Hetikiadás, 1938. január-december

1938-01-19 / 3 [1524]

Chautemps uj kormánya. A francia kamarában meglehetősen gyakori éjszakai ülések legutóbbika hozott olyan eseményeket,melyek Chautemps miniszterelnök előző kormányának lemondásához vezettek.Nem nyílt bizalmatlansági szavazás előzte meg a kor­mányválságot, ilyenfajta szavazásra nem is került sor a kamarában,hanem a köz­vetlen ok az volt,hogy Chautemps látta,hogy az úgynevezett népfrontból,amely­re a kormány támaszkodott,az egyik csoportba kommunista párt,olyan követelé­seket támaszt.amelyeket,nézete szerint,teljesíteni nem lehetett.A főleg pénz­ügyi természetű kommunista követelésekkel szemben a szocialisták részéről sem kapott Chautemps biztató támogatást s így helyzetét bizonytalannak lát­va, lemondásra határozta el magát. Lebrun köztársasági elnök nyomban megkezdte a válságból való kibonta­kozásra irányuló tanácskozásokat .Nem volt könnyű munka.Négy nap alatt egymás után ismét Chautemps,majd Daladier,Bonnet.Blurn Leó kapott megbízást,de egyi­kük kisérletezése sem járt sikerrel.Egyetlen pártra egyikük sem támaszkodha­tott,hiszen a francia parlamentarizmusnak régi ba ia,hogy egyik párt sem tud olyn többségre tenni szert.hogy egyedül tudná vállalni a kormányzás felada­tait.Igy minden koimányá akit ássál megbízott államférfi kénytelen a sok párt közül itt is,ott is adott engedményekkel alkalmi csoportosulásba hozni össze annyit^amennyi többséget jelent számára.A kormányzat"iránya persze gyakran változik aszerint,hogy a pártcsouort egyes tényezői közül jobb-vagy baloldali szinezetüek^esetleg középpártisk vannak többségben .Az ilyen kormánytöbbség azonban m^g .tói értetődően nem nyugszik valami szilárd alapon,az összhang könnyen felbomlik s legtöbbször* elég egy étlen cárt kiválása ahhoz, hogy a többségből a + öbbi párt összességével szemben kisebbség legyen.S ekkor már a kormány aegbukott s jöhet az ui kísérletező,hogy más és más csoportosítás­sal ismét kormányzckepss tábort gyűjtsön m^ga mögé.Az egyetlen nagy párt hi­ánya miatt az ilyen változások igen sürün követik egymást,nagy átlagban min­den két esztendőben három kormányt is fogyaszt el a francia politikai élet, hiszen a harmadik francia köztársaság,amely fennállásának hatvannyolcadik esztendejében jár,eddig már százhárom kormányt látott. A mostani százne^yedik kormányt a váLság negyedik napján ismét Chautemps alakította meg,aki fele ismételten fordult Lebrun köztársasági elnök bizal­ma. Chautempsnak sikerült a kormány alakítás, ami re Blum és Bonnet hiába vállal­kozott. Ami pedig a koimány összetételét illeti,figyelemreméltó jelenség, hogy túlnyomóan radikális pártiakból áll. szociális ta miniszter is mindössze kettő van benne,a kommunisták pedig egyáltalában kimaradtak az uj kormányzó­táborból .Alapnak megmaradt továbbra is o népfront,á r a kommunisták nélkül s általában bizonyos fokú balról közép felé haladó eltolódás jellegét vise­li magán az uj kormány. Chautemps uj kormánya legfőbb feladatának a pénzügyi és gazdasági ba­jok megszüntetését s ez?el szoros kapcsolatban a frank védelmét tűzte ki. Bonnet .mint tárca nélküli miniszter kapott megbízást a szükséges intézkedé_ sek kidolgozás ár a, s az ő személyét biztosítéknak veszik arra, hogy az uj kor­mány pénzügyi politikája a francia-angol-amerikai há-rmas egyezmény keretei között fog mozogni. Külpolitikai t'ren lányéges változás nem várható.Abból a körülmény­ből azonban,hogy a kommunisták kimaradtak az uj tömörül 'sből,azt remélhet­jük,hogy a kommunista párt külpolitikai befolyása is csökkenni s általában a francia külpolitika szovjetbarát irányzata lanyhulni fog.

Next

/
Oldalképek
Tartalom