Hetikiadás, 1939. január-december

1939-08-16 / 33 [1525]

/klli előtt folyt./ -- Kszeteió Nagyot hallgattak rá.Béla király a családi ~ra gondolt.Feleségét Báncza látván váci püspökre bizta,hegy kisórje ol a nyugati határra.Hahold Mihálynál: mog'azt a p.ogbizdst adta,hogy húzódjék lo a dalmát tongorpart feló a gyomok,ivcl* - Kálnán öcsön szánitotta összo - gondolkodott hangosan - az összegyülekezett hadakat • -Megütik náris a negyven ezret,pedig fele na el tudott jönni a jár ha tatlan utak miatt .Ha felenged a tél,racg logalább Nagy méltatlankodva robogott hó az ajtón az előbb eltávozott társaság.ügm őrsök magából kikelve méltatlankodott, - Vácot feldúlta a tatár.ncrt mi csal-: t eaaácsk ózunk .Mi órt félünk ettől a jött ment ellcnsógtő 1?Vágjunk noküKi tart vcleri?Nagyura:?.,ha engeded,ha non,ÓH a magra", szakállára megkezdem a harcot .Vitézi ember"no : türhoti^hugy itt a szomszédunk ban meggyilkolja a áfájúnkat .Ha te még mindig töprengsz, ma] d on cselekszem. "Elviharzott •Mór; Busádban is feltámadt a harci kedv, mert utána sietett .Csak M tyás esztergomi érsek,Rajnáid ordólyi és Gergely győri püspök ma.ra.dt a terembon..- szentéietü Jakab nyitrai püspök neg annyira összeroskadt,hogy egészen bolevoszott a karosszékébe. '- Nem tudja zabolázni hevességét - siránkozott - pedig igy vesztünkbe rohanunk.íía ;yuram,niórt nem parancsolsz 'Ugrónnak is,neg a többmok is ?Szótforgacsolődik a lob irhát atlan nagyar erő. f J ' Béla király összeszorította az ajkát és felkapta tekintetét a mennyezetre. - Nem'birok velük - jött vissza Bertalan pécsi püspök. - Nem hallgatnak az okos szóra.Nekimennek a tatárnak.Talán te nagyuram erős szóval - Isten kezében vagyunk - sóhajtotta Béla király ós restellkedve kiba llagot a teremből.Dermesztő havas szél csaaeódott a folyosóról az arcába. Ismét győz a józan ész? A mult óv szeptemberében mar készen álltak a hadseregek a. döntő leszámolásra, amikor az országok felelős vezetőiben feltámadt a lelkiismeret és vérontás nélkül intézték el "azt a kérdést, aminek megoldására már-már csak a fegyverek ereje látszott a leglakalmasabbnak.Most megint annyira összesűrűsödött az ellenséges indulat,megint annyira megduzzadt az elintézetlen ügyek eddig mesterségesen szül: mederben vezetett arja,hogy riadtan várjuk a gátszakadást. 1 magunkfajta nagyságú nemzetek aggodalma mindig nagyobb és alaposabb,mint a világbiroké,inert ha mi halálos sebet kapunk,hosszú évtizedekre megbénulunk,osetlog az elmúlás réme is megérint bonnünkot,mig a'nagyok sokkal hamarabb heverik ki az esetleges megpróbáltatás következményeit. Jó néhány évtizede büszkélkedünk az európai országok műveltségével és felvilágosult ságával.Bbbo kapaszkodva bizakodtunk 1914-bon is abban,hogy a józan ész es az ösztönös élniakarás orősebb lesz,mint a háborús szellem.Tévedtünk.Ennek a négy éves vérpocs éklásnak szomorú következményeit sínyli ük ma is,az olrondosotlon és hebehurgya módón összekuszált szálai: fonódnak most a nyálaink köré és fojtogn tnak mindnyájunkat .-Imit akkor botor fejjel elrontottunk, most ol tudnánk ígazitanijjia lenne a felelős vosötökben eieg bátorság az őszinteségre. No álltassuk magunkat,Mondjuk meg-nyilton,hogy a fegyveres elintézés már non illik a huszadik század emberéhez.1 nyers erő esz colon" cselekedeteit a kicsiszolt észnek és szeretetnél: kell féken tartania.** mult ősszel Münchenben mér megtörtént az addig hihetetlen,amikor a béke és habom között kellett választani. Nor. folyt vér,non patakzott százezrek könnye,mégis megkönnyebbült Európa,mert az arra hivatottak az eszükre hallgattad: és ugy cselekedtek.;* mostani helyzet hajszíllnyira egyezik a mult őszivel,tehát megint ahhoz hasonló elintézést várunk ós követelünk. —