Hetikiadás, 1939. január-december
1939-11-22 / 47 [1525]
Vü.4aÖL-IÍÍé22Íi - °«SZ4fiOS LEVÉLTÁR • Irta: Kisií:mándi Géza. Kszekctó - Garainberzencén r éj szakázik Vak Bottyán ezredes lovas sexege. Tokaii László a két szemével lattá - erősítgette a cingár Esze Tamás Bercsényi Miklós íogenerans urnák ,Tsasssemével szinte szivta'ki a jelentést a kuruc sereg legigénytelenebb, de leglelkesebb hadnagyából. T^&Mtís ' - Ki az a Tokaji László?1 szegezte Esze Tamás mellének a kérdést. - Legbizalmasabb emberem. Leghívebb hirlátóm, aki a jó Istenen kívül nem fél senkitől. Ha az én Lacim valamit mond, akkor behunyt szemmel jelenthetem akár magának a mi nagyságos urunknak is. ' Szalatna határában osipős szól kergetőzött a hideggel. Vijjogva kapkodott egymás után, aminek a felhővé vált köd vallotta kárát, mert lecsapta a kuruc fogenarális sátorára. Feszült a kötél, nyikorgott a tartó rud és ugy libegett a marhabő f .-fal, mintha el akart volna röppenni a kuruc tábor felett. A szeszélyes november hóval szitálta tele a tájat és .amikor jó órás tanácskozás után a kuruc gróf éppen meg akarta parancsolni, hogy miképpen tánadják meg a zólyomi várat, jolontetto az inas Öcskay László huszárkapitány érkezését, Rákóczi villáma lerázta mentéjéről a fehér takarót ós amikor tisztelgett a gróf előtt, olyan vidám, olyan magabizó volt, hogy elterelte a gond felnőjét a fővezér homlokáról, -Esterházy Antal császári tábornok Vihnyén darvadózik - mondta szaporán -Majdnem kót teljes brigád szolgál a kardja alatt. Meg kellene előznünk, mert ha egyesül Forgách Simon seregével, olyan kemény dió lesz, amit aligha tudunk feltörni. -Miért ne tudnánk?!- horkant fel Eszo Tamás, ami egészen megzavarta a sátor csendjót. - Azért kedves Tamásbátyán - fordult feléje a nyalka huszár - mórt sok lud disznót győz. Ha elesünk egy szálig, se tudjuk kicsikarni a g? őzeire t. Azután meg "'. Zólyom vára. Néhány száz lépésnyire megláthato'd a négyszögű bástya délkeleti ormán a császári standardot, ügy cibálta a szél, amikor az imént láttam, hogy majdnem elröppent'ette róla a Kétfejű sast. toll - Azt nekünk/felröppenteni onnan - zárta be a vitát Bercsényi Miklós, aki szintén a császári seregben érte el non is olyan régen a tábornoki rangot ós a Rajnamonti német-francia harcokban kenyeres pajtása volt azoknak a talpig ur magyar vitézeknek, akik megmaradtak a "bocsi király" kenyerén,- Zólyom vár egyedül is nagy erőpróbái mert alig van ágyunk, dc ha Vak Bottyán is közeledik, akkor sietnünk kell. Pattogott a szava és olyan sebes-határozottsággal diktálta a parancsokat ^dórján diáknak, hogy alig győzte/ludtoll-percogtetéssel._/_a jámbor Mire megcsendesedett a szel ós"lecsúszott a hólyagos szemű nap az ogro^ olyan megnyugvás szállt a kurucokra, mintha otthon aludtak volna édeseden a családi házban, holott erős harcokra gyűjtötték az erőt. A tisztek összegyü T lekeztok a főgenorális sátorában ós csendes borozgatással beszelték meg a rcs? leteket. Amikor végeztek, a Göncöl-szekerének rud3a már akkorát fordult, mintla le akart volna futni a megtisztult égről. A virrasztó őrségek nyújtott kiáltása tompán verődött vissza a sátrak talán, de azért eljuthatott nog'a varba is, mert a délkeleti bástya pislogó fényt szitált bele az éjszakába. Ropogott a hó a csizmák alatt ós szerelmesen simogatta a. kemény harcosak lelkét a töröksip hangja: Tel okos bocskor, gyöngyös kapca, Járd meg tubán, j ara nest,..! '0 - BenE Sanyi, az egykori szerelmes ' juhászbojtár, . Balog Annusnak küldi a szelek szárnyán ezt a dalt*... , ' , , . - Balog Annus...? - lopakodott ki Ocskay László kapitány ajkan a sóvárgó szerelem cs a széoséges Tisza Ilonára gondolt. Észre sem tettei hogy dúdolja a tarcali bojtár sípjával az éneket. /Folytjcov*/
