Hetikiadás, 1938. január-december
1938-11-02 / 44 [1524]
talviAOri ™™vi f^^ en .ieéye ^nyben háromhónapos határidőt szabtak a tlí^K+L^f 1 ?^ ter 5 ie%c visszaosatolására TOnatkoa6^gá\llapodás-létrejöttére es az egyezmény szerint csak akkor ült volna ismét ösaze a négyhatalmi értekezlet,ha a kölcsönös tárgyalások ez alatt az idő alatt eredménytelenek lettek yolna.Mar az egyezmény létrejövetelekor nagyon hoszszúnak tűnt fel ez a hatarido,üert attól kellett tartani,hogy a cseh korS^J^ 03 ,^^^^ legfeljebb osak egy részóriesz hajlandó önszántából tel jesateni.Ezi az^aggodalom,sajnos,valóra is vált.Hiába fáradozott a magyar bizottság Komaromban,hiába folytak a jegyzékváltások azután is,meg a legutoljára tett cseh ajánlat is elfogadhatatlannak bizonyult, mert nagy magyar;városokat akart környékükkel együtt visszatartani idegen uralom alatt.S mivel Magyarország változatlanul kitartott a békés rendezés elve mellett,nem maradt más hátra,mint hogy bizalommal felkérjük Németországot es Olaszországot a döntőbírói szerep elvállalására .hiszen ez a kót nagyhatalom már München előtt is,az ottani tárgyaláson is többizben állást foglalt ara igazunk mellett.A cseh kormány is Kezdte belátni ekkor,hogy nagy hátránnyal járna számára,ha még tovább feszíti a hurt és kénytelenkelletlen belenyugodott abba.hogy a két nagyhatalom kiváló képviselője, Oianc gróf és Ribsentrop döntsön ebben a nékünk már husz esztendő óta oly nagyon fájó kérdésben. t Nagy hálával tartozunk ennek a két,irántunk mindig jó barátságot tanúsító nagyhatalomnak már azért is,hogy minden késedelem nélkül elvállalta a döntőbírói szerepet s ezzel lényegesen megrövidítve az eredeti háromhónapos határ időt,megakadályo zt a azt,hogy felvidéki magyar testvéreink tovább szenved jenek. De" épugy köszönetünk meleg szavával üdvözöljük a lengyel nemzetet is,amely baráti" támogatásával nagymértékben hozzájárult ahhozjhegy a csehek ellenszegülése sikertelen maradt ós ma már a becsi megállapodás ismeretében" szivünk teljes melegével köszönthetjük ismét körünkben a legrövidebb időn belül felszabaduló magyar véreinket. A magyar nemzet mindig a legigazságosabb alapon,a nepraj^ zi elvből kiindulva követelte azoknak a magyaroknak a visszacsatolását ^kiket husz évvel ezelőtt a legerőszakosabb nodon szakítottak el az anyaorszártól.A néprajzi megoszlásnak azonban nincsen egyenes határvonala s ezért természetesen az uj határokat csak ugy lehetett megvonni,hegy egyes szlovák többsSgü helységek is idekerültek hozzánk,viszont maradtak olyan helyek" Szlováklábán,ahol a lakosság nagyobb része magyar nemzetiségű.! magyar nemzet azonban nem tesz különbséget,ópoly testvéri szeretettel fogadra korebe a szlovákokat,mint a velük hazakerülő magyarságot s épugy kinn gondoskodni A magyar"történelem hosszú évszázadai alatt alig voltak olyan örömteljes napok,mint amilyenek a felszabadulás ós,újra egyesülés / folytán most következnek.A mostani magyar ünnepen regi vágyunknak egy része teljesül,hiszen többszázezer olyan magyar tér vissza az anyaországba,akiknek sorsát mindi:: aggódva figyeltük,s akikről jól tudjuk,hogy a hosszú husz esztendőn keresztül mindig hu fiai,voltak a ma gyár nemzetnek es hozzánk hasonlóan állandó vágyakozással várták a felszabadulás ünnepe U , . . ... ^ Magyarország és Szlovákia között pedig most mar uj hat irvcnal huzódik.Határvonariesz ez.de nem elválasztó vonal.A'-magyar es a szj> vák nemzet ezer esztendőn keresztül rundig jó .egyetértésben JR <Á ^fS t lett és erős a bizodalmunk,hogy a mostani uj,igazságos elronuezés ismet re "teremti az uj és gyümölcsöző együttműködést. jV
