Hetikiadás, 1938. január-december
1938-04-13 / 15 [1524]
eryogyi r as. íyjö.apnus 10. Irta: Örffy Imre felsőházi tag. Trianon óta nem vol + a mag.yarság helyzete külső és belső vonatkozásban mozgalmasabb,sőt izgalmasabb,mint most. Sorsdöntőén fontos tehát,hogy a helyzetet tisztán lássuk s következményeit okosan vonjik le. Hogy a lényegest a lényegtelentől elválasszuk éshogy balitéletektől,gyűlölettől mentesen gondoljuk végig a tennivalókat, wsak igy válhatik valóra felt ám?; ásunk, amely után a krisztusi feltámadás ünnepén kétszécesen sóvárgunk. Be keli ismernünk,hogy a Trianon utáni Magyarország elesettségében nem foglalkozó,t oly mérvben a szociális porblémákkal.mint kívánatos lett volna. De hadseregét sem fejleszthette a szükséges mértékig. E két tény megadja a ma és a holnap feladatát. Es bár a hadseregfejlesztés pro grammja pénzügyileg összehasonlíthatatlanul a súlyosabbik,mégis az a meggyőződésem,hogy ugy a kormánytól,mint az egész magyar társadalomtol a szociális programm fog többet kívánni . Nincs ió terápia jó diagnózis nélkül. Ha gyógyítani akarunk, a b»jt kell jól m gállapitanunk. A magyar társadalomban ászlelhető kirívó ellentétek, - különösen kulturális ás jövedelmi téren v nem irhatok egyedül a háború utáni néhány esztendő terhére. Sokszázéves egészségtelen fejlődés eredménye ez,különösen az utolsó másfélszáz évé ,amelyért tehát nem nekünk kell vezekelnünk a tört'nelem ítélőszéke előtt. De be -ell vallanunk,hogy az egészséges kiee-yenlitődés folyamata a háború után sem indult meg abban az ütemben,mint kívánatos lett volna. Sőt bizonyos vonatkozásokban még romlott is a helyzet. Egyik régebbi besz s demben mondtam: "Szociális politikát cs^k áldoz -tok hozásával lehet keresztül vinni... H'dd jöjjön r z erőteljesebb szociálpolitikádé az ezt előmozdító áldozatokat mindenki viselje éspedig ' eherbiró képess-ge rányáb r n,tehát elsősorban a konjunkturális n?ere sósét f elműt a tó osztályok. Ez pedig leg 1 evésbbé a magyar földbirtokos osztály. Az ipari t'ren beállt hallatlan fellendülés magárigazd-sá i, közelebbről szoeiális szempontból csaknem tűrhetetlen eltolódást eredményezett, p milliárdos vagyonszaporulatok egy-két cs r ládi dinasztia kezébe keiültek,amelyek r szpciális felfogás, c m r gy°r nemzeti hagyományokhoz VPIÓ r-agnszkodás szempontjából r magyar agrártársadalom tagjaival egyenértékűnek egyáltalában nem fekin + ]jetők. Ennek tenát le kell vonni a konzekvenciáit." Ma sem tudok egyebet mondani, fis amint akkor nem vette tőlem zokon a,megállapítást r túlnyomórészt szerényebb körülmények között élő vidéki zsi doság,ugy nem veheti rossznéven azt sem,ha ezt az eszmemenetemet tovább fűzöm. A mammutn-kapitalista zsidóság erős megadóztatása ugyanis egynrgábaQ még nem lenne elegendő rendszabály. Emiitett beszédemben utaltam a fiatal keresztény é rtelmiség nehéz .helyzetére is. Az állást°lansag és vele °z elégedetlenség pzóta cs^k nőtt. ^em késhettünk tehát ;z orvosszerek hoz»taláyni.Amikor volt, "minthogy lesz is, bátorságunk r magyar törvénykönyvre hivatkozva r- kisegzi sztenciáju vidéki zsidóságot védelmünkbe venni,kimerjük mond-ni azt is,hogy en nek a zsidóságnak a legelesettebb keresztény rétegeknek,éspedig •• fiatal értelmiségnek és - mezőgaz" "sági munkásságnak megerősítését célzó törekvéseket tőlünk nemcsak rossznéven vennie nem szabad,h r nem ezt r munkát egyenesen segítenie kell.Mert ha ezt nem teszi a fesztiőerők robVnásig fognak "fokozódnir Alhum r nitásból i t nem SZÍ b'.d senkinek sem szembehelyezkedni - józanulfelfogott nemzeti -rdekekkel.Tizenöt évvel ezelőtt egy alkalommal igy formuláztuk a zsidókérdés lényegét; " A zsidóság sorsa attól függ,vájjon a nemzeti együvé tartózandóság érzése erősebb lesz-e benne,mint a saját íajtaja iránti szolidaritás." Ha igen,akkor a mindegyre jobban jelent ezo feszül* ségek levezetésit remélhet jük.Ha nem akkor maga idézi fel a súlyosabb következményeket. Támogassa tehát mindenki a mostani politikai irányzatot és kormányt,nogy a nagyobb bajokat elkerülhessük.
