Hetikiadás, 1939. január-december
1939-07-19 / 29 [1525]
Julianu s. -'^^imiTAn IrtaiSisígmaady Géza. Az őszi nap kelő sugarai lassan szivták fel a Duna felett párásán hömpölygő ködöt, A Nyulak szigetén éppen matutinumra csenditettek,amikor a felhőn át kibontakozott a budai Szent Flórián templom zömök tornya, Julianus fráter görcsös somfabotjára támaszkodva ballagott a lustán hullámzó nagy folyó felé.melynek széles medre hasztalan birkózott évezredek óta a budai parttal;Nem birt a sziklákkal.így azután annál dühösebben regta a sziget iszapos földjét. -Lám,lám ez az öreg fűzfa még jó két lépésnyire szomorkodott a viztől, amikor utoljára itt jártam.most meg iszapos a torzsé, - állapit ott a meg bizonytalanul. - Volt itt pad is akkor,mert innen átláttam a királyné asszony kert jé re, azután a kis királyi gyermekek felmásztak a barackfára és fehér vászondarabokkal integet te k, ha már igen szomjazták a mesét..,Hol lehet most az a pad Barnabás testvérem?... -Nem tudom tisztelendő bátyám- felelte az ifjú domonkos barát,akin még kissé esetlenül lógott a nagy spanyol szent kámzsája,-Mióta én itt vagyok,azóta nincs itt a parton ülő alkalmatosság.Hanem itt a takaróm.Ha pihenni akarsz,löforitem.Innen jól átlátni már a viz felett. Nagy igyekezet tel, féltő gonddal helyezte le a szűrből készitett vastag pokrócot és gyengéden átölolte öregebb rendtársa derekát,mert érezte,hogy fogytán van az ere je • -Köszönöm...így,innen majd hamarabb észrevesszük,ha közeledik a ladik.., Miserore mei Deus secundum magnam misoricordiam tuam. -Et secundum magnam multitudinem miserationum tuarum dele iniquitatom meam - felelte rá Barnabás fráter. Szép csendesen mondták felváltva a zsoltárokat. Nem kollett nekik irás,mert Julianus fője többet ért minden könyvnél. Hátuk mögött még zsongott a kórus éneke.amikor a beteg botja tompa koppanással ráesett a pokrocra,a feje meg előrebillent a mellére. A kisebb fráter tágranyilt szemmel nézte társa elgyengülését. Hirtelenében nem tudta,mi tévő legyon? Riadtan pislantott a klastrom felé,de a bokrok eltakarták előle a látást. Szorultságában átölelte és ugy tartotta izmos kar jában,mint anya ^magat ehet étlen gyermekét. Budáról is átszürődötta harangozás. Julianus kinyitotta a szemét. -Most megy a királyné asszony miséro... Mintha látnám... Barnabás..,? Talán jobb lenne,na összevetnénk a hátunkat. Fázom...Itt a fák között a viz felett eltévedt nyirkos szél bujkál. Ugy összevetve talán jobb lenne... Sirály sikongatott fölettük,azután vadludak loccsantak le á sokély áradásra. Ami kor megláttak a két embert .sebesen úszni kezdtek és felszántották a folyó hátát. Barnabás még a lélokzotét is ugy szabályozta,hogy ne legyen kellemetlen a másiknak,mort amióta magára öltötto ozt a vastag gúnyát,egyébről sem hall; mint arról a csodálatos cmborről.aki kétszer vágott neki az ismeretlen keletnek! kétszor rohant bele a voszcdclcmDo,hogy segitsen az ország sorsán. A szigot lankadt fái alatt való séták alka Imával 'milyen mohón szivták mc gukba Hiacintus fráter halk szavait, ami kor arról beszélt,hogy milyen szenvedései arán korcste Julianus ós három társa a magyarok őshazáját Ázsiában. Négvon vágtak noki a rettentő útnak. Az Adriai tenger és a Fekete tenger át hajózása után jutottak ol a Krimi félszigotro,ahonnan nosszu hónapok várakozása során elgyengült testtel ballagtak egy karaván'nyomán északnak. Koldulgattak, kanalat faragta!: és árulgatták,abból' uldcgeltok.de 'még igy sem boldogultak, A két legfiatalabb erre előállt azzal,a gondolattal,hogy Julianus és Bernát fráter adja cl őket rabszolgaként ,hogy az árukon folyt áthassák az utat, -Hát miért kellett nekik mindenképen tovább menniök?- szakadt ki akkor a kis Barnabásból a keserűség, -Mert jön a tatár.Százezres lovashadának csak ugy tudunk mi magyarok ellent állni,ha sokan vagyunk. Ázsiában maradt a magyarság nagy része. Folyt, köv.
