Hetikiadás, 1938. január-december

1938-11-09 / 45 [1524]

4C , Hetkiadás, KszckdA 3.oldal, 4o.azani.' 1933.nov,9, Ősszel. Ir t a:Ki sígmándy Géza. Lapos őszi szél futkározott a fák között. Bohókás jókedvében belebelakapott a sárgás lombokba,rakoncátlan jókedvében letépett "belőle annyit,hogy ujabb rétegben szitálta rá az avarra. Savanykás ,orrfacsaró illat terjengett a levegőben,moly csak akkor szívódott fel a ragyogó kékségbe,amikor kikukkantott a nap a lusta felhő tépett lepedőjének rongyain. A házak ónk ari kával szegett apró színes ablakait megnyiszorogtatt a a fuvallat ,de annyi ereje már nem volt,hogy megnyö gethett e volna a kastély fáit,melyek komoly méltósággal vigyáztak a"nyugalomra. A boltíves folyósok első emeleti ablakának arasznyira nyitott ábl kán nézett ki a sápadta vált kertre Kelemen diák,a Nagyságos Fejedelem bizalmas embere,akinek még a legénytoll som polyhedzik az állán, a Nagyúr mégis ugy megbecsüli, mint akár azt a szó talán* hat almaszál embert .akinek varjuszárnyhoz hasonlatos bozontos bajusza a mellét vori,fóko»to szemöldöke sűrűjében po dig ol éved a fésű foga. Ott áll már jó idojo mozdulatlanul oszlopnak vetett vállal és a csizmája felkunkorodó hegyével rajzolgat valamit a sima,szürke kockakőre. Kólómon nommori megzavarni. - Miért nem jön már Sréter uram? - tudakolta a %gyur. - Itt áll a folyósón és nézegeti a csizmáját - rosszmájuskodott a diák. - Akkor hagyjad.fiam - szelídült meg a Nagyúr föltámadni készülő nohcztolésc. - Ha te tudnád,hogy Sréter generális uram milyen gondolatokat forgat fejében, akár évekig el várakoznál rá... Hagy csend ült bo az üres székekbe és kúszott bo a homálybavesző sarkokba. A diák tágranyilt gyermekszemével bámulta urát,aki fél konyákra cj tott fejjel merengett bele a mozdulatlanságba. A könyves szekrényre állított rézfoglalatos óra Homokja surranva folydogált le az alsó tölcsérbe. ,Még a ozu is elálmosodott a szemöldök-fában* Csak a homok mérte az örökkévalóságból az ember száára meghagyott időt. - Tudod-e Kelemen fiam - kezdte a Nagyúr orgonabugását idéző lágy szóval - hogy min töpreng annyit Sréter uram? - Nem tudom - lehelte az ifju,akit mindig elfogott az a titokzatos igézet, ha urávaéL állt szemközt és ugy, n g juh ászi tott a, mintha kegyes élctro készült volna való melyik szélesfolyosóju visszhangos klastromban, - Olyan petárdát sz'oretnc csinálni ,amit ágyúból lehet kilőni,de csak 'lekor roboanna, ha földet ér, - Csak akkor?- csodálkozott a diák és nyiladozó esze hirtelen végigugrálta azokat az ismerő tokot .amely okot s csiksoulyai ferences fráterek iskolájában csopogt ett ok a 'buksijába, - Csak akkor fiam, bólintott rá a Nagyságos Fejedelem és olyan gondfelhő ereszkedett az arcára, mintha az idő janis "nem a természetet, hanem az : ember 1 ollóét szabályozná. Szemközt a ózont Erzsébet székesegyház tornyában megkondult a harang ős öblös kongás a elűzte az isiét befészkelődő csendet, - To még non-igen figyeled a világ folyását - merengett cl a diák nézésén - igy hát azt som tudhatod,milyen nehéz lett a magyar sors... Kelőmön lopva keresztet vetett alig mozduló jobb kezelőjével ós olyan szorongás lott rajt a" úrrá, mintha a torkát markolászták volna, A harang zsongása már beleveszett a nagyszoba bútorainak zeg-zugába és amikor megint megszólalt a Nagyságos fejedéi ön, olyan mélyről búgott fel a fájd' loajannyira bonne lüktetett a szive verése,hogy a diák arcából kiszaladt a vor es óvatosan nekidőlt az ajtófélfának, /folyt.köv./