helyünk nincs arra, hogy akár mutatóban is megonlitsünk ilyen alattomos rémhírt,nart kár a fáradságért .Mi csak a józanul gondolkodni tudó és a maga erejében bízó magyar illek nyugodtságával nem győzzük hangoztatni.hogy rossz szolgalatot tesz a nemzetnek az a/magyarnak éppen ezért nen is minősíthető rémhirterjosztő,aki a mai idők'** bon ilyen aljas eszközökkel szeretné megbontani a nemzet egységét ^megingatni hü,ét és beletaszítani abba a gyáva..reszkető nyulakra jellemző bizonytalanságba, anely mindnyájunk romlását szeretné előkészíteni,hogy alattomban nogsütögethesso a pecsenyéjét. Van nekünk felelős kományunk,nelynek okos, sokat tapasztalt és nyilt szemű miniszterei mindig tudják, hogy mekkora felelősség'nehezedik rájuk és ópjpen ez

ért jó. magyar emberekhez illően mini in az eszükre, szivükre és magyar ságiak parancsoló szavára hallgatnak,amikor őrködnek jelenünk és jövőnk felett tehát a rénhirek csak gonosz vagy kificamodott agyú ellenségek szándékos ' ki találásai, amelyek nen érdemelnek hitelt.