Hetikiadás, 1937. január-december
1937-04-21 / 16 [1523]
Uj reménység. 1937. április '21. ^öbb • esztendő telt el már azóta,hogy hosszas előkészités után Londonban világgazdasági értekezlet ült össze azoknak kezdeményezésére ,akik aggódva látták úgyszólván az egész világ gazdasági romlását. Nagy bizakodás jegyében ült össze az értekezlet,amelyet még a boldogult V. György király nyitott meg,aki maga is mint oly sokan mások uj korszak eljövetelét várta a tanácskozásoktól,a megértés és a gazdasági együttműködés korszakát. A világszerte megnyilvánuló érdeklődés azonban hamarosan ellanyhult, a bizakodás megcsappant,majd végül f el jesen megszűnt,mert kiderült ,iiogy mindenki a másiktól várja az átmeneti áldozatokkal járó engedményeket, amelyek pedig rövidesen ki kiegyelitődve meghozták volna a fellendülést a termeld és a fogyasztás normális viszonyát .amelynek hiánya a bajoknak fő okozója volt akkor is ,ma is. A do ut des, adok,hogy adj elvét megfordították, azt várták.hogy mit ad előbb a másik s amikor az értekezlet teljes meddőséggel befejeződött, a vámsorompók továbbra is változatlanul fenntartották az akadályokat a kölcsönös forgalom előtt,tovább folyt az önálletására való törekvés,az életképtelen iparok és mezőgazdaságok mesterséges támogatása. Mi más ez a helyzet,mint gazdasági háború,amelyet csak itt-ott enyhített egy-egy szomszédok közötti megegyezés és ezek között elsősorban a római jegyzőkönyvekben foglalt megállapodás. Ez a regionális egyezmény volt még a legfontosabb az utóbbi évek történetében, ezenkívül ugyssólván nem történt semmi, az önmagának is ártó elzárkózási politikában nem akart változás beállani s ha néi.iol mutatkozott is némi időleges javulás, az általános helyzet nem változott, a legtöbb helyen a fogyasztás csökkenéséhez mérten korlátozni kellett a térmeiést,ahelyett,hogy a fogyasztók számát sikerült volna emelni a termelés megnövekede t lehetőségei felé. A kölcsönös forgakyn elősegítése az ennek útjába állított akadályok lebontása lehet csak a jövő munkájának irányelve,de ennek megvalósításához az eddiginél több jóakarat,megértés és együttműködési készség szükséges. S ezen az uton örvendetes jelnek vehetjük, hogy már bizonyos kezdeményezés indult meg.ami talán megteremtheti a javulás alapját. Az Egyesült Államokból és Angliából indult ki ez az uj mozgalom, amely okulva a tapasztalatokon , nem rövidesen összeülő értekezletet tervez, hanem előbb az összehívandó értekezlet nemzetközi előfeltételeit akarja megteremteni, hogy legal-'bb valószínűvé tegye a későbbi közös tanácskozások siker rét. Maga az értekezlet csak akkor ülne egybe,ha az egyes országokban megnyilatkozó együttműködési hajlandóság emberi számítás szerint érdemleges eredményeket biztositana. Az első tapogat ód zások már megindultak és meghozták az első fontos hozzájárulást a világértekezlet gondolatához. Hitler vezér és kancellár fogadta Berlinben a mozgalom egyik előkészítőjét,Lansbury angol munkás; ' /.ve zért s a^párti vele folytatott megbeszélés után hivatalosan közölték,hogy Németország hajlandó képviselőt küldeni a tervezett világértekezletre és hajlandó résztvenni azokban a közös erőfes zit és ékben, amelyek arra irányulnak, hogy a világ nemzetei /vagy között gazdasági együttműködést létesítsenek, na Roosevelt elnök/valamelyik másik nagy állam feje megteszi a kezdeményező lépéseket ilyenértekezlet összehi'Oroszország is hascnló értelemnben nyilatkozott már s a következő lépés most az,hogy Roosevelt magához kérette Van Zeeland belga miniszterelnököt, a kiváló gazdasági és pénzügyi szakértőt,akit Amerikába indulása előt 4- , ,Eden angol külügyminiszter keres fel .visszatérése után pedig Van Zeeland valószínűleg Berlinbe látogat el további,most már részletesebb megbeszélésekre. Jel tudjuk,hogy ez még mind csak a kezdet kezdete és sok akadályt < kell még leküzdeni az eredmény eléréséig. S bár láttunk már kudarccal végződni hasonló kezdeményezést,mégis uj reménység tölt el bennünket,mégis bizalommal varjuk a fejleményeket, mert a kormányférfiaknak is előbb-utóbb be kell lat ni ok, hogy a világ népeinek,a kisemberek millióinak lelkét nem háborúskodás vagya tölti á. ,hanem békében, egymással egyetértés ben akar segíteni a saját es nemzete életének sorsán- J/Hav. _ - _
