Hetikiadás, 1939. január-december

1939-08-30 / 35 [1525]

1939.augusztus 30. H 0 t í k i ad ás. 3.oldal. 35,SZá>.. m^rn^m M

ohács,. Irta; Kisignándy Géza. Mserere nobis Domine! a ke egyszülött fiad, Jézus Krisztus szenvedései ért távoztasd el tőlünk ezt a veszedelmet« Rettentő dördülés rázta meg az apró ablakot"* A jámbor kéz faragta feszület merev Jészus alakján vakitó fény villant és sisteregve szántotta végig a villám a szoba félhomályát. Thatai Miklós székcsői plébános felugrott a térdeplőről: - Miserere nobis Domine! - dadogta és a toronyra nézett,melyben megkondult a harang* A nyári zivatar letépte a zsalus ablakot és beszabadult a szél a szuette gerendák közé. Két nagyfejű bagoly huhogva csapódott le a plébánia eresze ala. Az égen fekete felhők rohantak,haragos morgással ütődtek ösz* sze ós minduntalan kicsattant belőlük a sistergő istennyila. -Mi lesz velünk uram? Ilyen Ítéletidőben a sereg nem állja a vihart*

1 A lovak... Uram Isten! Galambősz fején ezüstösen csillogott a villám.' Keresztet vetett és lerogyott a diófából faragott térdeplőre, behallatszott;.a szél sikongó száguldása és ugy verte az eső az ablakot,az ajtót és a falit.,mintha üstdob bömbölt vo; na a csata előtt, A ház ereszébe bele-belekapott a 47 ári vihar, megtépázta a 11 adat, végi gíut ot t a sz álak ment én, fel borzolta és gúnyos vijjogással elszáguldott a többi székcsői jobbágy-ház felé* Thatai Miklós pléános rányomta homlókat a feszület Jézus-lábára. Im a

dkozni akart,de csak az ajka mozgott* A szive ugy össze szorult,hogy elállt a lélegzete is

c Kibuggyant a könny a szeméből,mert a lelke látta a magyarság hirtelen temetőjét... iiis.zen tegnap vonultak el itt a háza előtti Huszonhatezer magábizc dalia, Ficánkolt a mén alattuk* Kiállt a vakolatát veszt ett ódon szentegyház ajtajába és kitárta a karját* - Benedicat vos omnipotens Deus!... " A nótás ajkak elnémultak, A kemény .kerek, koponyák magbili entok* Mindegyik keresztet vetett .azután lassan elnyelte a sereget a mohácsi ut mentén szomorkodó két fasor. Csak a por szállt felhősen a nyomukban és a pa tkó kopogását .fegyver koccanását elnyelte a, távolság,de az emlékeket rászitálta az ör e g p ap 1011: é re , Negyven és néhány esztendővel ezelőtt jómaga is a hadak útját járta. Hollós Mátyás király diadalittas seregében akkortájt sokat beszéltek Thatai Miklós tiznagy vitézi tetteiről,rettenthetetlen szivéről és villogó kardjáról,. Azon. a hires ,ne vezetés napon pedig, amikor Bécs város "büszke népe is megnyitotta kapu iát a gy ürüt tartó hollóval kihimzett Hunyady-zászló előtt, ott állt Kinizsy Pál alvezér balján és a nagy király e szavakkal szoritotta meg a kezét; - Thatai Miklós • száznagy uram egész ember a talpán!... - Istenem!- hördült bele a szoba zsongó csendjébe- hova lett a győzhetetlen király? Mivé züllesztették az egymással vetélkedő nagyurak Mátyás uműsor egét?! Vol.t,nincs.., Az idő elkoptatta a régi hatalmasokat. Ujak^fiatalok forgatják a kardot • Tehetetlen vénség lett Thatai Miklós zzáznagy is • Az acélkarabol keresztet formált, a harci riadó helyett pedig a szószékről hirdeti Isten igő jót. Villám borzolta fel a borulatot és dörgés riasztotta el a zsivalygő zivatart. Két tenyerébe temette arcát,de a, lelke már nem tudott elpihenni a dicső emlékeken,annyira sajgótt benne a' jelcn, Ujabb fényes sereg következett - szőtte egyik gondolatát a másikba.Alig lehettek két százan. Egy vánnyadttesta sápadt if ju lovagolt előtt ük .Lötyögő* rajta az aranyos ing.közte 11 riadtan ügyelte a kényes mén minden mozdulatát* Mintha félt volna töLe.«U« folyt .köv.