Hetikiadás, 1938. január-december
1938-05-25 / 21 [1524]
A esi ki hegyekben. KsKkció Irta:KisigmándI Géza. Alig tenyérnyi felhőcskék igyekeztek észak felé. A hold háromnegyedes sárga feje bújócskát játszott velük és közben u<?y zuhogtatta le a fényt a ragyogó szélű fehér vándorok között,hogy a vakító világosáig és tompa szürkület elkápráztatta a szemet.Ha beborult,halk cserrenő zaj jelezte a félhomályt és amikor kezdett lábra kapni a derengés, szinte megmerevedett az éjszaka csendje.Igy váltakozott a fény a f ílhomálylyal és a nesz a döbbentő hallgat ássál. Órák óta tartott ez a váltó gazdálkodás, de mindannyiszor más volt az ize és hangulata *Á fészkén ülő fácán h"lk kakatolása felborzolta az ideget,míg a fajdkakas búgó berregése olyan nyugalmat ás magabizást hintett a hegyoldalra,hogy nyomában belopakodhatott az üdítő álom.Ha meg az éhes menyét,vagy óvatos nyest surranását leplezte le a kibukkanó holdvilág,akkor a fa tetején szomorkodó varjú rekedt-* bánatos hangja recsegte szét a lapuló izgalmat. Korhadt ag maga törése és tompa zuhanása, amit koppanó Ütődé sek apróztak fel.valósággal jjara bokra tépte az é js zakát .Fény-kévék szántogatták a feketeséget cs Barázdájában elhalt a mozgás,megfagyott a zaj,megmerevedett az élet,mert távolabbról ideszitált a vackát megunt medve morgás a és visszhangként rácsattant a . • Lupulüi-begy ordasának sz°kgatott csúf üvöltése .Szellő libeg tette az ágat.Csak annyira mozdult a gally, hogy félálomba hintázta a cinkét .Bággyadt csipogás permetezett le az avarra. ,melyet már erősen felemelgetett az alatta sarjadó uj élet ereje. Azután messze napkeletéi en mintha sok-sok mécsest gyújtottak volna,de mintha fogyó olajukat már kiszívta volna a kanóc,megfehéredett SJZ ég alja.A tenyérnyi felhők belefutottak a sötét nyugati resztje és ezzel egy időben fehéredni kezdett a hold s árgasága.. Éppen utolsót lobbant a. milliónyi mécses, a mikor legrezősen felhasadt a föld es ég határán a sötét kárpit és a rigó bele fütyül te szerelmes dalát a hajnalba. Ez volt a jel.^egmozdult az élet a holt-merev erdőben.A nap ragyogása elXzte a feketes'get f megnyujtotta, bearanyozta a hoszszu árnyékot és font a végtelen kékség v°kitó tengerében már csattogott az Istent dicsérő láthatatlan pacsirta. Mert május volt akkor a csiki hegyekben. "Vérpezsdítő .élet fakasztó tavasz,haszta,l'Tn kígyózott a fák alatt a zegzugos árok, hasztalan meredt °z ágyú tátott torka keletnek és nyugatnak.°.z ember berzenkedő ' * hetvenkedő se nem tud t° meghamisítani és megmásítani a természet rendjét. . Ahol kiszáradt patak máladozó martu medre futott le a hegyről és beleveszett a futóárok pókhálójába,épnen ott állt egy legény lőre meresztett tekintett el, Amig szeme a sötétséggel viaskodott .inkább csak érezte,hogy mi történik odaát,de mióta felkúszott a nap a fák ágai közé,valósággá vált az ösztöne. - Rezgelődnek - suttogta hangtalan biztossággal. -Ha ez ok elmennmk innen, akkor ágyúval veretnek ide... Igy fűzte egyik gondolatot a másikba és mire az őrvezető odasurrant melléje /hogy négy szemmel jobban tisztázzák a helyzetet, akkorra már erősen markolta a kézigránát nyelét. - Éppen elérem a fészküket - csúszott ki a szája sarkán a maga hízó erő ós már kattant a nyél végén a kupak, sercent nyiszorogva a gyújtózsinór,hogy a következő szenhunyásban s levegőben süvítsen a buzogányszer ü fegyver , melynek surranó útját vékony szürke csík jelezte. Iszonyatos dördülés rázta meg a levegot.Az arok szeléről apró homokszemek peregtek alá. folvt-köv.
