Hetikiadás, 1939. január-december

1939-03-14 / 11 [1525]

J Rozália néni. Irta: Kisigmándi Géza. Az esküvője után két hónapra lélekszakadva jelentették neki a cselédei,hogy az ura hátaslova üres nyereggel vágtázott el a major alatt. Pirospozsgás arcából kifutott a ver,egy szemhunyásnyi időre talán meg is tántorodott,de amikor megmarkolta az asztal sarkát és összeszorított aj kai között kisziszegte életében az első parancsot,ugy megkeményedett a nézése, a tartása és egész természete,hogy nem ismert rá még az édesanyja sem, -Mire Tárnak,miért nem keresik meg a határbán?- dobálta ki ellentmondók nem táró keménységgel a szót. Akkor" lett alabástrom szinüvé az arca.Es attól a pilanattól senkisum halottá kacagni. Pedig két vármegye fiataljainak irigyelt csillaga volt .Szépsegérol, kedvességéről ós műveltségéről verseket faragtak a füzfapoéták.Ezüsx csengőre emlékeztető kacagásáért meg Kolozsvárról is eljött a primadonna.hogy tanuljon tele,Amikor az urával kijött a templomból,áhítatos csendben várta a nép,A legirígyebb lányos anyák is csodálkozó morailással ismerték el,hogy ilyen szép emberpárt csak jókedvében teremt az Úristen, Az elkényeztetettnek hitt finom asszonyka olyan keményen lépegetett az ura koporsója után,mintha a kastély kertjének árnyas fái alatt sétálgatott vöt na.Még akkor sem tört ki belűle a kínzó zokogás,amikor egyedül maradt az üressé vált kongó szobákban, Akik szeretnek a lélek rejtett zugaiban kutatni,és gyönyörűségüket lelik benne,ha feltárhatnak egy-egy titkot .tanácstalanul álltak előtte. Rozália ügy válogatnátokt a kérőkben,mint rendes ember a jól felszórd kereskedésben az eladó holmi között és mindenki tudta,hogy első szerelméhez,a szomszédos földbirtokos fiához ment nőül,tehát nem Sértett női hiúság,vagy csalódás,felejtette el vele átmenet nélkül a multat, En már csak arra.'emlékszem.amikor minden évben Nagyboldogasszony napján átkocsikáztunk hozzá,Akkor volt a' faluban a bucsu,melyre meghívta az egész rokonságát,Zrínyi Ilona lehetett olyan haloványan érdekes ós szigorú nézésű asszony,mint Rozália néni,aki egyetlen fiának gyermkeit akkora szeretettel és gyengédséggel vette körül,hogy szinte megható volt nézni, -Nekem édes lelkem.a jó Isten csak a tövist hagyta az élet virágaiból kaptam el egyszer a szavát,amikor az édesanyámmal beszélgetett a vadszőlővel boráttátott óriási torraszon - de nem zúgolódom'ollono.Az uram árkon akart átugratni.A lova beleesett a vizbe ós agyonnyomta,A fiam huszártiszt lett.Róka*vadászaton hált meg ugyancsak ugratás Közbon,Négy gyermekét neve ltom fel'Isten segítségével,Itt oz a birtok.Egész férfit is'próbára tenne a gazdálkodás. Nckem gyerek ját ék, mert akartam,hogy sikerüli ön .Ha nagyon akar valamit akár az asszony is és kéri rá az Isten áldását,sikerül. 'Nem szegyonlom,szent asszonynak tartottam ezután Rozália nénitf.ki még elvkor is ura volt önmagának,az érzéseinek és fájdalmának.amikor senki sem figyelte.Sőt a kis unokája babusgat ásr. közben som lopakodott ki alabástrom fehérségű szép arcára a szeretet melegének lehelete. Már a főtisztelendő bencés tanár urak gimnáziumában hetedik óvo farag tan a nyikorgó eadókat,amikor megtörtént az a csoda,hogy nem kocsiztunk át a li• .gyboldogasszohy-napi búcsúra. Meg most is mogborsódzik a hátad,pedig az évek múlása nagyon nogkoptatta az emlékeimet ,ha visszagondolok arra a kapokodé szavú hirre.amit Fejes Imre bácsi, az öreg parádés kocsis szórt el köztünk rettentő rémületet keltve. /folyt .köv./