Hetikiadás, 1939. január-december

1939-02-15 / 7 [1525]

Búcsúzkodás. Irta: Kisigmándi Géza. Az összegubancolódott ökörnyál beleakadt a várfalon sétálgató vén daru lábába.ami olyan idegessé tette,hogy riadtan lépegetett és a csőrével ugy kapkodott tar ághoz hasonlatos görcsös ujjai felé,mintha lesalaob is csapdába esett volna.Forgatta a fejé t, lencsés szemét fel-felvetette az egre,végigpásztázta a méihetetlen kékséget és amikor igy elkészült a hely zettol való megismerkedéssel,megint odaállt a könyöklő sarkára helyezett kéttéglányi káré, ah onnan legjobban lelátott a völgybe. Kis-Myalka János huszár mint aféle természetet szerető embor'porcek óta figyelgette a madár nyugtalankodását ,mcrt az ösztöne azt súgta, hogy az oktalan állat megérzi a közeli jövend őt.Lám,ma is remeg a leve gó és ugy 4

gurgulázik valami'félelmetes dübörgés a levegőben,mintha valahol messze égiháború lenne.Igaz,hogy a keresztény hadak a nyár elején szállták meg a Öudai vár környékéo és azóta ugyancsak töretik a falait.Nemrégi ben 'járt erre egy ferences barát,aki megkeresztelte a gyerekeket és meggyóntatta az isteni irgalomra ahitozókat,az mondogatta,hogy egy hétnél tovább nem birja mar a török Buda

f

várában. - Hát az a hét éppen nőst jár le - állapította meg az ogyc^dülléttel.. nagyon megbarátkozott ember határozottságával,de tekintete megakadt a vén daru hirtelen megélénkült alakján. A madár forgatta a fejét, cserélgette hol a jobb,hol meg a bal szemét,hogy jobban lásson le az útra,ahol három lovas iparkodott fel a vár felé. Kis-Nyalka János homlokán összesaaladt a ránc és kinyílt ajkai közül kihördült a figyelmeztető kiáltás: - Vigyázz!- vigyázz!- három idegen. A daru felreppent.Lecsap ódott a jövevények fölé,körülrepdeste mind a hármat,kitapasztalta,hogy milyen a ruhájuk,van-e fegyverük és amikor elintézett mindent,szép csendesen leereszkedett az őrködő húsz :

r mellé a kőre és olyan biztos volt a dolgában,hogy fél lábra állva behúzta a fejét a válla közé. - Annyit látok

;

hogy törökök - gondolta a huszár,akit igen megnyugtatott a daru viselkedése.- Móric,Móric leütöm a gombot a nyakadról, ha becsapsz. Ezalatt már bent a várban is megmozdult a csend.Micheller Ferenc kapitány kisétált a lakásáról és megindult az őrszem felé .Az öles termetű férfi most még nagyobbnak látszott,mert a fején levő kötés megnyújtotta. A lépcsőn se lépegetett olyan szaporán,ahogyan szokta,aminek az volt az ok a,hogy erősen lüktetett a fején a seb,amit Buda ostromában kapott az első magyar király ncvonapján,amikor Petncházj; Dávid ezredes hirtelen rajtaütéssel akarta kicsikarni a győzelmet. -Mit látsz János?-vetetto oda a legénynek,bár maga is tisztában volt már a helyzettel. -Ezek bizony törökök,még pedig csákváriak. -íüyisd ki a kaput Gáspár"- kiáltotta 15 a másik őrnek és azon nal megindult az udvar felé.Mire oda ort,már ott állt a lova mellett a három vendég'. - Adjon Isten - emelt a meg az egyik tiszt ess égtudóan a süvegétfioire a másik kettő kissé hátrább húzódott. - Adjon Isten - fogadta' Kicheller Ferenc kapitány és barátságosan nyújtotta a kezét .Keményen paroláztak, mire Kis-NyalKa János fent a bástyán megcsófálta busa fejétjde hirtelen szégyenlet fogta el,amikor ránézett Móricra: a vén daru lencsés szemére lecsúszott a szemhéj ja; ami nyugodt szunyókálását és egyszersminl a veszélytelenséget jelentette. Folyt.köv. .. .^.^ri.- 1^