Hetikiadás, 1939. január-december

1939-10-25 / 43 [1525]

/Éjjeli látogatás folyt./az összefutott áliaos falusiaknak non jutott eszükbe az oltás. A gomolygó lángok akkor halványultak cl. amikor keleten vörösödni kezdett az ég alja. A ház nagy robajjal'összeomlott. M. félszer mellett feküdt két halott. A férfi ökölberándult jobbkeze mintha ütni készült volna. Összeszorított ajka parancsra nyiltában némult Dög örökre. Az asszony viaszsárga arcán megfagyott rémület merevedett. Karvastagnyi szén-' fekete haján piros-barna véresőnek csillogtak. A bal mellén egyetlen pici sobből szivárgott a piros vér... , * > - Mogbünhődtek! - csattant fol árboc szava.-így jár a kunok ellensége. Aszszonyainka és leányainkat meggyalázta, fiainkat oktalanul föláldozta a németért. Ariig hasznunkat vitte, kedveskedett, de mikor megfogyatkoztunk, ellenünk uszította a magyarokat. Keresztes háborút hirdetett a kunok ellen! László!Kim László király most mutasd meg rettenetes hatalmadat...! - László király?!- hördült fel a szerencsétlen'Törtei, aki a világ uraként tisztelte a cseheket nogsennisitő'nagyar uralkodót.- Ti gazok, hát a királyt ölettétek neg velem?!. .^Nagyurán... Térdre rogyott. Sírt. átölölto a halott király lábát. Majd hirtelen olhallgatott. A szája szögletében vér jelont aieg. ' - Felszakadt a belső sebe - suttogta a megilletődött'nép. - Sohasem hallgattok rám, zsörtölődött az"öreg Kársa.-A Fiastyúkról láttam, hogy nagy veszedelem szakad ránk, '' »«» Se a nyomorék Törtolt is odafektette'a másik kettő mellé... Halottaink. Mindegyikünknek van valakije, akitől el kellett szakadnunk, de ma is ugy tartjuk szánon, mintha itt lenne nellettünk és tudna minden tettünkről, ismerné terveinket ós hozzá fordulhatnánk ügyes-bajos dolgainkban tanácsért. Éz az igazán emberi érzés köt bennünket legjobban ehhez a földhöz, oz az a láthatatlan erő, anoly huz bennünket a világ bármely részéből ahhoz a sirhanthoz,amelyet ncn tudunk eléggé könnycinkkel öntözni. A legkeményebb férfi szive is összeszorul, a legnagyobb vitéz ós szétmorzsol könnyet a szene sarkában, ha ott áll az apja, vagy édesanyja koporsója mellett ós az a ragyogó gyöngyszon non kisebbíti hírét, tottoi nagyságát, sőt ollonkozéen azt bizonyítja, hogy ogész eribor áll hálás szívvel legnagyobb földi jótevője előtt, ' A» lélek ós szív követe a könny a szénben ós legszebb íolo a szeretetnek. Ha non lennének temetők, szegényebbek lennénk sok-sok emlékkel és könnyebben felejtenénk ol kötelezettségeinket, melyek mint embert, családtagot, és magyart fűznek ehhez a földhöz, faam

../ Akinek kiszárad a lelke

f aki olfásul a sokszor k il át ás t aJan /harcban, aki nár-nár lemondott az ujabb erőfeszítésekről ós könnyelműen készül lemondani a jövő meghódításáról, annak elegendő, ha kimegy a tenotebo és ríagábarcskadtan felidézi azt a multat, amelynek az örökké megbékélt, elcsendesedett halottak voltak a szereplői. Ott a fejfák árnyékában, az imbolygó nócsosok elkapkodott" árnyékában, a zsoltárok lélekbemarkoló dallamában, a felzokogó fajdalon kínjában bolenyilal a kötelesség, fölzsong benne az az érzés, amelyet egyik legszebb szavunkkal szeretetnek nonaunk. ' Halottak napián megjuhászodik a leaduhajabb fiatal is. Ilyenkor szótnálik a harag, eltörpül az ellenséges indulat és olyan közel jutunk egymáshoz, nint azok a kedveseink, akik a siri csendben várják az idő botoljosülósót. Mert hasztalan válunk el tőlük testileg^ a lelkünk négisilyenkor találkoák össze legjobban. A saját sorsunk megismétlődését látjuk áz ő letűnt életükben. Annyira mellettünk állnak, hegy szinte érezzük biztatásukat, halljuk jóváhagyó szavukat és belekapaszkodunk utautató'példájukba. KG