Hetikiadás, 1939. január-december
1939-09-27 / 39 [1525]
A szerkesztésért felelős: W^^^^flBP ^taMHHHH^ m MK m > Zimmer Ferenc főszerkesztő ^^^^^ Budapest, VTII, Sándor-utca 7. szám Kiadó: Magyar Távirati Iroda rt. "f55í • • ^^fc • Telefon: 145-510 AGtWCE TELEORAPHIOLt HCUGPOIJt » tUCARI/CHU TEtiGB/tPHEH-KCCBt /PDNDf WZ- BLfREAtJ . <£P£I>cp>£> Minden jog f enrrtartá/dva.1 • KéziratnoW tekintendő • Házi yokyzoro>-itá/-.<S N <2kSSQ) 1939.szeptember 37. He't i k i a á ás. 3.oldal. 39 * Szám ' "'miM^EZ'' ORSZASOS LEVÉLTÁR Irta:Kisigmándi Géza, - Itt ássatok aijÉafiai! ...Itt, ahol éppen állok. Egy tapodtat se menjetek odább. Ez a heLy az igazi.Végre megtaláltam^ Thatai Miklós székes ói plébános., a néhai nagy Hunyadi Mátyás király Bécset meghódít ó győzhetetlen hadának egy kii vitéz száznagya csizmája orrával túrta a földet. A novemberi szél durván belekapott a revérendájába,öszszoborzolta a galambősz főjét és sikongva nyargalt cl a Duna felé. Még a felük felett lebegő öreg Peti daru sem birt vad rohanásának ellenállni. A jobbágyok félszemmel a viharral küzködő madarat figyelték és megnyugodva ástak tovább,amikor egészen összehúzódva a földön futott vissza hozzájuk. - Harmadik hete túrjuk hasztalan a rétet- súgta a fiatal . Thuri Gáspár Török Bálintnak*aki testőre volt a mohácsi csatában hősi halált halt II. Lajos királynak. - En most sem hiszem,hogy megtalálja az öreg. 7 Hiszen megháborodott szegény a nagy királyk cr esés ben... A daliás testőr összébb/húzta mellén a cobolymálos mentéjét és elkeseredésében csak megcsóválta fejét. Sz .'les hátát nekivetette a sz élnek, ma jd ami kor elunta a várakozást,lehajolt a daruhoz. A didergő madár belebújt a . tenyerébe és duruzsoló krugással köszönte meg a figyelmet. Mintha azt pa-" naszolta volna együgyű madárnyelven,hogy mióta ez a sok ember ássa a határt, . azóta a - gazdája egeszén elhanyagolja. Még arra sincs már gondja, az örreg plébánosnak,hogy megkap ja-e a napi betevő falatját? A Duna befagyni készülő ing óvárijaiban megriadtak a vadludak. Bizonyára éhes toportyánféreg lopózott közéjük. Félhősen szálltak a, mohácsi rét felé. A vezérük éppen a kiserdő szélén akart leszállni,amikor meglátta a dolgozó csoprtot. Hirtelen felcsapott a levegőbe,.Nyomába a többi is beletemetkezett a leereszkedő ködbe. Koppantak az ásók. Nyiszordult a kövön a lapát. Déltájt tüzet raktak. -' Tudtam,hogy ez lesz a vége- motyogta maga elé a plébános csendes falatozás közben.-'Gyermek volt, még. Nem tudott parancsolni. Ej Mit? Gyermek? Hiszen Mátyás urunk még fiatalabb volt, amikor nyakába szakadt az'ország zamban szálltak meg a ves&tett csata után. Még evett a lelkem kiskirály,amikor Tomori Pál sürgette. Azután hárman maradtunk a szobában:La jos, Szapolyai György Ameg én. A gő gös erdélyi vajda öccse lofattyazta a magyar királyt. a vajda öccse / leiugrott. A dara riadtan bujt. a testőr mentéi alá,mert az öreg plébános rikácsolva kiabált: -Emberek s égit seték !... Ne • hagy játok megölni a királyt!... Török Bálint,meg Thuri Gáspár gyengéd erőszakkal és kérlelő szóval csitította le. Bizonytalan nézésű zavaros szeme sokáig vi 1] og ot t, amikor megint megs zólalt: - Háromszor szúrt az oldalába - lihegte gyűlölettel. - Láttam. En csuktam le a szemét. Akkor'jött Tomori Pál fővezér* íícgvivott a gyáva gyilkossal. De meghalt az érsek is,meg a vajda öccse is. A királyra ráadtauk a páncélt és a másik kettővel együtt temettük el. Török Bálint az ölébe vitte a királyt, En az érsekkel bajlódtam. Meggyóntattam. -.. - Nem tudom.honnan veszi ezeket- súgta Török Bálint szomorúan a fiatal Thuri Gáspárnak.- En nem voltam ott, Egész éjszaka nyeregben ültom.Szapolyai György a szemem láttára halt meg a csatában. , .. - Ez a vesszőparipája - adta vissza halkan a szót a másik; . -Mindenkinek azt mondja,hogy a vajda öccse ölte meg a. királyt. /folyt ,kov./ les
