Hetikiadás, 1939. január-december
1939-10-19 / 42 [1525]
Habom. — — — _ — — J Evek <5ta itt dübörgött a fejünk felett ennek a szónak minden "borzalma. Már-már semmibe sem vettük..mert az újságok unalomig irták: Ma dől el a béke vagy háború sorsa. Elfásultunk a sok rémitgetjben és csak akkor kaptuk fel a fejünket,^ amikor kitört a német-lengyel ellenségeskedés. Talán két hetes ujabb feszültség után megint csökkent az izgalom. Most meg a váratlan bókével biztatgatta a világ sajtója az olvasót. Az előzményeken okulva nem nagyon hittünk benne. Nem is csalódtunk, mert október lő-ikán már szinte hivatalosan is mondogatták az érdekeltek, hogy "nyugaton megkezdődött az igazi nagy háború". A mult év/ben ós ennek az esztendőnek a tavaszán megerősödött ós megnagyobbodott Magyarország nem avatkozott be a nagyhatalmak viaskodásába. Mi csak távolról szemléljük a "pokoli szinjátékot" és a legszigorúbban ügyelünk arra. hogy ne keveredjünk bele. Az újságok most már ontják a szines leírásokat arről a minden emberi képzeletet felülmúló erőpróbáról, amelynek - ha igy folytatódik - nem lesz győztese. Éppen most lesz huszonegy esztendeje kötötték meg a világháború végét jelentő fegyverszüneteket a volt ellenfelek, akik közül az antant ós szövetséges hatalmak ráerőszakolták akaratukat a volt központi államokra. A felületes szemlélő azt hihette volna., hogy a nyugati országok diadalmaskodtak, holott azok is olyan rettentő veszteségeket Szenvedtek, hogy nehezebben álltak talpra / mint a teljesen letiport Németország. Ha alaposabban figyeljük a viszonyokat, meg kell állapítanunk, hogy a harci' eszközök fejlettsége Következtében még a győzelem régi fogalma is megváltozott. Aki emlékszik a világháború előtti kor eseményeire, gondolkodásmódjára, irányitó elveire és berendezkedéseire, és össze tudja hasonlítani a mai állapotokkal, könnyen meg t ki jdritjk! a nolgy különbséget. Uj korszakot nyitott a világháború az emberiség történelmében, melynek világnézetét, állami'ós társadalmi berendezettségét, sőt még szellemi irányait is u] utakra terelte. Kiéleződtek az ellentétek, megváltoztak az örökérvényűnek vélt fogalmak, melyek.összesitve majdnem gyökerestül forgatták fol a régi rendszert. Két ós fél évtized alatt századokra való fejlődés tanúi voltunk, de még most sem tudjuk, hogy hol fog az átalakulás nagyobb pihenőt tartani: Ha forgatjuk a történelem lapjait, szembeszökően^tűnik fol az a körülmény,— ami egyébként természetes is - hogy azok az országok fejlődnek,/ az emberi fogalmak szerinti jólétet, az általános megelégedettség elérhető . szintjét aZok . közelíthetik meg leginkább, amelyek legritkábban hadakoztak. Ezzel azonban korántsem állíthatjuk azt, hogy az ügyeskedés, a gyár vaság határát súroló simulékony alkalmazkodás az egyedül üdvözítő eljárás, ' mert nem egyszer megtörténik, hogy egyes országokra rákényszerítik a háborút. Ebben az esetben azután a védekezés az életet is jelenti. Az örök béke rajongói azzal áltatják magukat és az'ábrándozásra hajlamos lolküeket, hogy békés uton kell és lehet elintézni minden ellentétet, amoly országok, hatalmi csoportok, vagy egyesek között támad. Ez az eszményi fölfogás nagyon szép, de ellenkezik az emberi természettől. Még az egyesek^közötti viszálykodást sem lehet kiirtani, hát még a nagyobb - milliós - egyse- ( gok civédásait kiirtani ugy, hogy ne maradjon meg a fulánkja? Csak altkor lek ne örök békéről beszélni, ha az általános műveltség annyira biztosítani tudná az értelem uralmát az erőszak felett, hogy az alantas•indulat mindig negtoi panna az esz ós sziv hatalma előtt. Hol vagyunk ettől?!... /'Most megint dühöng a háború. Ki tudna, megmondani, hogy mikor fognak kezet a kibékült felek? Mi csak figyeljük az emberi akarat kezes bárányává kényszer itett gép harcát és szomorúan tartjuk számon azokat a pusztításokat, anelyeket az emberben végez és emellett az a legfőbb gomdunk, hogy olháritsuk országunk feje felől ezt a veszedelmet, mert mi még a nagy haboru kínjait som hevertük ki. nekünk még fokozottabb mértékben van szükségünk az erőgyűjtésre : hogy biztosítani tudjuk nemzetünk fennmaradását és fejlődését. KG/KG - . l&r