Hetikiadás, 1938. január-december
1938-02-16 / 7 [1524]
Az öreg csont. Ixta:Kisigmándi Gáza. ' - - ott lent a falu alatt,ahol a patakra rádobott palló a gyalogösvény folytatása, mondom,ott vetette oda a szót a^másik: Miért nem nyughattaMihály?..^ csendes szemre hányásra felszegte a nyakát .Szemközt fordultak. A hold sárga világosságot permetezett rájuk .Csobogott a viz a patakban.A két kakaskodó meg ugy nézett egymásra,hogy egyre közeledett az arcuk.Szinte öszszeért a bajuszuk,amikor Mihály kisziszegte: En nyughassak....!?De ekkor már markolták egymás vállán a gunyat. Rettentő kömény fogásuk alatt foszl&dszott a posztó.A nid szélén kopogtak,araikor a csizmaszárból előkerült késen villant a holdsugár.Iszonyatos hörgés Akkora dördülés rázta meg a levegőt,hegy hullani kezdett a fold a fedezék gerendái közül és kihunyt a mécses ímboiygé lángnyelve.A tompa rázkódás robaja végiggördült a hegyeken.Beleütközöt t a szikllák taréjába es ha^bként szétfeccsónve beleveszett a lábrakapott géppuska-zajba. _ • Az alig félázakasznyi h.akanép szájtátva bámult bele a semmibe. - Ez lehetett a negyvenkéttesük - szaladt ki a felszabadult izgalom az egyikből. - Ekkora dördülést még nem hallottam - erősítette meg a másik. Mozgatták,nyújtogatták a nyakukat,hogy megszabadulhassanak a rájuk hullott törmeléktől.Akadt olyan is,akinek égett a aigarettája és most tölcsáresen fújta bele a keserű füstöt a nyirkos feketeségbe. Valaki tüzet csiholt.Vakité'csillaghullás parázslott beié a sötétségbe és nemsokára óriás torz árnyék hajladozott a durva falon,mert a benzines gyújtó kanócától lángralobbant a mécses és derengő félhomályt szitált a fedezékre. A dördülés nyoma már elsimult az arcokról,amikor megszólalt Kiss Andris honvéd. - Mi volt avval a hörgóssel .Miskabácsi 1 ?... - Azám! - üinaögött xá a többi. - Mondja csak szépen tovább... Akkor már ötödik éve dörögtek az ágyuk.Megritkult a sor az ezredekben és a fiatal király ugy segitett magán,hogy angyalbőrbe öltöztette a " vónségeket".így jutott ki a harctérre Berek Mihály öreg csont ,aki közelebb toporgott ugyan az ötvenhez,mint a negyvenhez,de még mindig ember volt a talpán; ha meg kellett mutatni,hogy ki a legény a gáton.A nagy unszolásra kétfelé simította a bajuszát .Amikor igy ösvényt csinált a szónak és belenézett a mécses bátottalan derengésébe,akkora szomorúság ottfelejtett nyoma gubbasztott szarkalábos szemesugaból,hogy a fiatalabbak szinte meghökkentek. Közönséges garaszti ember ennyi idős korában még nem szokca igy az arcán viselni az élet kálváriájának emlékét.De ekkor már ismét mézként folyt a vén tizedes ajkáról a szó,amelynek régen megszokott meseszerű egyszerűsége összeterelte a hallgatóság másfelé kalandozó gondolatait. -A hörgéssel? - ismételte a beszéd utolsó szavát, - Hát nem Mihály loccsant bele a rohá^né iárásu patakba... Mire haza botorkált vérző mellével ,jártányi ereje se maradt,A másikat temették éppen,amikor bekísérhették a csendőrök a járásbíróságra. A törvény négy esztendőt szabott ki rá, - Fehérnép miatt? - vetette oda Kiss Andris parázsló szemmel. Akkor már jó esztendős is lenetett a gyerek .Azután árván maradt szegény-*.. Tehetetlenül bele intett a nyirkos félhomályba.KiíJita az összegyülemlett indulatot, utána meg na3*gyot hallgattak rá. Kisvár tátva mégis kiegészítette a szót! Folyt .köv.
