Hetikiadás, 1939. január-december

1939-08-16 / 33 [1525]

/klli előtt folyt./ -- Kszeteió Nagyot hallgattak rá.Béla király a családi ~ra gondolt.Feleségét Báncza látván váci püspökre bizta,hegy kisórje ol a nyugati határra.Hahold Mihálynál: mog'azt a p.ogbizdst adta,hogy húzódjék lo a dalmát tongorpart feló a gyomok,i­vcl* - Kálnán öcsön szánitotta összo - gondolkodott hangosan - az összegyüleke­zett hadakat • -Megütik náris a negyven ezret,pedig fele na el tudott jönni a jár ha tatlan utak miatt .Ha felenged a tél,racg logalább ­Nagy méltatlankodva robogott hó az ajtón az előbb eltávozott társaság.ügm őrsök magából kikelve méltatlankodott, - Vácot feldúlta a tatár.ncrt mi csal-: t eaaácsk ózunk .Mi órt félünk ettől a jött ment ellcnsógtő 1?Vágjunk noküKi tart vcleri?Nagyura:?.,ha engeded,ha non,ÓH a ma­gra", szakállára megkezdem a harcot .Vitézi ember"no : türhoti^hugy itt a szomszédunk ban meggyilkolja a áfájúnkat .Ha te még mindig töprengsz, ma] d on cselekszem. "Elviharzott •Mór; Busádban is feltámadt a harci kedv, mert utána sietett .Csak M tyás esztergomi érsek,Rajnáid ordólyi és Gergely győri püspök ma.ra.dt a terem­bon..- szentéietü Jakab nyitrai püspök neg annyira összeroskadt,hogy egészen bo­levoszott a karosszékébe. '- Nem tudja zabolázni hevességét - siránkozott - pedig igy vesztünkbe roha­nunk.íía ;yuram,niórt nem parancsolsz 'Ugrónnak is,neg a többmok is ?Szótforga­csolődik a lob irhát atlan nagyar erő. f J ' Béla király összeszorította az ajkát és felkapta tekintetét a mennyezetre. - Nem'birok velük - jött vissza Bertalan pécsi püspök. - Nem hallgatnak az okos szóra.Nekimennek a tatárnak.Talán te nagyuram erős szóval ­- Isten kezében vagyunk - sóhajtotta Béla király ós restellkedve kiba llagot a teremből.Dermesztő havas szél csaaeódott a folyosóról az arcába. Ismét győz a józan ész? A mult óv szeptemberében mar készen álltak a hadseregek a. döntő leszámolás­ra, amikor az országok felelős vezetőiben feltámadt a lelkiismeret és vérontás nélkül intézték el "azt a kérdést, aminek megoldására már-már csak a fegyverek ere­je látszott a leglakalmasabbnak.Most megint annyira összesűrűsödött az ellenséges indulat,megint annyira megduzzadt az elintézetlen ügyek eddig mesterségesen szül: mederben vezetett arja,hogy riadtan várjuk a gátszakadást. 1 magunkfajta nagyságú nemzetek aggodalma mindig nagyobb és alaposabb,mint a világbiroké,inert ha mi halálos sebet kapunk,hosszú évtizedekre megbénulunk,o­setlog az elmúlás réme is megérint bonnünkot,mig a'nagyok sokkal hamarabb heve­rik ki az esetleges megpróbáltatás következményeit. Jó néhány évtizede büszkélkedünk az európai országok műveltségével és fel­világosult ságával.Bbbo kapaszkodva bizakodtunk 1914-bon is abban,hogy a józan ész es az ösztönös élniakarás orősebb lesz,mint a háborús szellem.Tévedtünk.En­nek a négy éves vérpocs éklásnak szomorú következményeit sínyli ük ma is,az olron­dosotlon és hebehurgya módón összekuszált szálai: fonódnak most a nyálaink köré és fojtogn tnak mindnyájunkat .-Imit akkor botor fejjel elrontottunk, most ol tud­nánk ígazitanijjia lenne a felelős vosötökben eieg bátorság az őszinteségre. No álltassuk magunkat,Mondjuk meg-nyilton,hogy a fegyveres elintézés már non illik a huszadik század emberéhez.1 nyers erő esz colon" cselekedeteit a kicsi­szolt észnek és szeretetnél: kell féken tartania.** mult ősszel Münchenben mér meg­történt az addig hihetetlen,amikor a béke és habom között kellett választani. Nor. folyt vér,non patakzott százezrek könnye,mégis megkönnyebbült Európa,mert az arra hivatottak az eszükre hallgattad: és ugy cselekedtek.;* mostani helyzet haj­szíllnyira egyezik a mult őszivel,tehát megint ahhoz hasonló elintézést várunk ós követelünk. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom