Hetikiadás, 1939. január-december
1939-06-28 / 26 [1525]
Peng a kasza. Kszekció Amikor a múlt ősszel fegyverbe hivták a legények elejót,hoj,do sekan gondoltak arra az őszi votós láttán,hogy ki fogja majd learatni azt a gabonát,amely akkor kozdött kisarjadni abból az áldott magyar föld bői,'amelynek védelmében vidám ,nót ázással ^felpantlikázoi.t kalappal gyülekezett a férfinép a kaszárnyák udvarán.Azután ujabb csodát láttunk mi is meg a világ is,mert bár megszoktuk azt a mondást,hogy katonának termett nemzőt vagyunk,mégis kis szorongással vártuk, hogy a husz eves elnyomás és fegyvertől ensogro kénys zeritott ál*béke ide jón nem petyhüdte-c ol a magyar legény izma,"nem órzi-o kényelme tlcnnok az egyenruhát ^idegennek az ongcdolmossőget cs kiütközik-e majd belőle az az ösztönös vitézség, amelynek mi öregebbek a világháborúban részesei cs tanúi voltunk. Azután uj legendák keltek azokról a gyerek-emberokről,akik példátlan fegyelmezettséggel,akadályt nem ismerő elszántsággal és olyan vitézséggel harcoltak,mintha egosz életüknen ozt cselekedték volna,pedig legnagyobb hányaduk négy hónappal azelőtt markolta nog először'a puskát,vagy a kardot. A tél derekát nögszégyenitő márciusi zimankós vi bar ban> fagyban ugy rohant ez a maroknyi sereg, mintha négy nap alatt kellett volna jóvá tenni o két évtized tétlenségét .Nem vallottunk szégyent!Apró sirhantok,bajtarsbárdolta egyszerű fejfák jelezték az utat és bizonyították azt a kemény harcot,ami vei visszaszereztük az ezer esztendős haza szent földjének egyik darabját. Aratott megint a halai és azokból a nyalka legényekből - fájdalom - néhányan nem tudtak már aratni abból a vetésből,amelynek növekedését simogató szeretettel várták,de azért nincs fennakadás,nincs megállásomért tiz évszázad irott története tanusit ja,hogy önnek a fajnak az a hivatása,amióta itt rakott fészket a Kárpátok alján és a négy folyó mentén,hogy egyik kezével az ckcszarvát ,a másikkal meg a kardot szoritsa.Hol a kaszával,hol meg a karddal kell megmutatnia ,hogy legalább olyan tulajdonságok lakoznak benne ^nint szomszédaiban. Ezcrró sokasodtak fölette az évek. tengernyi vé dagadt a fái dal ma, néha meg is bicsaklott a térde .kiverték a kardot a kezéből,idogen eresztette beléje ekéje vasát a magyar földbc.do nem tu.ott mégsem gyökeret verni benne,mert valami csodálatos erő mindig talpráállitotta és véro hullásával,verejtéke patakzásával •sak visszaverekedte azt,amit az Isten is neki rendeli. . Igy történt most íSjmcrt nincs üj a nap alatt ^Elmentek .az alföldi,dunántúli , tiszanonti.es mátraaljai legényok,azután - a kegyetlen magyar sors kegyességéből - a gyilkos harcok után mégis megszaporodtunk .'Magyar kasza peng a Csallo ^özbon.micnk a Kisalföld és a Kárpatlaján megint szabadok lettek a Nagyságos Fejedelem hűséges ruténjei,a nőhai kuruc sereg vitéz talpasainak unokái.Ki hitto volna ég nost egy éve ís.hogy az öntelt és fennhéjázó Csehszlovákia elmerül az idők végtel önjében és unokáink csakroszz álomként fogják emlegetni,esetleg dajkansének mondják azt a szomorú időt,amikor ez az emberi észt megcsúfoló torz állam uraskodott fajunk egyik részén. Nagyobb lett a hat arunk.Sok-sok ezor renddel több buzá dől le magyar kasza nyomán.mint az utolsó husz esztendőben cs erőben,számban,öntudatban annyira megnövök ed tünk, hogy most már még inkább nom mondunk le azokról a barázdákról, amelyek fölött - átmenetileg - idegen kézben lendül a kasza és ell nségcs célt szolgál a nyomán zizegő aranyló termés. Aratunk és uj rendet vágunk a régi fóldön.Trianon kijózanított a tétlenségből és nemtörődömségből,Az uj rend azt kövoteli,hogy "magyar kézbe jusson non•jsak a kasza,hanem a föld is .Annak leg- en haszna belőle,aki nem válogatott eddig som abban,hogy kaszát vagy kardot kell-e fognia,hanem csak azt noztc,hogy veszedelem fenyegeti az ősi földet,amikor pedig elkergette a határról az ellenséget, vére helyett a verejtéke ternékenyitotte meg. * Látástól vakulásig kell dolgoznunk mind annyiunknak, ha azt akar juk,hogy emberibb és magyarabb legyen az életünk és utódaink ne a gyávának kijáró megve. tóssol Gtilékezzonok majd meg rólunk,akik Nagymagyarországot örököltünk.
