Hetikiadás, 1939. január-december

1939-07-12 / 28 [1525]

A termés értékesítése. Nagyot fordult a világ kereke,ami abból is látható,hogy nehezen tudjuk eladni a búzánkat, A természetes ész azt követeli,hogy kapva-kapjon a világ a földkerekség legjobb és legszükségesebb terményéért,ezzel szemben kormányunknak már az ev első hónapjaiban a legkomolyabb gondot az okozza,hogy kivel vásároltassa meg azt a felesleget,amit okvetlenül el kell adnunk,mert az árára szükségünk van, A nagy háború előtt arra kellett vigyáznunk,hogy senkit se bántsunk meg a búzánkra áhítozó külföldiek közül,annyira kapósak voltunk,most meg unszolnunk kell a vásárlókat .mert a nemzetközi politika irányítja az országok egymással való érintkezését és nem egyszer előfordul,hogy szűkös-' ködnek,vagy egészen nélkülöznek valamely jó árut csak azért,mert a termelő, vagy árusító nincs benne szövetségi rendszerükben,amelynek éppen az az egyik fő cél ja,hogy tönkretegye a másikat. Mibta a magyarság meggyökeresedett ezen "a földön,mindig az állattenyésztés és földmivelés volt a fő foglalkozása,amelyhez később csatlakozott a gyümölcst emelés ,yadászat és halászat olyanmért ékben, hogy külföldre is juttathatott belőle. Évszázadok alatt belénikidegződött ez a rendszer, amely szerves része lett életünknek. Berendezkedtünk rá és nyugodtan éltünk belőle,amig az ellenségeskedések nyomására meg nem változott a helyzet,de mivel még nem tudtunk mindenben áttérni az úgynevezett irányit ott és célszerű gazdálkodásra,kényt elének vagyunk a régivel bajlódni, pedig nagy erőfeszítésünkbe kerül, A nyugati országokban ugyanis átlagban 9 pengő a buza métermázsája,mig nálunk husz pengős arra számit a gazda,mert az ipari cikkek és egyéb életszükségleti tárgyak ára ennek felel meg. Ha már most kevesebbet kapna éite,felborul/pénzbeli egyensúlya,amelyet a világháború és forradalmak,ma jd pedig utána az ország gazdasági egységét feldaraboló békeszerződések amúgy is megbolygattak. Mivel csonka országunk lakóinak több mint fele mezőgazdaságból ól, kénytelen a kormány ennek a legértékesebb néprétegnek megélhetéséről még áldozatok árán is gondoskodni. Súlyos milliókba kerül a huszpengős búzaár feni tartása,mert 1934. januárjában még 7 pengő 67 fillér volt a buza ára,holott 1913.-ban 25 pengő 84 fillért fizettek érte,de az ipari cikkek a békebelinél átlagban 40 százalékkal dr-gablak. Számtalan más esetben is hasonló a helyzet, Amig az élelmezési cikkek átiaga a békebelinek csak 85,8 %-át érték el,addig a ruházat 114, a világítás és fütes 134 százalékra rúgott fel 1936. legelején. Körülbelül ugyanez az arány most is. A nagykereskedelmi árak közül a gyarmati származásúak a békebelinek 176 százalékát érték el,de a mezőgazdasági cikkek itt is alulmaradtak,amennyiben az 1913, évi átlagos árnak csak 84 százalékáig tudtak felvánszorogni. A kiskeres-^ kedelmi arak közül érdemes kiemelni a következőket; Békében a sertéshús ara átlagban 3 pengő volt,mig ma körülbelül 2 és fél pengőbe kerül ugyanaz a fajta hus. Békében a zsirnak való szsLonna 1 pengő 89 fillér volt.míg ma 1 pengő 50 fillér, A disznózsír átlaga 25 évvel ezelőtt két pengő volt, míg na egy 'pengő 76 fillér. A pergetett méz kilója ugyankkor 2 pengő 40 fillér volt,mig ma, 1 pengő 50 fillér* Ezekből is látható,hogy az őster- . molők rosszabbul jámak,mert .az úgynevezett agrárolló még mindig fenyeget; Békében a férfiruha átlagára - hivatalos adatok szerint-46 pengőbe került, ma pedig 76 pengőbe* Ha változtatni akarunk sorsunkon,nem szabad sokat tétováznunk, ha nem el kell fogadnunk a kormányzat alapos tanulmányozása után kialakult' tervez etet, amely korlátozza a különböző gabonanemüekkel bevethető területet,hogy célszerűbb,jobban megfizetett,nagyobb hasznot hajtó terményeket küldhessünk azokra a piacokra,ahol kénytelenek eltekinteni a származás tói, annyira szükség van rajuk. Ff/tt - - - i..